banner_mHDmzQnh_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_wHx3GucY_webbanner_300x250.gif

Markó Béla: az erdélyi magyarságnak nem volt B terve az utóbbi száz évben

Erdély sajátos helyzetéhez sajátos megoldásokra van szükség, a transzilvanista politika ezért fontos számunkra – fogalmazott Markó Béla az RMDSZ és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) zeteváraljai Edzőtáborában, pénteken.

Ha az elmúlt száz évre gondol vissza, az az érzése, hogy nem volt B terve az erdélyi magyarságnak a különböző kihívásokra. A napokban, Romsics Ignác Erdély elvesztése c. munkáját olvasva ez a meggyőződés csak megerősödött benne: integritásban gondolkodtak a magyarok, azaz vagy mindenestől a Trianon előtti állapotok fenntartásában vagy a megállapodás hiányában.

1848-ban is azért alakultak ki konfliktusok, mert nem sikerült megérteni, hogy egy sajátos erdélyi helyzetben figyelembe kell venni ezeket a sajátosságokat, például a nem a magyarok javára álló demográfiai valóságot. Később újra volt esély: az Eötvös-féle nemzetiségi törvény ebbe az irányba vitte volna a dolgokat, de 1907-ben mindent elrontott az Apponyi-féle megszorító törvény.

Fel kell tehát tenni a kérdést, hogy mit értünk transzilvanizmus alatt – hangzott el. Eredetileg nem annyira politikai mint kulturális, művészeti, irodalmi területeket érintő fogalomról volt szó, amely Kós Károly és Bánffy Miklós nevéhez fűződik. Kós harmadmagával fogalmazta meg a Kiáltó szót, amelynek lényege, hogy Erdély sajátos entitásként olyan kihívásokkal szembesül, amelyre sajátos megoldásokat kell keresni, és önálló erdélyi magyar közösséget. Ez önálló politikát is feltételezett, de elsősorban nem erre gondoltak, hanem a saját kulturális intézményrendszerre, oktatásra és így tovább.

Ez a két világháború között sikeres is volt, a politika azonban félresíklott Markó megítélése szerint – hiszen egyesek nem tudtak egységes politikai fellépést megvalósítani, gyengének bizonyultak Bukarestben és a nemzetközi porondon is.

1989 decembere után, amikor létrejött az RMDSZ, hosszú viták zajlottak alapvető elvi kérdésekről, és amit Kós Károly és társai érvényesített korábban, az most a politikában is megjelent: az egységes politikai fellépés. Ez persze a kezdetektől csonkult, de az RMDSZ évtizedeken át megtartotta erős egységét, mert mindenki elfogadta, hogy az egységes fellépés fontosabb, mint a politikai pluralizmus megvalósítása „kifelé”.

Markó beszélt arról is, a decentralizációra törekvő új törvénykönyv is a lassú előrehaladás politikáját mutatja, fontos lépést jelent az Erdélynek fontos sajátos megoldásokhoz.

Transzilvanizmus és alternatívák

A transzilvanista politikát azért fontos hangsúlyozni, mert több alternatíva is van. Nekünk az a célunk, hogy olyan szerkezetet építsünk ki, amely visszaadja Erdély sajátos jellegét Románián belül. Kérdés ugyanakkor, hogy az Európai Unió nemzetállamokból épül-e majd fel, ami nem jó számunkra, vagy egy olyan mozaik-Európa lesz, amelyet sajátos megoldások tömkelege épít fel. Az erdélyi jellegnek az alternatívája viszont az, amit Johannis képvisel: hogy mindannyian románok vagyunk, de tulajdonképpen mégsem vagyunk azok. „Ezt az ellentmondást nem tudom feloldani. Azt, hogy lelkesedéssel ünnepeljük december elsejét, azt nem tudom feloldani” – fogalmazott Markó.

A centenárium ünneplése kudarcos az egykori szövetségi elnök szerint, ugyanis száz év elteltével is rendezetlen Erdély ügye: kevesebb magyar él itt ugyan, de még mindig sokan élünk itt és még mindig rendezni kell a helyzetünket a száz éve dédelgetett nemzetállami álmokon belül.

Rossz eshetőségeket tartogat az erdélyi magyarság magyarországi integrációja is, mert azt képzelhetjük, hogy a magyarországi politikai életben veszünk részt, hogy abba az oktatási és kulturális rendszerbe kell integrálódnunk. Azonban az erdélyi magzarság önállóságát a magyar nemzeti egységesülésnek is kell szavatolnia  – fogalmazott Markó edzőtáborbeli előadása végén.

banner_2OFm8Z0e_webbanner_3_970x250.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?