Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. (Lk 2,14)

Isten és az ember közti évezredes kapcsolat meghatározó és jellemző vonása a konfliktus. Isten szeretetének mérhetetlen nagysága és az ő kérlelhetetlen tisztánlátása az emberben egyszerre ébreszti fel a félelmet, a csodálatot és az idegenségérzetet. Teremtményi világunk, amelyben alig van helye Istennek, inkább az emberi kicsinyesség és önzés meghatározottságának fogságában él, semmint az isteni igazság és tisztaság elismerésében. Ezért van az, hogy amikor az ember meghallja az isteni szót, az mindig riadalmat okoz. Egykoron Ádám és Éva Isten hangjának hallatán elrejtőzött, mert Isten hangjának mássága meghasonlást okozott az engedetlenségében teremtőjétől elidegenedett teremtménynek.

Isten prófétákat és bírókat küldött, hogy népét tanítva visszavezesse abba a közösségbe, amelyet az ember megtagadott és magától eltaszított. De, amikor Isten szól, minden megváltozik. Az ember rádöbben halandó mivoltára, és esendőségének felismerésében látja meg az élet urát, a kegyelmes Istent, aki nem büntetni akar, hanem kegyelmes és megbocsátó szeretetével fordul az emberhez.

A betlehemi mezőn éjszakázó pásztorok riadtan hallgatták a hirtelen megjelenő angyal szózatát: ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. Így lett az első karácsony a megbocsátásnak és a szeretetnek ünnepe, nem pedig a félelemnek.

Akkor, ott a betlehemi mezőn angyalok serege jelent meg a pásztoroknak, és adta tudtára a világnak, hogy ez nem a félelemnek az ideje, hanem az örömé és a boldogságé. Nemcsak a kiválasztottak örvendeznek, hanem az egész világ. Kisgyermekként jött közénk Isten. Ő a megváltó, akit megígértek az ószövetségi próféták, és akit várt Isten népe, és akit várunk mi is évről évre.

Isten a fiában békességet és jóakaratot hozott a világra. Valódi békességet a látszólagos békés világba, igazi jóakaratot a jóindulatot színlelő világba. Olyat adott az embernek, amely megfoghatatlan, de nem múlik el, amely láthatatlan, de közösségeket kovácsol össze, amely erőtlennek látszik, de hegyeket lehet megmozgatni általa. A szeretetét adta nekünk.

A betlehemi mezőn angyalok sokasága jelent meg és énekszóban dicsérte Istent és szólította fel az embert az ünneplésre. Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, az embereknek békesség és jó akarat.

Karácsony tehát a béke és jóakarat ünnepe. A lélek békéje és a jóakarat diadala. Akkor az angyalok a pásztorokhoz szóltak, nekünk nem adatott meg ez a lehetőség. Isten azonban gondoskodott arról, hogy ne maradjunk ünnepi csoda nélkül. Ma Krisztus a lelkünkben születik meg. A szeretet belülről jön, és így lesz karácsonyunk igazán boldog és ajándékkal teljes.

Dr. Kolumbán Vilmos József püspök