A megfelelő finanszírozás és az intézményes koordináció hiánya, a bántalmazó férjtől a rendőrön át a bíróig a társadalom mentalitását gúzsba kötő patriarchális világfelfogás az oka, hogy Romániában kitartóan magas az intim partnerek által meggyilkolt nők száma.

A jogalkotás és a nők elleni erőszak visszaszorítását célzó közpolitikák terén Románia nagy léptekkel fejlődik, azonban az áldozatok tényleges védelme és támogatása továbbra is elégtelen – állapítja meg az Isztambuli Egyezmény végrehajtását felügyelő független emberi jogi szervezet Romániáról szóló első tematikus jelentésében.

A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépéssel foglalkozó szakértői csoport (GREVIO) jelentésének célja az Isztambuli Egyezmény romániai végrehajtásának és a 2022-es alapértékelés óta elért haladásnak a monitorozása. A dokumentum alapvetően három fő területet vizsgál: a megelőzést, a védelmet és a büntetőeljárást. A megállapítások a román hatóságok beszámolóin, civil szervezetek árnyékjelentésein, valamint egy ötnapos romániai helyszíni vizsgálaton alapulnak.

A dokumentum felleltározza a román hatóságok által elfogadott intézkedések „széles skáláját”, és üdvözli, hogy a 2022-es alapértékelés óta jelentősen javult a párkapcsolati erőszak megelőzését és leküzdését szolgáló intézményi és szakpolitikai keret megerősítését célzó törvénykezés. Megszületett a nők elleni gyilkosság (femicídium) fogalmát bevezető törvény, büntethetővé vált az intim képek beleegyezés nélküli megosztása, illetve a távoltartási és védelmi végzések hatályát kiterjesztették a családon kívüli erőszak áldozatain túl minden olyan személyre, aki fenyegetésnek, zaklatásnak, szexuális, fizikai vagy pszichológiai erőszaknak van kitéve, beleértve az online erőszak különböző formáit is.

A megelőzés terén a román hatóságok szemléletformáló kampányokat indítottak, amelyek a káros nemi sztereotípiák visszaszorítását és a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgálják a lakosság, a fiatalok és a szakemberek – rendőrök, ügyészek, bírák, szociális munkások és egészségügyi dolgozók – körében. Korszerűsítették az iskolai tananyagot, és erősítették azokat a programokat, amelyek a nemek közötti egyenlőséget, valamint a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatok fontosságát hangsúlyozzák a diákok körében. A román hatóságok emellett intézkedéseket tettek a családon belüli erőszak áldozatait befogadó menedékhelyek számának növelésére országszerte.

Ugyanakkor óriási szakadék tátong egyfelől a közpolitikai kezdeményezések és szabályozások, másfelől a konkrét eredmények között. És a GREVIO jelentésében felsorolt hiányosságok éppen azokon a területeken jelentkeznek, ahol a legfontosabb jogalkotási és intézményi fejlődést is megállapították:

•  Kevés a menedékhely, nincsenek egységes, ingyenes krízisközpontok a szexuális erőszak áldozatainak, és komoly földrajzi/bürokratikus akadályok vannak az ellátáshoz való hozzáférésben.
• Az egyenlő esélyekért felelős ügynökség (ANES) költségvetése csökkent, a programok nagyrészt nemzetközi adományoktól függenek.
• A szemléletformáló kampányok ellenére a társadalmi sztereotípiák akadályozzák az áldozatok védelmét. A rendőrség, az igazságszolgáltatás és általában a társadalom körében még mindig erős az áldozathibáztatás és a patriarchális szemlélet, a nem fizikai erőszakot gyakran bagatellizálják.

Ez utóbbival függ össze, hogy a „szülői elidegenítés” fogalmát bevezető és a jogászszakma által ünnepelt 2024-es törvénymódosítást – amelynek elvileg a kiskorúak védelmét kellene szolgálnia – gyakran arra használják, hogy hiteltelenítsék a családon belüli erőszakot bejelentő anyákat a gyermekelhelyezési perekben. A GREVIO éles kritikával illeti, hogy bíróságok egy „tudományosan megalapozatlan” pszichológiai koncepció alapján hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy a gyermek azért utasítja el az apát, mert valójában fél tőle vagy traumatizált.

A jelentés azt is kifogásolja, hogy a bíróságok szinte automatikusan a közös gyermekfelügyeletet részesítik előnyben olyan esetekben is, amikor az apa bántalmazó. A gyermekelhelyezési és láthatási perekben csak akkor hajlandóak korlátozni a bántalmazó jogait, ha bizonyított a gyermek ellen közvetlenül elkövetett fizikai erőszak. Bár a törvény elismeri, hogy a családon belüli erőszaknál tanúskodó gyermek is áldozat, a bíróságok nem veszik figyelembe az erőszak gyermekekre gyakorolt súlyos lelki hatásait. A védelmi és távoltartási végzések nem terjednek ki szisztematikusan a gyermekekre, vagy ha mégis, azok időtartama rövidebb, és az apával való kapcsolattartás kényszerű helyreállítása újabb lehetőséget ad a bántalmazónak az áldozat ellenőrzésére és zaklatására.

A jogszabályok szerint a békéltetés önkéntes, viszont a gyakorlatban a családjogi bíróságok egyszerű „személyközi konfliktusként” kezelik a családon belüli erőszakot, és nyomást gyakorolnak az áldozatokra, hogy egyezzenek meg a bántalmazóval. A közvetítők nem kapnak kötelező képzést az erőszak természetéről, így nem ismerik fel a hatalmi egyensúlyhiányt bántalmazó és bántalmazott között.

Területi szakadék

A GREVIO jelentése szerint a nők elleni erőszak áldozatait segítő szakszolgáltatások és menedékhelyek túlnyomó többsége a nagyvárosokban és a megyeszékhelyeken koncentrálódik. A vidéken élő áldozatok fizikai akadályokba ütköznek, amikor menedéket vagy szakszerű segítséget keresnek. A megyeszékhelyeken kívül nemcsak állami ellátás nem elérhető, de a finanszírozási hiányosságok miatt a civil szervezetek (NGO-k) is képtelenek állandó jelenlétet fenntartani a falvakban. Következésképp az ellátórendszer a legkiszolgáltatottabb közösségeket fedi le a legkevésbé.

Ha mégis van lefedettség, a vidéki szakemberek ritkábban részesülnek az erőszak természetét bemutató modern, trauma-informált képzésekben. Emellett a rurális közösségekben a patriarchális normák és a hagyományos nemi szerepek jóval elfogadottabbak, ami nagymértékben befolyásolja a rendőrök, szociális munkások hozzáállását, és gyakran nyílt áldozathibáztatásban nyilvánul meg. Ez hatványozottan érvényesül a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok, elsősorban a falusi roma nők esetében. A földrajzi elszigeteltség és a patriarchális szemlélet mellett ők mélyen gyökerező etnikai alapú diszkriminációval is szembesülnek a hatóságok részéről, ráadásul az információkhoz való hozzáférésük is rendkívül korlátozott.

Halmozottan hátrányos helyzetűek a bevándorló nők is. A jelentés az ANAIS egyesület beszámolója alapján ismertet egy ilyen esetet. Amikor a nő feljelentést próbált tenni bántalmazó férje ellen, a rendőrök a férfi jelenlétében hallgatták meg, majd követelték tőle, hogy a saját költségén biztosítson tolmácsot. Végezetül a rendőrök nyomást gyakoroltak az áldozat tolmácsára, hogy fordítson a bántalmazónak is. Ilyen eset a speciális körülmények – a szereplők minősége – folytán valószínűleg ritka, viszont jól érzékelteti a hatóságok hozzáállását a családon belüli erőszak áldozataihoz.

Összességében a GREVIO úgy értékeli, hogy Romániában a lakóhely határozza meg az áldozatok biztonságát: míg a nagyvárosokban elindult valamelyes intézményes fejlődés, addig vidéken az áldozatok szinte teljesen magukra vannak hagyva a bántalmazóikkal szemben.

Fojtogató hiány

Ezzel el is érkeztünk az erőszak elleni küzdelem legfájóbb pontjához: a nőgyilkosságokhoz, illetve az azokat megelőzni hivatott kockázatértékeléshez és -kezeléshez. E téren a román hatóságok tartósan rosszul vizsgáznak, amit az áldozatok visszatérő bántalmazása és számos esetben a meggyilkolása bizonyít.

Az EU-ban a családtagok vagy intim partnerek által elkövetett szándékos emberölések 1 millió nőre vetítve 4,1 áldozatot követelnek. Romániában ez a ráta valamivel az uniós átlag alatt van, azonban pontosítani kell, hogy az európai összehasonlító statisztikák a jogerős bírósági ítéleteken és befejezett büntetőeljárásokon alapulnak, ezért nem feltétlenül tükrözik a romániai valóságot. Civil szervezetek adatai szerint hetente nagyjából egy nő életét oltja ki a partnere/volt partnere Romániában.

Az Isztambuli Egyezmény kötelezi az aláíró országok hatóságait, hogy rendszerszintű és kötelező kockázatértékelést végezzenek, amikor nők elleni vagy családon belüli erőszak jut a tudomásukra. A cél az eszkaláció és a halálos veszély kiszűrése a korábbi súlyos bántalmazások vagy az elkövető fenyegetései alapján.

A GREVIO rámutat, hogy bár a román rendőrség rendszeresített egy egységes, 21 kérdésből álló kérdőívet, amelyet a rendőröknek kell kitölteniük a helyszínen a veszélyszint megállapítására és az ideiglenes távoltartási végzés kiadására, az alkalmazás gyakran teljesen megbízhatatlanná teszi a felmérést. A jelentés aggasztónak nevezi, hogy a rendőrök sokszor átfogalmazzák a kérdéseket, vagy a bántalmazó jelenlétében végzik el az értékelést, és arra ösztönzik az áldozatot, hogy béküljön ki a partnerével. Ez elrettenti az áldozatokat a vallomástételtől.

A GREVIO emlékeztet arra, hogy a párkapcsolati erőszak nők és gyermekeik életére gyakorolt súlyos hatásai miatt a kockázatértékeléseket olyan körülmények között kell elvégezni, amelyek garantálják az érintettek biztonságát. Emellett biztosítani kell, hogy a kockázatértékelések ne csak a családon belüli erőszak eseteire terjedjenek ki, hanem az Isztambuli Egyezmény által lefedett valamennyi nőkkel szembeni erőszakformára is.

A kockázatértékelés egyik nagy hiányossága Romániában a nem halálos kimenetelű fojtogatás figyelmen kívül hagyása. A rendőrségi kérdőív erre nem tér ki, pedig nemzetközi adatok szerint ez a legfőbb indikátora annak, hogy az erőszak a jövőben halálos kimenetelűvé eszkalálódik.

A GREVIO hangsúlyozza: nem elegendő a kockázatot megállapítani, a hatóságoknak egyedi biztonsági és kockázatkezelési tervet kell kidolgozniuk az áldozat és gyermekei védelmében. Javasolják emellett egy olyan szakértői hálózat létrehozását, ahol a rendőrség, az igazságszolgáltatás, az egészségügyi intézmények és a specializált civil szervezetek megosztják egymással az információkat, hogy egyetlen áldozat se vesszen el a rendszerben.

Vakfoltok

Az egységes informatikai rendszer hiánya lehetetlenné teszi nemcsak a nők elleni erőszak valós mértékének és a büntetőeljárások hatékonyságának nyomon követését, de az is átláthatatlan, hogy a kiadott védelmi és távoltartási végzések megszegése után milyen valós szankciókat és büntetéseket szabnak ki az elkövetőkre.

A GREVIO-jelentés felhívja a figyelmet egy másik súlyos tényezőre, amely a nők meggyilkolásához vezethet olyan esetekben, amikor a hatóságok egyébként tudnak a családi erőszakról. Eszerint a kockázatértékeléseket szinte kizárólag a polgári jog alapján kiadott távoltartási végzésekhez használják. A büntetőeljárások során a bűnügyi igazságszolgáltatási rendszer nem végez ilyen felmérést, így képtelen előre látni és megelőzni a folyamatban lévő nyomozások alatt történő halálos kimenetelű támadásokat. A testület ezért a nemi alapú gyilkosságok, gyilkossági kísérletek és az erőszakkal összefüggő női öngyilkosságok utólagos elemzését sürgeti az intézményi mulasztások feltárása érdekében. Üdvözlik ugyanakkor, hogy a román rendőrség 2022-ig visszamenően felülvizsgálja az emberölési ügyeket, és az elemzést 2024-ben a gyilkossági kísérletekre is kiterjesztette.

A GREVIO több intézkedést is sürget, köztük az egységes állami adatgyűjtés bevezetését, a „szülői elidegenítés” fogalmának kivezetését a joggyakorlatból, krízisközpontok létrehozását, az áldozatsegítő szolgáltatások stabil állami finanszírozását, valamint a kockázatértékelés és a védelem megerősítését.

A testület emellett azt kéri, hogy az Isztambuli Egyezmény előírásainak megfelelően minden iskolai szinten kötelezően oktassák az alapvető jogokat, a nemek közötti egyenlőséget, a kölcsönös tiszteletet és a konfliktusok erőszakmentes kezelését. A tantervnek ki kell térnie a szexuális nevelésre, a beleegyezés fogalmára, az online erőszakra és az erőszakos pornográfia káros hatásaira is. A GREVIO szerint alapfeltétel a tananyagok és tankönyvek teljes körű felülvizsgálata, a nőkkel kapcsolatos sztereotípiák felszámolása és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében.