Még 2024. novemberében adta vissza a lelkét Teremtőjének Paulovis László grafikus, festőművész, díszlet- és jelmeztervező, Szatmárnémeti díszpolgára, és a Harag György Társulat örökös tagja, temetését viszont most, március 21-én tartották szülővárosában.

Paulovics László 1937. augusztus 15-én született Szatmárnémetiben. Művészeti képzést Nagybányán és Marosvásárhelyen kezdte, egyetemi oklevelet a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett. Ezt követően indult színházi pályafutása, hosszú időn keresztül a szatmári magyar színház díszlet- és jelmeztervezője volt. 1895-ben Németországba települt át, majd Szentendrére költözött, ott élt haláláig.

A szatmári színház magyar társulatának örökös tagjaként az Északi Színház előterében búcsúztatták, ez idő alatt a Harag György Társulat tagjaiból álló díszőrség vigyázta. Az alkotó ugyan már jó ideje nem élt Szatmárnémetiben, örök nyugalomra szülővárosában helyezték, a Vasút melletti református temetőben.

„Amikor Paulovics Lászlóra, társulatunk örökös tagjára és városunk díszpolgárára emlékezünk, nincsen könnyű dolgunk, ha összegezni szeretnénk gazdag életművét, mindazt, amit művészként és emberileg örökül hagyott nekünk, immár lezárult életműve által. Nincs könnyű dolgunk, mert olyan sokoldalú művésztől – grafikustól, festőtől, díszlet- és jelmeztervezőtől, plakáttervezőtől – búcsúzunk, akinek hallatlanul sokrétű életműve egész világokat teremtett és egész világokat ölelt át” – vázolta fel Paulovics sokrétű művészetét Bessenyei Gedő István, a társulat igazgatója.

Dr. Szőcs Péter Levente történész, a Szatmárnémeti Városi Tanács RMDSZ-frakciójának vezetője is búcsúzott Paulovics Lászlótól, nemcsak a díszpolgártól, hanem a művésztől, akinek az elmúlt évtizedben több kiállítása is látható volt szülővárosában.  

„Paulovics László elment és most végleg haza jött Szatmárnémetibe, a szülővárosába, amelyről így vall: Sokszor úgy ébredek, hogy Szatmáron vagyok. Mindig úgy megyek haza, mint aki el se jött. A 88 évig tartó életút tulajdonképpen egy Szatmárnémetiből Szatmárnémetibe tartó zarándoklat. A hosszú távollét közben a kapcsolat Szatmárral nem szűnt meg. Elkészült a Szentlélek templom főoltárképe (1998-ban), a Keresztút sorozat (2000-ben) és egy Szűz Mária kép (2002-ben). Újabb munkáit rendszeresen kiállította itt, a legutóbbiak közül idézzük fel a 2012-ben, a 75. születésnapra időzített átfogó tárlatot, a 2015-ben a Város Arcai címmel rendezett kiállítást, ebben az évben városunk díszpolgári címmel is kitüntette; emlékezünk továbbá a 80. születésnap kapcsán a 2017-ben rendezett kolozsvári nagy tárlat mellett az itteni kamarakiállításra, vagy legutóbb a 2021-ben megnyitott összegző kiállításra. Számos munkája a megyei múzeum gyűjteményébe vagy magán gyűjteményekbe kerültek és több a Református Gimnáziumban látható is” – foglalta össze.