Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet […]
és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
(Mt 28,19–20)

Kedves húsvétot ünneplő testvéreim!

Máté evangéliuma szerint húsvét reggelén két asszony látogat el Jézus sírjához. Próbáljátok meg, kedves Testvéreim, elképzelni azt az érzést, ami az utolsó zsigerig átjárná az asszonyok egész lényét, ha szó szerint tekintenénk ezt a történetet, melynek elbeszélése szerint a sírhelyet üresen találják. A mellkasi szorítást, a heves szívdobogást, aminek egyszerre része a remény, a félelem, a döbbenet és még ki tudja hány emberi érzés. És mekkora áldás lenne e hatalmas öröm hírvivőinek lenni, és szaladni, ember feletti erővel rohanni, és elsőként szólni és mondani, tanítványoknak és mindenkinek, hogy nincs itt, képzeljétek nincs itt, nem fogott ki rajta az emberi gyűlölet, kicsinyhitűség! Feltámadt! Minden bizonnyal szeretnénk azoknak az asszonyoknak a helyében lenni, szemünkkel látni, bizonyosságot venni és tele torokból kiáltani, hogy meggyőződtünk: létezik a feltámadás csodája! De ez a vágyunk valójában nem más, mint Tamás bizonyosság utáni vágya a kézzel fogható bizonyítékok után, a hit törött szárnyú vergődése a konkrétumok között! „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek” – mondta Jézus a kétkedő Tamásnak.

Hogy akkor ott Jézus sírjánál húsvét reggelén mi történt, nem tudjuk! Nem is fontos! Nem is hitvitázunk azokkal, akik ezt az evangéliumi elbeszélést szó szerint hiszik, hiszen az üres sírnál számunkra sokkal fontosabb az, hogy azok lehetünk, akik nem látnak és hisznek, azok lehetünk, akik Jézus tanításának és cselekvő szellemi jelenlétének valóságát tapasztalhatjuk meg életünkben!

A felidézett epizód után Jézus megjelenik a tanítványoknak, és utoljára szól hozzájuk: menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népet, mindeközben én végig veletek leszek, a világ végezetéig. Számomra húsvét üzenete ebben az áldott megbízatásban nyer igaz értelmet, amelyben időtlenül visszhangzik az ő szellemi jelenlétének ígérete: Veletek maradok!  Ez az az örömhír, amelyet az üres sír mellől hírt vivő asszonyok egész lényét átható szívszorító örömével hirdethetünk: Velünk van! Általunk és közöttünk él tovább az idők végezetéig! 

Vigyük a hírt, hogy húsvét ünnepe akkor lesz több, mint három napos ünnep, ha ezzel a mindent megváltoztató, megvilágosító felismeréssel megértjük, hogy nekünk mi a küldetésünk benne. Vállalni a ránk bízott tanítást, vinni és osztani tovább az örömhírt azzal a konok kitartással, amivel a tanítványok élték, és vitték tovább. Valahogy úgy, ahogy Dsida Jenő fogalmazta meg: Menni kellene házról/ házra, városról városra, mint/ egy izzadt, fáradt, fanatikus/ csavargó. Csak két égő szememet, / szakadozott ruhámat, porlepett/ bocskoromat hívni bizonyságul/ a szeretet nagy igazsága mellé. / És rekedt hangon, félig sírva, / kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! / tört szíveket drótozni, drótozni!

Megosztani az örömhírt, hogy ami Istentől való győzni fog! Feltámad, ahogy évről évre feltámad körülöttünk a természet. Ahogy feltámad, ami igaz, ami tiszta, amit nem lehet elhallgattatni, még akkor sem, ha látszólag minden az ellenkezőjét mutatja! Elemi erővel szakítani fel a félelem és közömbösség sötét kárpitját, reményt és fényt vinni oda, ahol sötétség uralkodik, mert erről szól Isten végtelen szeretete. Abban a derűben élni, és azt kisugározni, hogy van értelme munkánknak, szolgálatunknak és másokért elmondott imádságunknak, mert az idők végezetéig elszakíthatatlanul együtt maradunk Isten ölelésében!

Húsvét ünnepe arra is emlékeztet évről évre, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül: tanítása és példaadása által velünk van az idők végezetéig Jézus, állandó gondviselésével velünk van Isten, a szakadt lelkek foltozásában pedig munkatárssá szegődött felebarátok vannak velünk nap mint nap, csak észre kell venni őket.  

Kedves Testvéreim! A húsvét öröme nem zárható be a templom falai közé. Életre kell váltani. Közösségeinkben, kapcsolatainkban, a mindennapokban. Imádságban és cselekvésben egyaránt. Ennek hitében erősítsen meg az idei ünnep alkalmával is a jó Isten! Küldjön tovább bennünket tanítványi küldetésünk útján, hogy életünkkel hirdethessük az Ő végtelen szeretetének igazságát!

Áldott, hitben megerősítő, küldetésünkben megújító húsvéti ünnepet kívánok minden kedves testvéremnek! Ámen.

Kolozsvár, 2025 áprilisa
Kovács István, püspök

(Nyitókép: Kiss Gábor)