Ünnepi pillanatokkal indult a 2025-ös Kézdivásárhelyi Sokadalom: a város legnagyobb közösségi elismerését, a Pro Urbe díjat idén dr. Mucsi Mihály kertészmérnök vehette át. A díjátadó ünnepségen elhangzott beszédek nemcsak egy kivételes életút előtt tisztelegtek, hanem közös értékeink megerősítéséről is tanúskodtak.

A díjátadót Bokor Tibor polgármester nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta: „A Pro Urbe díj azoké, akik életük során nemcsak magukra, hanem mindannyiunkra gondoltak – akik értéket teremtettek, példát mutattak, és méltó nyomot hagytak közösségünk történetében.” A városvezető kiemelte: dr. Mucsi Mihály azon kevesek egyike, akik feltűnés nélkül, de annál mélyebben hatnak közösségükre – legyen szó mezőgazdaságról, közéletről, hitről vagy családról.

A díjazott laudációját Beder Imre református lelkész, egyházmegyei főjegyző mondta el, aki az eseményt a 112. zsoltár szavaival nyitotta:

„Boldog ember az, aki féli az Urat, és parancsolataiban igen gyönyörködik... A sötétben is világosság támad a becsületesnek, aki irgalmas, kegyelmes és igaz.”

„Ma egy olyan kiváló személyiséget köszönt városunk közössége – kezdte a lelkész –, akinek életútja, szakmai munkássága, valamint közösségi és egyházi elkötelezettsége példaértékű” – mondta. Beder Imre felidézte Mucsi Mihály pályájának főbb állomásait: magyarlapádi gyökereit, ahol már fiatalon a kertészet iránti szeretet gyökeret vert benne, majd a kézdivásárhelyi burgonyakísérleti állomáson végzett több mint egy évtizedes munkáját, amely alapjaiban formálta a helyi agrárszektort.

„Kiemelkedő kutatómunkája, újító szemlélete, határainkon kívül szerzett tapasztalata és szakmai szorgalma hozzájárult ahhoz, hogy Kézdivásárhely és környéke a mezőgazdasági térképen országosan is kiemelkedő szerepet kapjon” – hangzott el a méltatásban.

A díjazott szakmai elhivatottsága mellett közösségi munkája is meghatározó. A LAM Alapítvány kuratóriumi tagjaként évek óta segíti a helyi gazdákat, hogy sikeresen pályázhassanak, fejlődhessenek, és versenyképesek maradhassanak. „Munkássága nyomán a mezőgazdaság nemcsak gazdasági hajtóerő, hanem közösségépítő tényező is lett térségünkben” – emelte ki a lelkész.

Az ünnepi beszéd egyik legmeghatóbb része a díjazott lelki elköteleződéséről szólt: „Hitét és erkölcsi tartását a református gyökerekből, családi hagyományból meríti. Ősei évszázados példáját követve 2000. január 1-től presbiterként szolgál a kézdivásárhelyi református gyülekezetben, ahol szerénységével, bölcsességével és szorgalmával mindig a közösség javát tartja szem előtt.”

Többször jelölték főgondnoknak, de ezt mindig visszautasította – a háttérből szolgálni, építeni, támogatni viszont sosem szűnt meg. Gazdasági bizottsági tagként és tanácsadóként a gyülekezeti élet stabilitását segítette elő, miközben tanácsosi tisztséget is vállalt a Kézdi-Orbai Református Egyházmegyében.

A laudáció szerint: „Elkötelezettsége és mecénási tevékenysége kiterjed az egyházak, az oktatás és a közösségi szervezetek támogatására is. Személyében valódi támogatóra talál minden értékteremtő ügy.”

A záró gondolatok méltó módon foglalták össze mindazt, amit a díj Mucsi Mihály számára jelent: „A Pro Urbe díj dr. Mucsi Mihály számára nem csupán egy kitüntetés – ez városunk közösségének hálás és elismerő köszönetnyilvánítása. Egy olyan ember fele, aki feltűnés nélkül, alázattal és állhatatossággal szolgálja Kézdivásárhely közösségét, értékeinek őrzője és gyarapítója.”

Bokor Tibor végül személyes élményeit is megosztotta: mint mondta, Mucsi Mihályt még iskolaigazgatóként ismerte meg, amikor annak lányai az intézménybe jártak. „Aggódó apaként, oltalmazójukként követte lépteiket” – emlékezett vissza, majd mosolyogva hozzátette: „Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor Mucsi Mihállyal úgy igazán a jó bor szeretete hozott össze. Az a mi közös világunk, a közös nevezőnk, a közös emlékeink.”

A város 2025/990-ös határozata értelmében Mucsi Mihály vehette át a Pro Urbe díjat – a kézdivásárhelyi közösség hálájának és megbecsülésének kézzelfogható jelét Bokor Tibor polgármestertől. A díjátadó végén Beder Imre zárta szavait: „Kívánunk neki jó egészséget, lelki erőt, további áldott éveket – és hogy mindaz, amit élete során felépített, még sokáig gyümölcsözzön városunk javára és Isten dicsőségére.”

Apró örömökből áll az élet

A díjátadón – amelyen közreműködött Dimény Kata és Ruszka Sándor – Mucsi Mihály is megosztotta néhány gondolatát a jelenlévőkkel.

„Két feltétele van annak, hogy az ember megkapja ezt a díjat. Az egyik, hogy életben legyen – ezt kipipáltam” – kezdte mosolyogva. „A másik, hogy legyen, aki fontosnak tartja, hogy még életeben átadja. Hálás vagyok, hogy ez is teljesült” – tette hozzá.

Mucsi Mihály visszatekintett gyermekkorára is, amikor először hallott a székely közösségről édesanyja történetein keresztül. Kiemelt helyen szerepelt beszédében a család – felesége, lányai, unokái –, akikkel közösen hozták meg a legnagyobb döntéseket. „A feleségemmel mindig egy irányba húztuk a szekeret. Akkor is, amikor elhagytuk a biztos főmérnöki állást, hogy új életbe kezdjünk Kézdivásárhelyen.”

Emlékezett arra a pillanatra is, amikor az élet szó szerint egy vasúti menetrend mentén formálta a jövőjét: „A jászvásári vonat hamarabb jött be, mint a bukaresti – így lettem jászvásári diák. Ott ismertem meg a feleségem is.”

A beszéd nem volt mentes a nosztalgiától és az öniróniától sem. Elmesélte, hogyan új otthonába őt követő édesapja nehezen engedte el a faluját, a múltját, mégis követte őket az új otthonba. „Azt mondta: te gyerek, nekem itt senki sem köszön. Mégis jött, mert család az első.”

A díjazott a közösségi összefogás fontosságát is hangsúlyozta, külön megköszönve mindazoknak, akik javasolták és támogatták kitüntetését – vállalkozók, lelkészek, politikusok, családtagok, barátok. „Ez nem egy ember díja. Ez mindannyiunké.”

A beszéd zárásaként Mucsi Mihály az élet apró csodáiról szólt: „Az unokám azt mondta: papa, te olyan okos vagy. Ilyen kis mondatokból áll össze a boldogság. Ezek visznek tovább akkor is, amikor gondok, betegségek próbálnak visszahúzni. De ha együtt vagyunk, minden könnyebb. Ez az igazi ajándék.”