Alapvető átalakulások zajlanak az agrárpolitikában, amelyek az egész Kárpát-medencére kihatnak. Székelyföldön a magyar gazdák versenyképessége a tét: a pénzügyi források csökkenése, az új uniós szabályozás és a nemzetközi kereskedelmi egyezmények kihívásaira a megoldás kulcsa a helyi termelés és feldolgozás, a bio- és ökotermékek, valamint a vásárlói tudatosság erősítése, fogalmazta meg Nagy István magyar agrárminiszter Sepsiszentgyörgyön.

Nagy István magyar agrár miniszter a Székelyföldi Gazdaszervezetek egyeztető fórumát követő sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésen kiemelte: az uniós agrárpolitika átalakulása több szempontból is komoly kihívást jelent. Ilyen az eddigi különálló agrártámogatási alapok összevonása a kohéziós alapokkal, valamint az Ukrajnával és a dél-amerikai Mercosur-államokkal kötött szabadkereskedelmi egyezmények, amelyek az olcsó import révén piaci torzulásokat okozhatnak, ami a magyar gazdák számára potenciális veszteséget jelent.

Megoldásként Nagy István agrárminiszter kiemelte, hogy az erdélyi, székelyföldi gazdáknak is arra kell törekedniük, hogy a termények eladása helyett feldolgozott, magas hozzáadott értékű termékeket állítsanak elő.

Amikor a székelyföldi, erdélyi fogyasztók elsősorban a helyi gazdák termékét választják – legyen szó tejről, húsról, zöldségről vagy feldolgozott élelmiszerről –, nem csupán egy árucikket vásárolnak, hanem hozzájárulnak a pénz helyben tartásához, a termelő újra befektethet, munkahelyek maradnak meg, és a fiatalabb generáció számára is reális alternatíva lesz a mezőgazdaság, hívta fel a figyelmet az agrárminiszter.

Nagy István rámutatott: ezzel szemben az olcsó importtermékek – különösen a harmadik országokból érkezők – rövid távon ugyan kedvezőbb árakat kínálnak, de hosszú távon kiszoríthatják a helyi termelőket a piacról. Amennyiben a gazdák nem tudják értékesíteni termékeiket, kénytelenek csökkenteni a termelést vagy felhagyni vele, ami a vidéki térségek elszegényedéséhez és elnéptelenedéséhez vezethet.

A tudatos vásárlás tehát egyfajta „gazdasági szavazat”: minden egyes fogyasztói döntés erősíti vagy gyengíti a helyi gazdaságot. Ezért kiemelten fontos a fogyasztók meggyőzése arról, hogy a helyi termék nemcsak minőségében megbízhatóbb – hiszen ellenőrzött, nyomon követhető forrásból származik –, hanem közvetlenül hozzájárul a helyi közösség fennmaradásához is.

Állattenyésztés és feldolgozás: a piac biztonsága

Nagy István szerint a szigorodó állatjóléti szabályok és a bonyolult élőállat-szállítás indokolttá teszik Kárpát-medencei szintű feldolgozói hálózat létrehozását. Ennek célja, hogy például az erdélyi juhhúst késztermékként lehessen értékesíteni Németországban vagy Olaszországban.

Székelyföldön továbbá jelentős potenciált jelentenek a helyi erdei gyümölcsök és gombák, valamint a bio- és ökotermékek előállítása. A magyar kormány támogatni kívánja a helyi gazdákat, többek között a „Székely Portéka” védjegy és biominősítési rendszer létrehozásával, ami garantálja, hogy a termékek vegyszer- és adalékanyag-mentesek legyenek, és erősíti a fogyasztói bizalmat.

Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester arra mutatott rá, hogy a térség jelentős agrárvagyonnal rendelkezik: Székelyföldön 500 ezer hektár erdő, 500 ezer hektár legelő és 1 millió hektár szántó van magánkézben. A gazdák szakmai támogatását részben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem agrárszaka biztosítja, amely a modern agrárium követelményeinek megfelelő képzést nyújt: adatgyűjtést, elemzést, döntéshozatal előkészítésév, valamint bio- és ökogazdálkodás bevezetését.

Nagy István hozzátette: a lovas hagyományőrzés támogatására a közeljövőben gidrán és lipicai lovak érkeznek háromszéki huszáregyesületekhez, a Sapientia Egyetem és a minisztérium támogatásával.

Szolidaritás és társadalmi összefogás

A miniszter beszámolt arról is, hogy az agrárszolidaritási program keretében a magyar gazdák 500 hektárnyi vetőmagot adományoztak az árvízkárosult gazdák számára, köztük 70 háromszéki gazda részesült az ellátásból.

A Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem programhoz is egyre több gazda csatlakozik: a kezdeti 10 tonna után a Kárpát-medencei gazdák felajánlásával már 1000 tonnára nőtt az összegyűjtött búza, amelyet szociális célokra, civil kezdeményezések támogatására fordítanak.

Antal Árpád és Nagy István szerint ez a kezdeményezés az összefogás és a közös identitás szimbóluma: „Ha a magyarok elhullanak bárhol a világban, mint búzaszemek, elpergünk egymás mellett, de ha kovász kerül, akkor kenyérré alakulunk.”