A hétvégén kilencedik alkalommal rendezték meg a Zsibói Magyar Napokat, amely idén különleges jelentőséggel bírt: a rendezvénysorozat keretében ünnepelték a Wesselényi Társaság fennállásának 25. évfordulóját. A háromnapos esemény a magyarság megmaradásának, a közösség erejének és a hit megtartó szerepének jegyében zajlott.

„Ez a rendezvény minden évben bizonyíték arra, hogy a magyarság Zsibón él, lélegzik és megőrzi önmagát. Lehet, hogy nem vagyunk sokan, de ha kevesen is, még vagyunk – és ez a tény önmagában is erőt és biztatást ad mindannyiunknak” – fogalmazott a Zsibói Magyar Napok megnyitóján Csatlós Sándor, a Wesselényi Társaság elnöke köszöntőjében. 

Az elnök kiemelte, hogy az idei program a közösség sokszínűségét tükrözi: pénteken a legkisebbeket a Gyerekkuckó várta a Kulturális és Oktatási Központban, szombaton pedig tudományos értekezletre került sor a református templomban. A helyszínválasztás szimbolikus jelentéssel bírt: a hit és a tudomány találkozása a múlt és a jelen összefonódását jelképezte. A tudományos tanácskozáson rangos vendégek tartottak előadásokat, köztük dr. Czégényi Dóra, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének oktatója, aki br. Wesselényi Kata 18. századi szakács-, orvosló és imakönyvét ismertette.

Dr. Szabó Árpád Töhötöm szintén a BBTE-ről A jobbágyfelszabadító Wesselényitől a globalizálódó faluig címmel tartott előadást, valamint Hochhauser Ronald-Erik fiatal néprajzkutató A világjáró Wesselényi Polixéna útleírásáról beszélt. A megnyitó ünnepi hangulatát Kulcsár Cintia népdalénekes fellépése emelte, aki a magyar népzene tiszta hangján szólaltatta meg a lélek és a hovatartozás üzenetét.

Egy közösség, amely megőrzi gyökereit

A vasárnapi program a református templomban tartott istentisztelettel, majd koszorúzással és fotókiállítással folytatódott. Högye Gál Roberto, zsibói református lelkész a templomfelújításról szóló fotókiállítás kapcsán elmondta: Ezek a képek nemcsak egy épület megújulását, hanem a közösség hitét is megörökítik. Minden apró részletben ott van a múlt tisztelete és az a szándék, hogy megőrizzük templomunk és közösségünk értékeit.

Az, hogy idén a templomban zajlott a programok egy része, szimbolikus: csak az a nép marad meg, amely visszatalál a hitéhez és cselekszi is azt – mondta.

Negyedszázad a közösség szolgálatában

A jubileumi rendezvényen Seres Dénes parlamenti képviselő beszédében visszatekintett az elmúlt 25 évre, a Wesselényi Társaság megalakulására és tevékenységére: „Negyed évszázad telt el azóta, hogy néhány lelkes ember szívében megszületett a gondolat: őrizni, ápolni és továbbadni Zsibó magyar közösségének hagyományait. Az alapítók közül sajnos sokan már nincsenek közöttünk, de az ő munkájuk nélkül ma nem ünnepelhetnénk együtt. Az önszerveződés volt és marad is megmaradásunk egyik záloga” – mondta. Külön méltatta a tudományos előadásokat, amelyek évről évre a Wesselényi család történetét, szellemi örökségét hozzák közelebb a mai generációkhoz. Beszélt a közösség legnagyobb eredményeiről is, köztük a Wesselényi-szobor felállításáról, amely a zsibói összefogás jelképévé vált: „Amikor azt mondták, vigyük haza Wesselényit a zilahi főtérről, mi azt feleltük: hazavisszük, csak nem azt, mert oda is állítunk egy Wesselényit. A templomkertben lévő szobor a kitartás és a közösség szimbóluma” – fogalmazott.

 A IX. Zsibói Magyar Napok nemcsak kulturális esemény volt, hanem hitvallás is: a közösség megmaradása, a múlt tisztelete és a jövő iránti felelősség üzenete. „Ha megéljük a saját kultúránkat, a nyelvünket, a hagyományainkat és a hitünket, akkor lesz jövőnk. Ezt szolgálja a Wesselényi Társaság, immár 25 éve” – foglalta össze Seres Dénes.

A zárónapon a közönség a Szigligeti Társulat Kaktuszvirág című vígjátékát tekinthette meg a Művelődési Házban.

(Nyitókép forrása: primariajibou.ro)