A csütörtökön teljesen víz alá került parajdi sóbánya szimbolikus búcsúztatására gyűltek össze pénteken délelőtt a helyiek, miközben a bányavállalat vezetősége az alkalmazottakkal tárgyalt. A búcsúztatás végül elmaradt, míg a megbeszélések nyomán nem körvonalazódott megnyugtató megoldás. Továbbra is fokozódik a bizonytalanság. Helyszíni riportunk.

Zenés búcsúztatót szerveztek a parajdiak a napokban teljesen víz alá került sóbánya tiszteletére pénteken délelőtt. Az eseményre a lezárt létesítmény bejárata közelében gyűltek össze, miközben mindenki a bányavállalat dolgozói és a vezetőség közötti megbeszélések eredményére várt.

„Az én fiam is bent van” – osztotta meg az egyik várakozó, idősebb férfi, aki a pénteken tíz órára meghirdetett szimbolikus bányabúcsúztatóra érkezett több tucat parajdival egyetemben. Az emberek kisebb csoportokban beszélgettek, békés, ám a helyzetből adódóan meglehetősen borús hangulatban. A kivezényelt rendfenntartók mintegy órás várakozás után elhagyták a helyszínt, miután szétterjedt a hír, hogy nem tartják meg a tervezett eseményt.

A megrendelt fúvószenekar sem érkezett meg, a tömeg lassan szétoszlott. A bányászok mindeközben a bányavállalat helyben tartózkodó vezetőivel egyeztettek. A megbeszélésen elhangzottakról a résztvevőktől próbáltunk meg információkat kapni. A tárgyalásokról kifelé igyekvők elmondták: kevés konkrétum hangzott el. Annyit sikerült megtudni, hogy a megbeszélés közben telefonon egyeztettek a Salrom bukaresti vezetőségével, akik – bárminemű konkrétum nélkül – a teljes támogatásukról biztosították a bánya dolgozóit.

Az egyik alkalmazott megosztotta: az ígéretek szerint a következő (júniusi) hónapra mindenki számára biztosítják a fizetést, az ezt követő időszakokra pedig keresik a megoldást.

A tárgyalások végeztével sikerült röviden szóba állnunk a bányavállalat parajdi vezetőivel, akik elmondták: várják az utasításokat a fővárosi központból. Egyelőre annyit tudnak tenni, hogy a bányászok számára készítenek egy beosztást, amiben rögzítik, ki milyen munkarendben dolgozzon a következő napokban. Arra a kérdésre, hogy milyen státuszba kerülhetnek az alkalmazottak, nem tudtak válaszolni, a jogi megoldások még nem körvonalazódnak.

Ahogy többen megfogalmazták az alkalmazottak közül: a legrosszabb a teljes bizonytalanság, az információhiány, a konkrétumok nélküli kommunikáció a bányavállalat részéről. Egy középkorú nővel beszélgetve kiderült, nemcsak a bányászok, hanem a létesítményben dolgozó kiszolgálószemélyzet (pénztárosok, takarítók, a bánya idegenforgalmi szolgáltatásait üzemeltetők stb.) sem kaptak semmilyen útmutatást a jövőre nézve. Ők a SAL SIND SRL. alkalmazottai és hiába kérték előbb nyugodtan, majd nyomatékosabban, hogy kapjanak érdemi információt a várható következményekről, egyelőre elmaradtak a válaszok.

Ahogy elmaradtak a turisták is. Egy helyi panziót üzemeltető hölggyel szóba elegyedve kiderült: a katasztrófa megtörténtének pillanatában az összes szállásfoglalást visszamondták. Minden megállt, minden „befagyott”, a kirándulóbuszok legfeljebb azért állnak meg a településen, hogy megbizonyosodjanak róla, valóban megtörtént az, amire senki nem számított: a bányát lezárták. Néhány fotó elkészítése után a turisták tovább indulnak, a bánya vonzereje megszűntével nem töltenek időt Parajdon. Az emberek egy része pedig sót vásárol. „Emlékbe” – mondta egy házaspár kérdő tekintetemet látván, miután több formázott sótömböt pakoltak autójuk csomagtartójába.

A bánya bejárata rácsok mögött, sötéten, üresen ásít a parajdi utcákra. Ki tudja, lesz-e újra élet a mélyben valaha? De az is kérdéses, hogy nem tetőzi-e a kialakult állapotokat a bánya esetleges beomlása? A kérdésre a korábbi napokban nyilatkozva Petres Sándor, Hargita megye prefektusa és Nyágrus László, Parajd polgármestere is igyekezett megnyugtató választ adni. Egy helybelivel beszélgetve szintén arra kaptunk megerősítést: a bánya üregei nincsenek közvetlenül a település épületei alatt, a bányajáratok elnyúlnak Alsósófalva, illetve a sódomb felé.

Megtudtuk azt is, hogy a régebbi, már nem működtetett bányarészek régóta felteltek vízzel. A mélyben található víz elérte a sókoncentrátum maximumát, így nem oldja a falakat. Az újonnan elárasztott részekben azonban megjósolhatatlan, hogy mi fog történni. A víz lent kering, kavarog, és amíg be tud fogadni sót, addig végzi oldó, romboló munkáját.