Az újév közeledtével sokan visszatekintenek az óévre, majd fogadalmakat tesznek, célokat tűznek ki, terveket szőnek, és változtatásokat  szeretnének véghez vinni. Az elképzeléseket, vágyakat gyakorlatba ültetni azonban már sokkal nehezebb. Mindehhez kitartásra, türelemre és önismeretre van szükség. Hogy 2019-et majd elégedetten, álmai beteljesülésével tudja zárni, Ficz Antal, sepsiszentgyörgyi leadership (vezetői) coachot tanácsait kértük ki.

Az óév utolsó, vagy éppen az újév első napjai sokaknak összegzéssel és a visszatekintéssel telnek. Kell-e, és ha igen hogyan érdemes lezárjunk egy évet?

Az életünket úgy rendeztük be, hogy szakaszokra osztottuk: napok, hetek, hónapok, évek. Ebben az a jó, hogy nem folyik minden össze, áttekinthető időszakokkal dolgozhatunk. Egy év vége 365 napot tud maga mögött, ami alatt sok minden történik mindenkivel, ég ha nem is veszi észre. Platón mondta, hogy a nem tudatosított életet nem érdemes élni. Én hiszek ebben. Érdemes időt szánni az év végén legalább arra, hogy tudatosítsuk az eredményeinket, a kudarcainkat, hogy ezekből tanulni, fejlődni tudjunk.

Az újév első napján sokan tesznek újévi fogadalmakat. Mi ennek az oka? Kell-e fogadalmat tenni?

Az ember mindig jobban akarja csinálni a dolgokat, ez születésétől kezdve bele van kódolva. Emberi természetünk része az, hogy tervezünk, a tudásunk eredménye az, ahogyan tervezünk. Ezt is egyre jobbá fejlesztették, így érdemes megtanulni az újdonságokat.

Én hiszek a fogadalmakban, az eskükben, de ahogy egy házasság sem lesz sikeres egy puszta eskütől, úgy az életünk sem lesz jobb néhány fogadalomtól. A fogadalom egy kiindulópont, amit ha nem folytatok, nem mélyítek el, eltűnik az első ködben.

Ilyenkor a kezdeti motiváció helyét átveszi a csalódottság. Mit gondoljunk át, mielőtt fogadkozni kezdünk? Milyen újévi fogadalmat tegyünk?

Elsősorban a fogadalmak legyenek pozitívan megfogalmazva, vagyis ne arról beszéljek, hogy mit nem akarok, hanem arról, hogy mit akarok. Itt a lényeg a fókuszon van. Mindig azt éltetjük, amire figyelünk. Ha a fókuszom továbbra is azon van, amit nem szeretnék, azt éltetem. Ha pedig azon van a fókuszom, amit akarok, akkor azt éltetem.

Hogyan valósíthatjuk meg a vágyainkat, tarthatjuk be a fogadalmainkat? 

Kitartással. Rövid távon bárki bármire képes, de az élet nem erről szól. Az élet egy hosszú folyamat, amelyben azok valósítják meg az álmaikat, akik akkor is folytatják az útjukat, amikor nincsenek eredmények. Itt jön be a hit, a lélek ereje. Amikor pedig elfogy az erőnk, akkor ne féljünk segítséget kérni szakemberektől: coachtól, orvostól, terapeutától.

Hogyan tarthatjuk meg az év eleji motivációnkat?

Az az év eleji valami nem motiváció, hanem remény. A remény egy passzív állapot, amikor vársz valamire. Amikor motiváltak vagyunk, akkor cselekszünk. Az igazi motiváció a cél megfogalmazása után jelenik meg, amikor elkezdünk rajta igazán dolgozni. Ezt követően pedig még sokszor megtörik a motivációnkat, de ha tudjuk, hogy mit akarunk, akkor nem állhat semmi az utunkba. Amúgy sokan azért nem jutnak egyről a kettőre, mert nem tudják, hogy mit akarnak. Itt is érvényes, hogy merjünk segítséget keresni és kérni. Az Éves Tervező – 2019 munkafüzet hasznos lehet, mert következetesen végigvezet az éves céljainkon. 

Hogyan lehetne motiválni az embereket arra, hogy változtassanak gondolkodásmódjukon és ezáltal az életükön is?

Ezt nem lehet erőltetni. A fejlődés kódját mind hordozzuk, de ezt az iskolában kiölik belőlünk. Megutáltatják a tanulást és függővé tesznek a szórakoztatástól, erre épül rá aztán a fogyasztói társadalom. Éppen ezért az én küldetésem az, hogy újból megszerettessem az emberekkel a tanulást, másképpen az emberek nem fognak változni.

Hogy érzi, mekkora sikere van ennek a tevékenységnek? Miben áll a titka?

Coachként nem adok tanácsokat. Az én gyűrűm nem jó másnak. Az én múltbeli tapasztalatom, hogy lehetne jó bárki jelenlegi problémájára? Kérdéseket teszek fel, amelyekkel az üzleti ügyfeleim megtalálják saját magukban a választ. Ezáltal elkötelezetten és motiváltan cselekednek, én pedig támogatom őket ebben. Úgymond, én vagyok a kérdés a válaszra.

A székelyek valóban olyan „makacsok", ahogyan mondják?

Én itthon vagyok székely és látom, hogy itt egy kicsit jobban félünk a változástól, mint máshol. Nem az újtól félünk, hanem attól, ami körülvesz Romániában: a bizalmatlanság, a kiszámíthatatlanság. Azokban a székelyekben, akik külföldön vannak, a környezet bámulatos változást idéz elő, tehát nem makacsok, tudnak alkalmazkodni. A kérdés számomra az, hogy mi székelyek mikor tesszük meg ezt visszafelé is, vagyis mikor változtatjuk meg mi a környezetet itthon? 

Mért foglalkozik ezzel?

Hiszek az emberekben, a víziómban, a küldetésemben, a munkámban. Hiszem azt, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden olyan tudással, ami jobbá teszi az életét. Nyilván, nagyon szeretem  azt, amit csinálok, felemelő érzés, ha az emberek életének javulásához hitelesen hozzá tudok járulni.