Megalakult az új parlament, kezdődhet a hatalomátvétel Belgrádban
Az Egyetemista Lista elsöprő választási győzelme ellenére továbbra is nagy a bizonytalanság Szerbiában. A mozgalom sokszínűsége a kampányban és a szavazáskor egyértelmű előnyt jelentett, a kormányzás során azonban erősen megnehezítheti a döntéshozatalt. Több mint két héttel az eredmények véglegesítése után még mindig nem ismert a kormányfőjelölt személye.
Belgrádban megalakult kedden az új összetételű szerb parlament, miután az október 25-i előrehozott választásokon az egyetemisták által vezetett mozgalom meglepetésszerű győzelmet aratott a másfél évtizede hatalmon lévő Alekszandar Vucsics ellen.

A 250 tagú parlamentben az Egyetemista Lista 140 mandátummal rendelkezik, míg a korábban kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) vezette politikai tömb 103 képviselővel került ellenzékbe. A fennmaradó hét mandátumon a nemzeti kisebbségi pártok osztozkodnak, a „régi ellenzék” gyakorlatilag eltűnt.
A parlament megalakulása az első gyakorlati lépés a hatalomváltás felé. Az új törvényhozók megválasztják a házelnököt, majd a parlamentnek kilencven napon belül kell megválasztania az új kormányt. Addig ügyvezetőként hivatalban marad az SNS kormánya.
Az új házelnök megválasztásának különös jelentősége van, mert a szeptember végén lemondott Alekszandar Vucsics helyett jelenleg Ana Brnabić, az előző parlament elnöke látja el ideiglenesen az államfői feladatokat. A parlament új elnöke automatikusan átveszi ezt a tisztséget, és feladata lesz az év végéig esedékes elnökválasztás kiírása is.
Az új parlament megalakulását nagy érdeklődés övezte. Több szórakozóhelyen a népszerű sporteseményekhez hasonlóan nyilvános vetítéseken követték nyomon az alakuló ülést, a belgrádi parlament előtt pedig több százan üdvözölték az Egyetemista Lista bevonuló képviselőit – akik többnyire tanárok, egyetemi oktatók és más, a saját területükön elismert szakemberek, ám politikai tapasztalattal nem vagy alig rendelkeznek. A diákok szándékosan állítottak össze egy rendkívül sokszínű listát, gyakran egymásnak is ellentmondó nézeteket valló emberekből, abban a meggyőződésben, hogy a mozgalomban mindenkinek helyet kell kapnia. Politikai megfigyelők szerint a mozgalmat egyetlen közös cél tartja össze: Alekszandar Vucsics és az általa kiépített rendszer leváltása.
A Milošević-korszak árnyéka
A diáktiltakozások 2024 novemberében kezdődtek az újvidéki vasútállomás tragédiája nyomán, miután egy betonszerkezet leomlása 16 ember halálát okozta. Sokan a rosszul kivitelezett felújítást és a széles körű korrupciót tették felelőssé a katasztrófáért.
A diákok azt ígérték, hogy helyreállítják a demokráciát és a jogállamiságot, felszámolják a mélyen gyökerező korrupciót, a klientelizmust, valamint azokat a feltételezett szervezett bűnözői kapcsolatrendszereket, amelyek szerintük Vucsics uralma alatt megerősödtek.
Az új vezetésnek „egyesével végig kell mennie minden intézményen, és végre kell hajtania a szükséges változtatásokat” a rendkívül átpolitizált közigazgatásban, a biztonsági apparátusban és az állami vállalatokban – mutatott rá az AP-nek nyilatkozva Žarko Korać, aki a Slobodan Milošević rendszerének 2000-es bukása után létrejött első demokratikusan megválasztott szerb kormány miniszterelnök-helyettese volt.
Žarko Korać emlékeztetett arra, hogy a 2000-ben hatalomra került, Slobodan Milošević bukását követő demokratikus kormány egy háborúk által megtépázott, nemzetközileg elszigetelt országot örökölt. Szerinte akkor és most is ugyanaz a probléma: az állami intézményeket nem az állampolgárok, hanem az éppen hatalmon lévők érdekei szerint alakították.
A Zoran Đinđić vezette kormány ugyan véget vetett Szerbia nemzetközi elszigeteltségének és újraindította a gazdaságot, de a törékeny demokrácia nem tudott megszilárdulni. A kormánykoalíció hamar felbomlott, Đinđićet pedig 2003-ban meggyilkolták.
Több mint húsz évvel később Szerbia uniós csatlakozási folyamata megtorpant, miközben Aleksandar Vucsics 2012 óta fokozatosan szinte teljes ellenőrzést épített ki a hatalmi rendszer felett.
Korać egyike azoknak, akik sürgetik az állambiztonsági szolgálat, a Biztonsági Információs Ügynökség (BIA) felszámolását vagy mélyreható átalakítását, mivel a szervezetet a sajtó, valamint Vucsis bírálói és ellenfelei megfigyelésével vádolják.
Az elszámoltatás megindult, de a munka neheze még hátravan. Az október 25-i parlamenti választás óta több mint kilencven embert tartóztattak le, köztük Rade Basta volt szerb gazdasági minisztert, magas rangú rendőri vezetőket, állami intézmények irányítóit és a korábbi hatalomhoz közel álló üzletembereket, akiket azzal gyanúsítanak, hogy közpénzeket próbáltak eltéríteni. Leváltották a BIA igazgatóhelyettesét, Tomislav Radovanovićot.

A szerb médiában is jelentős változások kezdődtek. A közmédiában vezetőváltások történtek, és az esti híradókban már olyan politikai szereplők is megszólalhatnak, akik a választások előtt nem vagy alig kaptak műsoridőt.
Alekszandar Vucsics a hozzá hű sajtóban és a közösségi médiában naponta „forradalmi terrorral” vádolja a diákmozgalmat. Azt is felvetette, hogy pártja esetleg nem indul az előrehozott elnökválasztáson, nehogy azt a látszatot keltse, hogy minden a megszokott rendben zajlik. Egy korábbi nyilatkozatában Vucsics bizakodóan beszélt arról, hogy a fájdalmas választási vereség után a Szerb Haladó Párt akár már két éven belül visszatérhet a hatalomba.
A sokszínűség dilemmája
Elemzők arra számítanak, hogy a diáklistának nemcsak erős parlamenti ellenzékkel kell szembenéznie, hanem le kell győznie a régi hatalom idején beágyazott politikai erők ellenállását is az államapparátuson belül.
Az új hatalom legnagyobb feladata az, hogy megfeleljen a választók igazságtétel iránti elvárásainak, miközben megőrzi az állami intézmények működőképességét – vélekedett Djordje Vukadinovics politikai elemző a szerb televízió műsorában, amelyből a Vajdaság Ma idézett. Az elemző hangsúlyozta: az Egyetemista Lista egyik legnagyobb erőssége a választásokon éppen az volt, hogy különböző politikai nézeteket képviselő embereket tudott maga mellé állítani, azonban ez a sokszínűség a kormányzás során már komoly akadályt jelenthet. Djordje Vukadinovics szerint egyelőre nem teljesen világos, miként működik majd a döntéshozatal az Egyetemista Listán belül. A helyzetet a 2000-es hatalomváltást végrehajtó Szerbiai Demokratikus Ellenzékhez (DOS) hasonlította, amely szerinte túl korán esett szét, mielőtt megvalósíthatta volna legfontosabb céljait.
Közvetlen demokrácia hatalmi pozícióban
A 2024. novemberi újvidéki tragédia utáni tiltakozásokból kinőtt mozgalom tudatosan kerülte a hagyományos pártstruktúrákat és a személyi kultuszt. Az Egyetemista Lista (Studentska lista) a horizontális demokráciára és a diákok által „plénumoknak” nevezett, kollektív és hierarchiamentes döntéshozatalra épült. A mozgalomnak nincs egyszemélyi vezetője; a listavezető Ilija Srdanović kardiológus professzor hivatalosan csak „első az egyenlők között”.
A 250 fős parlamenti jelöltlistát is a hallgatói plénumok állították össze, ráadásul a nyilvánosság kizárásával, hogy megvédjék a jelölteket a kormányzati média támadásaitól.
Ez a felépítés nemcsak lassabb döntéshozatalt eredményezhet, hanem bizonyos fokig ellent is mond a parlamenti képviseleten alapuló demokratikus rendszer elveinek. A megválasztott képviselők parlamenti munkáját rendkívül nehéz összehangolni a plénumokon alapuló döntéshozatallal, ha egyáltalán lehetséges. Több elemző ezt „demokratikus kísérletnek” nevezi: a mozgalom egyszerre próbálja megőrizni a közvetlen részvételre épülő működést és alkalmazkodni a parlamentáris demokrácia intézményeihez.
A belső egyeztetések összetettségét jól mutatja, hogy több mint két héttel a választási eredmények véglegessé válása után a mozgalom egyelőre nem nevezte meg miniszterelnök-jelöltjét. Dobrica Veselinović, a Zöld-Baloldali Front leköszönő parlamenti képviselője – aki maga is a civil szférából igazolt át a politikába – arra figyelmeztetett, hogy a listán belül eltérő politikai blokkok alakulhatnak ki, és a kormány stabilitása ezek együttműködésén múlik majd.
Nyugati nyitás, keleti függőségek
Bár a diáklista elsősorban a belpolitikai változásokra összpontosított a kampányban, már megkezdte a kapcsolatépítést a különböző nemzetközi szereplőkkel. Tárgyalásokat folytattak Brüsszel, Washington és Moszkva képviselőivel is.
Noha Szerbia európai uniós tagjelölt, a csatlakozási folyamat az elmúlt években jelentősen lelassult a Vucsics-rezsim antidemokratikus lépései és Oroszországhoz fűződő szoros kapcsolatai miatt. Belgrád az egyetlen EU-tagjelölt, amely – Brüsszel ismételt nyomásának ellenállva – nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen az ukrajnai inváziót követően. Az októberi választások után az EU jelezte, hogy kész támogatni az új vezetést a jogállamisági és intézményi reformok végrehajtásában, de egyúttal világossá tette, hogy nem hajlandó kiállítani „biankó csekket” az új hatalomnak, hanem a tettei alapján ítéli meg.
Megfigyelők szerint Belgrád a kormányváltás után is folytatja egyensúlyozó külpolitikáját. Szerbia energiaellátása jelentős mértékben függ Oroszországtól, ráadásul az elmúlt években Kínával is szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat épített ki. A diáklista több politikusa már jelezte, hogy nem változtatna az Oroszországgal szembeni szankciók ügyében folytatott eddigi politikán.
A Nyugat melletti egyértelmű elköteleződést nehezíti, hogy az Egyesült Államok és az EU-tagállamok többsége elismerte a Szerbiából 2008-ban kivált Koszovó függetlenségét. Ugyanakkor a szerb közvéleményben mély nyomot hagytak a NATO 1999-es légicsapásai, amelyeknek fizikai nyomai ma is láthatók Belgrádban. Egy ilyen ikonikus helyszínen, a megrongált jugoszláv vezérkari épület helyén épített volna üdülő- és szórakoztatócentrumot az amerikai elnök veje, Jared Kushner, azonban az utca nyomására kénytelen volt visszalépni a beruházástól. A szerződés felbontása szombaton, néhány nappal az új parlament megalakulása előtt vált hivatalossá.
A diákmozgalom ugyanakkor egyértelművé tette, hogy véget kíván vetni annak a szoros védelmi és egyéb együttműködésnek, amelyet Alekszandar Vucsics kormánya az elmúlt években Izraellel alakított ki. Programjukban azt ígérték, hogy Szerbia nem lesz „cinkosa a palesztin nép Gázai övezetben zajló, Izrael által végrehajtott módszeres megsemmisítésére irányuló kísérletnek”.
CSAK SAJÁT