Lejárhat Bolojan „szavatossága” – Mekkora az RMDSZ mozgástere?
Gazdaságélénkítő csomagot és a közigazgatási reformot célzó intézkedéseket fogadott el a Bolojan-kormány. Mire számíthat a lakosság ezektől a lépésektől? Mikor járhat le a megszorításokkal azonosított jelenlegi miniszterelnök „szavatossága”? Milyen mozgástere van az RMDSZ-nek, amelyet szintén elért a „népszerűtlenségi hullám”? Elemzőt kérdeztünk.
Pászkán Zsolt szerint a csomag összességében nem tekinthető klasszikus értelemben vett gazdaságélénkítőnek, ahogyan az intézkedések sem reform jellegűek. „A Bolojan-kormány – nem véletlen módon – sürgősségi kormányrendeletek formájában, tehát parlamenti vita nélkül vezetett be olyan lépéseket, amelyeket ex cathedra élénkítőnek és reformistának minősített, miközben a jelenleg ismert tartalom alapján ezek legfeljebb részleges, korlátozott enyhítést nyújtanak egyes gazdasági szereplőknek” – mondta a Maszolnak a politikai elemző.

Úgy látja, az intézkedések egy része nagyon szűk kört érint, így az első alkalmazott felvételére vonatkozó határidő 30 napról 90 napra történő meghosszabbítása, más részük marginális hatású, mint a három százalékos adókedvezmény, a tárgyi eszközök értékhatárának emelése, Hozzátette: bizonyos elemek inkább struktúra konzerváló jellegűek, mintsem reformokat ösztönzők, például az áfa- és a mikrovállalkozói státusz értékhatárának emelése.
„A magánszemélyek legfeljebb évi 400 euró értékű befektetéseinek adókedvezménye, illetve a tőzsdei bevezetést ösztönző lépések a romániai gazdasági realitások mellett vagy életszerűtlenek (például az alacsony megtakarítási ráta és a tőkepiaci kultúra hiánya miatt), vagy csak nagyon hosszú távon fejthetnek ki érzékelhető hatást. Amennyiben helytálló az üzleti szféra egyes képviselőinek – így Florin Jianunak, az IMM România elnökének – becslése, miszerint az intézkedések mindössze 200–300 kis- és középvállalkozás számára jelentenének tényleges előnyt, akkor ez a több százezres kkv-szektor egészéhez viszonyítva rendkívül alacsony hatásfokot jelent” – hangsúlyozta a szakértő.
Pászkán Zsolt szerint a közigazgatási reform esetében hasonló a kép: a bejelentett intézkedések inkább szimbolikus jellegűek, mint rendszerszintűek. „A személyi kiadások csökkentésére, az alkalmazotti létszám racionalizálására és az adóbehajtás szigorítására vonatkozó elképzelések elvben indokolhatók, ám nem érintik a közigazgatás strukturális problémáit: a párhuzamos hatásköröket, a túlzottan fragmentált intézményrendszert, az önkormányzatok finanszírozási függőségét vagy a politikai kinevezések rendszerét” – fogalmazott az elemző.
Szerinte a javaslatok jelenlegi formájukban inkább költségvetési fegyelmező eszközök, mintsem valódi reformlépések, és fennáll a veszélye annak, hogy a hatékonyság növelése helyett elsősorban a szolgáltatások minőségének romlásához vagy a helyi szint további elszegényedéséhez vezetnek. „Pozitívumként ugyanakkor megemlíthető, hogy a kormányzat legalább elismeri a közigazgatási túlburjánzás problémáját, ám az eddig ismert tervek alapján ez inkább tűzoltás, mint átfogó intézményi újragondolás” – véli a szakértő.
Mikor jut el a törési pontig a PNL?
Kérdésünkre, hogy mikor járhat le Bolojan „szavatossága” miniszterelnökként, Pászkán Zsolt elmondta: ez attól függ, mikor jut el a törési pontig a kormányfő pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL). „A romániai médiában ugyanis egyre gyakrabban jelennek meg olyan disszidens hangok a pártból, amelyek már nemcsak Ilie Bolojan merev, mikromenedzselő, zárt döntéshozatali módszerét bírálják, hanem gyakorlatilag árulónak állítják be őt amiatt, hogy túlságosan szoros kapcsolatot alakított ki a konzervativizmus (amelynek a PNL-et egyes tagjai még mindig próbálják láttatni) ellenségének tekintett, progresszívizmust képviselő Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR)” – fogalmazott a politikai elemző.
Megjegyezte: ez egyelőre egy viszonylag szűk csoport véleménye, legutóbb a vezetésből kiszorult Viorel Cataramă fogalmazott meg ilyen kritikákat, aki az USR elleni harcban akár a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) is szívesen szövetkezne. “Ha azonban a Bolojan-kormány nem lesz képes viszonylag rövid időn belül érzékelhető változást elérni a közvélemény hangulatában – és ez a kormányfő párton belüli kihívói számára sokkal fontosabb, mint az, hogy a javasolt lépések idővel ténylegesen javítanak-e a gazdasági vagy közigazgatási helyzeten –, akkor az idő Ilie Bolojan ellen dolgozik” - mondta a szakértő.

Pászkán Zsolt úgy látja, a miniszterelnök által alkalmazott tekintélyelvű párt- és országvezetési stílus csak addig védi annak gyakorlóját, amíg ezt egy tényleges hatalmi pozíció alátámasztja. „Minél erősebben védi az ilyen típusú politikust a pozíciója (például a miniszterelnökség), annál nagyobbat veszíthet, ha ez megszűnik. Márpedig a koalíciós megállapodás szerint Ilie Bolojannak 2027-ben át kell adnia a kormányfői tisztséget a Szociáldemokrata Pártnak (PSD), és ekkor nem kizárt, hogy a pártelnöki pozícióját is elveszíti. Hacsak a PNL-en belüli Brutusok nem aktiválódnak hamarabb. Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy az USR-től nemcsak a PNL egy része, hanem a PSD egy – jóval jelentősebb – része is szívesen megszabadulna, akkor az egyre inkább USR-bérencnek pozícionált Bolojannak valóban nincs túl sok hibázási lehetősége” – mondta az elemző.
Az RMDSZ-t is elérő „népszerűtlenségi hullámmal”, s a szövetség mozgásterével kapcsolatos felvetésünkre a szakértő úgy fogalmazott: az RMDSZ elkövette azt a hibát, hogy elhitte, a tavalyi választásokon elért kiemelkedő eredményei egyfajta biankó csekket adtak számára a következő időszakra. „Amíg kizárólag az RMDSZ szilárd szavazóbázisa voksolt a szervezetre, addig érvényes volt az a helyzet, hogy a magyar közösség ezen része nem feltétlenül kapcsolta össze az RMDSZ-t is magában foglaló kormányzat hibáit és gyenge teljesítményét a szövetséggel. Ezt a mentális elkülönítést az is elősegítette, hogy a kormányzati döntések sokáig csak nagyon áttételesen váltak lokálissá, személyessé: a rossz dolgok Bukarestből érkeztek” – fogalmazott Pászkán Zsolt.
Kapcsolódó
A politikai elemző kiemelte: most a Bolojan-kormány – amelynek a Kelemen Hunor vezette szövetség is tagja – gyakorlatilag kiszervezte a megszorítások jelentős részét a helyi közigazgatásnak, így már kevésbé lehetett eljátszani a „rossz zsaru – jó zsaru” szereposztást. Hozzátette: ráadásul most azok is duplán dühösek a megnövekedett helyi adók és a csökkentett vagy megszüntetett kedvezmények miatt, akik nem elsősorban az RMDSZ iránti elkötelezettségből szavaztak a szervezetre, hanem félelemből, közösségi összetartásból, a „csak rosszabb ne legyen” logikája mentén.
„Egyelőre nem találok magyarázatot arra, hogy az RMDSZ miért nem készült fel időben erre a helyzetre, miért nem készítette fel a közigazgatási vezetőit (polgármestereket, megyei és helyi tanácsosokat stb.), miért csak utólag, a kármentés során hangzottak el azok az érvek, miszerint sok esetben a helyi hatóságok kényszerpályán mozognak, és miért nem használták fel a kormányzati pozíciókból fakadó információs előnyüket arra, hogy minderről már a döntések hatásainak megjelenése előtt tájékoztassák saját közösségüket” – mondta a szakértő.
Pászkán Zsolt úgy véli, RMDSZ-nek most át kellene váltania egy sokkal proaktívabb cselekvési stílusra, már nem lehet az ügyeket azzal elintézni, hogy ami Bukarestben történik, azért nem felelősek. „A helyi adók kapcsán elért korrekciók fontosak, de felmerül a kérdés: miért nem lehetett ezeket még a döntések meghozatala előtt érvényesíteni? Emellett szükség van az RMDSZ gazdasági, közigazgatási, szakpolitikai ügyekre vonatkozó álláspontjainak – ha vannak ilyenek – higgadt, de határozott megjelenítésére akkor is, ha a koalíción belül esetleg leszavazzák. A saját közösség számára ugyanis nemcsak a végső döntéseket, hanem a piszkozatokat is láthatóvá kell tenni. Talán így javítható az összkép és bizalom” – fogalmazott az elemző.
CSAK SAJÁT