„Egy esélyünk van: egységes politikai közösségként kell tudnunk megmutatni magunkat Romániában most vasárnap. Menjünk szavazni, hogy egyértelművé váljon: a több mint egymilliós erdélyi magyarsággal számolni kell, akárki is ül a Cotroceni-palotában” - írta a Facebook oldalán és a Mandineren is közölt írásában Demeter Szilárd, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) erdélyi származású elnöke. Az alábbiakban teljes egészében közöljük a szöveget.

„Erdélyi magyar ember Simionra nem szavaz. Nem csak azért, amit tett és mondott, hanem azért is, mert messziről bűzlik a mögöttes erők szekus gúnyája. Ezek ugyanazok, akik 1990-ben pogromot szerveztek Marosvásárhelyen, bányászjárásokat Bukarestbe, és az elmúlt 35 évben folytatták a Ceaușescu által elkezdett asszimilációs politikát. A kilencvenes évek második felében a kolozsvári utcákon verekedve ismertem meg ezt a szagot, beleverték az orromat, és még mindig szerencsésebb vagyok, mint a szüleim generációja, akik közül jópáran a börtönben, milíciákon fűtőtesthez bilincselve, vagy a Duna-csatornánál tanulták meg, hogy az alig száz éves Romániában nincs joga magyarul érezni, gondolkodni, beszélni az ezeréve ott élő őshonos magyar nemzeti közösségnek.

Az előzetes felmérések szerint románok milliói fognak Simionra szavazni, akik ugyanazt gondolják, mint Simion. Ha Dan Nicușor győzne, attól még nem lesznek egyik napról a másikra européerek, jelentsen ez a szó bármit is (eddigi tapasztalatom szerint leginkább képmutatást jelent, de ez most mindegy). Velük valamit kezdenünk kell. Ugyanis együtt élünk ezekkel az emberekkel. 

Hannah Arendt irányította rá a figyelmet a XX. század borzalmai után, de azóta se akarjuk érteni igazán: az egyéni emberi jogaid annyit érnek, amennyit a te szűkebb politikai közösséged érvényesíttetni tud belőle. Ha gyenge, vagy nincs közösségi védőernyőd, akkor sütheted az emberi jogaidat. Az RMDSZ-szel sok bajom volt az elmúlt 35 évben, le is írtam ezeket, meg is vitattuk, ettől még tény: az egyedüli bukaresti politikai érdekképviseletünket RMDSZ-nek hívják. Fel kell mutatni mögötte a közösségi erőt. Menjünk szavazni, hogy a magyarlakta régiók üzenete egyértelmű legyen: nem csak voltunk, hanem vagyunk és leszünk is.

És ne hagyjuk, hogy belpolitikai haszonszerzésre használja ezt a magyar ellenzék. Most azok az éttermiségiek derpegnek az összmagyar nemzetben gondolkodó politika ellen, akik eddig az etnikai alapú politizálás ellen beszéltek, mert alapállásuk szerint a nemzetek ideje lejárt, legyünk multikulti európaiak, az Európai Egyesült Álmokban (sic!) együtt legel az oroszlán a báránnyal, az illegálisan bejött muszlim fundamentalista ütemes tapsára táncol szivárványszívű tangabugyiban a bármilyen nemű liberális. Simion és a támogatottsága az a valóság, ami az eltartott kisujjú haladárokra rárúgta az ajtót. #bezzegrománia eddig is csak Parászka Boróka, Stefano Bottoni, Nyáry Krisztián, Tompa Andrea stb. fejében létezett. És ahelyett, hogy levonnák a következtetést, dobálják át a döglött macskáikat a kerítésen.

A következtetés eléggé egyértelmű: az etnikai alapú politizálást nem felcserélni kell világnézeti elvtársi összeborulásra, hanem erősítenünk kell a nemzeti érdekérvényesítést.

Hasonló a probléma a román elittel is: diplomákkal érvelnek egy olyan választói tömeg meggyőzése érdekében, akiknek épp a diplomásokkal lett tele a hócipőjük, mert becsapva érzik magukat. A román elit nemhogy nem tette naggyá Romániát, hanem az elmúlt 35 évben gyakorlatilag eladta kilóra, és románok millióit késztetett külföldi vendégmunkás-létre. Ez a tömeg most dühös. Csakhogy: mivel a román elit többsége kimondatlanul legalább annyira sovén és magyargyűlölő, mint Simion szavazói (gondoljunk csak világhírű szellemi elődjeikre, például Mircea Eliadera, vagy Emil Cioranra, virtigli vasgárdisták voltak), meg fogják találni a közös hangot.

Szóval nem csak az az igazán fontos, hogy ki nyer vasárnap, hanem hogy mi lesz hétfőtől. Nehéz időszak következik, mert #bezzegromániában az elit felélte Románia jövőjét, a nacionálkommunizmus szelleme meg köztünk jár. Az Európai Unió elmúlt három évtizedében többszörösen bebizonyosodott, hogy a szülőföldjükön élő őshonos európai nemzeti közösségek jogai cseppet sem érdekli a brüsszeli fényességes tekintetű hölgyeket, urakat és egyéb társadalmi neműeket.

Vagyis csak magunkra számíthatunk. Nincs az az anyaországi politikus vagy párt, aki/ ami Bukarestben el tudná végezni az RMDSZ munkáját, de erős anyaországi védhatalomként segíteni tudják az érdekérvényesítést. A szerbekkel és szlovákokkal sikerült kiegyezni a nagypolitika szintjén, a románok meg szokásuk szerint úgyis a győzteshez fognak átállni az utolsó pillanatban. Ha a patrióta politika győz, velünk lesznek, ha a nemzetek fölötti Európai Egyesült Államok projektje, akkor a nagypolitikában európaiabbak lesznek az európaiaknál.

De ez még odébb van, addig alakítanunk kell a mindennapokat. Nekünk egy esélyünk van: egységes politikai közösségként kell tudnunk megmutatni magunkat Romániában most vasárnap. Menjünk szavazni, hogy egyértelművé váljon: a több mint egymilliós erdélyi magyarsággal számolni kell, akárki is ül a Cotroceni-palotában. Ha beleszólhatunk Románia jövőjének alakításába, akkor lehet Erdély és Székelyföld még élhető unokáink számára is. Ha a románok döntenek rólunk, akkor nem lesz Erdély. Se magyar, se román, se semmilyen. És Románia lesz Székelyföld helyén is. Az utolsó magyar még talán megkondíthatja a harangot Csíksomlyón.”