Korszerű, jól felszerelt óvodában kezdhetik meg a tanévet a Kolozsvári Református Kollégiumban a legkisebbek. Az óvodát a kollégium hagyományos megnyitó ünnepsége után avatták fel hétfő reggel; az ünnepségen a tanintézmény első és ötödik osztályos tanulóinak, valamint az újonnan érkezett diákoknak a fogadalomtétele mellett egyházi és világi elöljárók beszédei hangzottak el.

Kolumbán Vilmos József lelkész úgy fogalmazott: nincs olyan élő ember, aki meg tudná pontosan mondani, hogy hányadik esztendeje létezik a református kollégium, de sokkal lényegesebb a történelemnél az, hogy létezik és él a kollégium, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a sok gyermek, szülő, tanár, akik a tanévnyitóra összegyűltek a Farkas utcai református templomban.

„Ez mutatja azt, hogy létezik az iskola, hogy van igény rá, és az elmúlt 32 évben az iskola megmutatta azt is, hogy olyan nevelést, tudást tud átadni, amire ma is szükség van. Olyan világot élünk, amelyben lassan megkérdőjeleződnek a hagyományos értékeink, a család fontossága, megkérdőjeleződik mindaz, amiben szülőként mi felnőttünk, de az iskolában próbálunk valamiféle értéket, hagyományt, múlthoz való ragaszkodást átadni a legifjabb nemzedéknek is” – hangsúlyozta.

Kolumbán Vilmos József rávilágított: az erdélyi református egyháznak rögtön megalakítása után fontos célkitűzése volt, hogy anyanyelven szólhasson Isten igéje, amit úgy próbáltak megvalósítani, hogy nyomdát alapítottak, lefordították a Bibliát és odaadták a híveknek, ugyanakkor fontos része volt a reformátori küldetésnek az iskolaalapítás is. Szerinte ez nem egy önmagáért való cselekedet volt, hanem a közösségért vállalt felelősség megnyilvánulása, ugyanis felismerték: nem elég csak anyanyelven tanítani Isten igéjét, hanem meg is kell tanítani a gyermekeket írni, olvasni, és a mindennapi élethez szükséges alapfogalmakra. Szerinte ez a küldetése az iskoláknak ma sem változott, a református kollégium ugyanezt a célt követi.

Fontos előrelépés a kolozsvári magyar közösség számára az új óvodaépület

Török Zoltán iskolaigazgató nyitotta meg a 2022–2023-as tanévet. Ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy Isten segedelmével korszerű, modern óvodában kezdhetik meg a tanulást a legkisebbek, egy olyan épületben, amelyben a környezet és a tárgyi feltételek kielégítenek minden igényt, tágas udvar, játszótér várja a gyerekeket.

„Bár az épület elkészült, a munka most mégsem fejeződik be, ennél is fontosabb építkezés következik, hiszen az itt folytatódó oktató-nevelő munkát bátran nevezhetjük építkezésnek. A szépre, a jóra, az igazi értékre nevelés tégláit helyezik el napról-napra, hétről-hétre az óvónők, és remélem, hogy az újonnan átadott épület évtizedek múlva is hangos lesz a gyermekeink, unokáink zsivajától, a magyar népdaltól, mondókától” – fogalmazott, hozzátéve, hogy mindez nem valósulhatott volna meg a magyar kormány támogatása nélkül. Török Zoltán mindenkinek kitartást, szorgalmat, türelmet, egészséget és megannyi örömteli pillanatot kívánt az egész tanévhez. A szülőknek azt köszönte meg, hogy rájuk bízták a gyermekeiket, és arra kérte őket, hogy higgyenek gyermekeikben és biztassák, ösztönözzék őket, mivel nagyon fontos a szoros együttműködés a tanárokkal.

Mile Balázs első beosztott konzul Grezsa Csaba, kolozsvári magyar főkonzul nevében is köszöntötte a jelenlévőket, elmondva, hogy ma a kolozsvári református közösség és velük együtt az összmagyarság is ünnepelhet, hiszen egy újabb óvodát nyitnak meg. Szerinte a református oktatási intézmények sok évszázados oktató, nevelő szolgálata nem csak az ott nevelkedő gyermekek, az egész magyarság számára is meghatározó volt, közösségmegtartó, értékmegőrző, értékteremtő tevékenységéve miatt.

Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere beszédében úgy fogalmazott: a tanévkezdés mindig ünnep, különösen a mai alkalom, amikor egy új óvoda felszentelése is megtörténik. Az alpolgármester úgy vélte, ez fontos előrelépés a kolozsvári magyar közösség számára, és mindenkinek azt kívánta, hogy nagyon sok jeles rendezvénnyel tudjanak együtt ünnepelni és együtt továbbvinni azokat az értékeket, amelyek meghatározzák a teljes közösséget.

Kató Béla: a család felelőssége pótolhatatlan

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy fogalmazott, hogy tanévnyitóra legszívesebben Bánffyhunyadra ment volna, ám oda még egyelőre nem lehet menni, mivel az „emberi rosszindulat és ármánykodás” megakadályozta azt, hogy azok a gyerekek, akik már látták az épületet, el is foglalhassák azt (a román többségű képviselőtestület elutasította a magyar kormány finanszírozásával épült új óvoda átvételét és integrálását a helyi közoktatási rendszerbe – szerk. megj.). Úgy vélte, fontos, hogy ilyen pillanatban elgondolkozzunk arról, hogy miért is annyira nélkülözhetetlen a gyermekek nevelése és oktatása egy olyan korban, amikor a gyermekek családi kötődései „alapvetően kuszábbak, amint régebben voltak”.

A püspök szerint sok válást, költözést, újraházasodást tapasztalnak meg a gyerekek, és egyszülős családok próbálják betölteni a család pótolhatatlan funkcióját, s az egyházi iskolák pedagógusainak gyakori tapasztalata a tanulók vallási szocializációjának hiányossága, a keresztény család megtartó és nevelő erejének hiánya. „A családnak vannak olyan alapvető funkciói, amelyekhez az egyházi iskolák is kapcsolódhatnak. A család értelme és funkciója az, hogy a családtagokat segítse céljaik elérésében, hogy lehetővé tegye az érzelemviláguk folyamatos fejlődését, képességeik, erősségeik felfedezését és kibontakozását, önálló véleményalkotásukat és világképük megtalálását. A család felelőssége pótolhatatlan, ugyanakkor az iskola a másik pillér, amely ebben segít” – fogalmazott.

A püspök beszéde után az első és ötödik osztály, valamint az újonnan érkezett diákok fogadalomtétele következett, majd Molnos Lajos Becsengetés című szavalata hangzott el. Az ünnepi istentisztelet után az óvoda épületének átadása és megáldása következett.