A BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karának két munkatársa, Bianca Moldovan és Luminița David is bekapcsolódott abba az interdiszciplináris kutatásba, mely a kányabangita-kivonattal stabilizált ezüst-nanorészecskék gyulladásgátló hatását vizsgálta. 

A nemesfém-nanorészecskék magas biokompatibilitása okán a nanotechnológiai kutatások mára az anyagtudományok vezető ágazatává váltak. A fokozódó tudományos érdeklődés a nanoanyagok felhasználásával kapcsolatos orvostudományi, gyógyszerészeti és a technológiai várakozásoknak köszönhető. Előállításuk és stabilizálásuk fizikai vagy vegyi úton történik. A szervetlen nanorészecskéket rendszerint a fémionok kémiai redukciója révén állítják elő, de gyakran használt módszer az ultraibolya- vagy mikrohullámokkal való sugárzás, valamint a különböző elektro- és fitokémiai eljárások is. Az új nanostruktúrák – főleg a hibrid, szerves-szervetlen nanoszerkezetek – kikísérletezése komoly felhajtóerő lehet az olyan kutatási területeken, mint az orvosi biológia, a génterápia, a plazmonika, az optoelektronika, a felületerősített Raman-spektroszkópia, az adat- és energiatárolás vagy a különböző terápiás kezelések.

Egy kolozsvári vegyészek, vegyészmérnökök, orvosok és gyógyszerészek, köztük a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karának munkatársai, Bianca Moldovan és Luminița David részvételével szerveződött kutatócsoport arra vállalkozott, hogy a zöld kémiai alapelveket követve, környezetbarát anyagok felhasználásával, a veszélyes melléktermékek képződését kiküszöbölve állítson elő és stabilizáljon a gyulladásgátlásban szerepet játszó ezüst-nanorészecskéket.

A klasszikus hatóanyagok – a különböző szteroidok, illetve a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek – számos mellékhatása (emésztési zavarok, fehérvérsejtek megcsappanása) sürgetővé tette olyan alternatív gyógyszerészeti készítmények előállítását, amelyek az előzőekhez mérhető hatékonysággal, ugyanakkor káros mellékhatások nélkül alkalmazhatók a gyulladások kezelése terén. Az ezüstkolloidok bizonyítottan antibakteriális, antianginás, vírusölő, gyulladáscsökkentő, daganatellenes, valamint antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek. Kérdéses volt ugyanakkor, hogy zöld kémiai úton milyen eszközökkel lehet ezeket kinyerni, illetve stabilizálni.

A Kelet-Európa-, Észak-Ázsia- és Észak-Afrika-szerte dísznövényként is elterjedt, a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó európai kányabangita (Viburnum opulus L.) vörös bogyótermése nem véletlenül keltette fel a kutatók érdeklődését. Tekintetbe véve a klasszikus gyógyászatban vérnyomáscsökkentésre, görcsoldásra, cukorbetegségre, emésztési zavarokra vagy megfázásra ajánlott bogyó magas antociántartalmát és antioxidáns hatását, feltételezték, hogy a termés kivonatában föllelhető polifenolok hatékonyan mérsékelik az ezüstionokat, és stabilizálják az ezüstkolloidokat.

A zöld szintézis során előállított és infravörös spektroszkópiával, Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópiával, transzmissziós elektronmikroszkóppal, illetve röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálattal megfigyelt, gömbszerű ezüst-nanorészecskék átmérője átlagosan 25 nanométer volt. A kinyert bioanyagok gyulladásgátló hatását élő szervezetekben (in vivo) és „kémcsőben” (in vitro) tesztelték. Az in vitro kísérletek során UV-B-sugárzásnak kitett HaCaT immortalizált keratinocita sejtvonalat használtak, míg az in vivo tesztek akutgyulladás-modelleken, azaz laboratóriumi Wistar patkányokon történtek. Mindkét kísérleti fázis megerősítette a sejtéseket: a kányabangita-kivonat komoly szerephez juthat a közeljövőben az ezüstkolloid-alapú gyulladásgátlás terén.