A nagyhatalmak idén is öntik a pénzt a harci gépbe. Kína bejelentette, hogy növeli katonai kiadásait, míg az USA-ban a republikánusok küzdenek a fegyverkezésért.

Fegyverkezés – a békéért

Kína 2013-ban 10,7 százalékkal növeli katonai kiadásait, és változatlanul 7,5 százalék körül kívánja tartani a gazdaság növekedését – derült ki a kínai Országos Népi Gyűlést megnyitó plenáris ülésen kedden ismertetett kormányzati munkabeszámolóból. 2013-ban 720,2 milliárd jüant kap a hadsereg, ami 114,3 milliárd dollárnak felel meg. Az elmúlt évben a növekedés mértéke 11,6 százalékos volt, értéke a GDP körülbelül 1,25 százalékának felel meg. Az összeget a katonák élet- és munkakörülményeinek javítására, a technikai és technológiai fejlesztésre, a nemzetbiztonság erősítésére fordítják – állapította meg a költségvetési jelentés.

Az éves parlamenti ülésszak idején mindig rendkívüli érdeklődéssel kísért katonai költségvetéssel kapcsolatban az Országos Népi Gyűlés szóvivője hétfőn nehezményezte, hogy Kínának rendszeresen magyarázkodnia kell védelmi kiadásaink alakulása miatt. Megjegyezte, „Kína békés külpolitikája és védelmi jellegű katonapolitikája hozzájárul Ázsia békéjéhez és biztonságához".

A Hszinhua kínai állami hírügynökség keddi összeállításában emlékeztetett rá, hogy a kínai katonai kiadások eltörpülnek az Egyesült Államok vagy a Nagy-Britannia hasonló kiadásai mellett és az egy főre jutó kiadások is „sokkal alacsonyabbak", mint az amerikai ráfordítások. Szakértők azonban úgy vélik, hogy a kínai védelmi kiadások valójában nagyobbak a ténylegesen közöltnél, és azt állítják, hogy a világ második legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok után a legtöbbet költi a hadseregre.

Utoléri a „nagyokat"

Kína a fegyverkezési technológia terén belátható időn belül utol fogja érni a „nagyokat", s ezt a tényállást a Japánnal nemrég elmérgesedett szigetvitája árnyékában még inkább igyekszik tudatosítani a világban. Legutóbbi vívmányáról, egy eddig ismeretlen típusú lopakodó vadászgépről nemrégiben jelentek meg az első felvételek.

A gyors ütemű kínai fegyverkezés, s különösen a légierő jelenlegi állapota kétségkívül figyelemre méltó teljesítmény. Különösen az 1990-es évek számítanak termékeny időszaknak ebből a szempontból, a Szovjetunió felbomlását követően ugyanis a nehéz gazdasági körülményektől szenvedő orosz szakemberek csak az általuk kifejlesztett technológiák – többek között Kínának – történő eladásával tudtak a felszínen maradni.

Peking még az első ténylegesen saját fejlesztésű gépeihez is külföldi gyártmányokat hívott segítségül: a J-10-es vadászgép alapjául az izraeli légierő Lavi vadászrepülője szolgált, míg a Pakisztánnal közösen kifejlesztett JF-17-es könnyű vadászgép a szovjet MiG-21-ből kiindulva és az amerikai F-16 elemeinek felhasználásával született meg. A J-20, J-21 és a J-31 típusú vadászbombázók pedig a legújabb nyugati harci repülőgépeknek, az F-22-nek, az F-35-nek, az Eurofighternak vagy a Rafalénak a mintájára készültek.

A kínai légierő gépeinek modern kinézete ellenére akaratlanul is felvetődik a kérdés azok tulajdonságaival és teljesítményével kapcsolatban. Erről annyi minden bizonnyal elmondható, hogy közelítenek a nyugati színvonal felé. A modern hajtóművek gyártása jelenti talán a legnagyobb kihívást a kínai mérnökök számára, bár megfigyelők szerint előbb-utóbb ezt az akadályt is sikerül leküzdeniük.

A fegyvereladás gazdasági és geostratégiai érdek

A kínai légierő egyik komoly hiányosságának számít még mindig, hogy az országhatárokon túli bevetések szempontjából elengedhetetlenül fontos teher- és üzemanyag-szállító, valamint korai figyelmeztető repülőgépek (AWACS) csekély számban állnak rendelkezésre, bár megfigyelők szerint az ázsiai óriás rövid időn belül ezeket a lyukakat is betömi.

Nem szabad megfeledkezni a kínai fegyverkezés egy fontos velejárójáról, mégpedig arról, hogy Peking fejlesztéseivel előbb-utóbb igyekszik majd a katonailag hagyományosan a Nyugat érdekeltségébe tartozó régiókat is bűvkörébe vonni. Kína már ma is több mint 15 államba, elsősorban afrikai és dél-amerikai országokba, illetve Ázsiába is exportál műszakilag egyszerűbb harci repülőgépeket. Szakértők szerint a rendkívül népszerű orosz MiG-29-es és az amerikai F-16-os vadászgépek helyettesítőiként a J-20-asnál könnyebb új J-21-esek vagy J-31-esek iránt külföldön nagy kereslet lesz. Ezek eladása Kína számára nemcsak gazdasági, de geostratégiai érdek is, különösen a természeti erőforrásokban gazdag országok esetében.

Az Eurofighter vagy a Rafale vadászbombázó repülőgépek az európaiak figyelemreméltó teljesítményéről árulkodnak, de hamarosan ezeknél újabb modellekkel kell előállni, ha az öreg kontinens nem akar oldalvonalon kívülre kerülni a légierő-fejlesztés terén. Egyre nagyobb azonban az egyetértés abban, hogy a felszínen maradáshoz a különböző nemzetiségű repülőgépgyártók egyéni teljesítménye nem elég, ezért összefogásra lenne szükség

„Játéktér" a Pentagonnak?

Az Egyesült Államok védelmi költségvetése becslések szerint így is 4,5-5-szöröse a kínainak. Az amerikai republikánusok az szeretnék, hogy ez az arány fent is maradjon, ugyanis máris enyhíteni akarnak az Egyesült Államokban múlt pénteken életbe lépett drasztikus költségvetés-csökkentésen, legalábbis a védelmi tárcát sújtó megszorításokon.

A 85 milliárd dolláros automatikus kiadáscsökkentés a demokraták és a republikánusok közötti tárgyalások teljes kudarca után Barack Obama elnök aláírásával lépett hatályba az elmúlt hét végén. A hét hónapra vonatkozó megszorítások terhét több mint felerészben a Pentagonnak kell viselnie, a tételek fennmaradó része a többi tárca és közintézmény között oszlik meg.

A republikánus Chuck Hagel védelmi miniszter kijelentette, hogy a büdzsécsökkentés veszélybe sodorhatja az amerikai hadsereg képességeit feladatainak végrehajtására. A republikánus miniszter olyan fájdalmas lépésről beszélt, amely – mint fogalmazott – főként a polgári alkalmazottakat és családjaikat érintheti.

Washingtoni értesülések szerint több republikánus párti képviselő most arra törekszik, hogy enyhítsenek a Pentagont sújtó megszorításokon. Ennek érdekében törvénytervezetet terjesztettek a képviselőház elé, amelyről a ház a tervek szerint a hét folyamán szavaz. A javaslat nem irányozza elő a 85 milliárdos kurtítás hatályon kívül helyezését, ugyanakkor azt indítványozza, hogy a védelmi minisztérium szükségleteit pótlólagos forrásokból biztosítsák. Az egyik képviselő, Harold Rogers szerint a Pentagon így némi játéktérhez jutna.

Értesülések szerint a védelmi minisztérium a kényszerű megszorítások miatt februárban elállt attól, hogy egy második repülőgép-hordozót küldjön a Perzsa-öböl térségébe. A minisztérium mintegy 800 ezer alkalmazottját kényszerszabadság és fizetéscsökkentés fenyegeti. Takarékoskodni kell a képzés, valamint a fegyverzet karbantartása terén is.

Megőrült a világ?

2010-ben a világon rekordösszeget, 1,6 trillió dollárt költöttek fegyverekre. Az Egyesült Államok védelmi kiadásai majdnem 700 milliárdra rúgtak, azaz Amerika részesedése meghaladja a 40 százalékot.

A rekordösszeg ráadásul úgy született meg, hogy a válság miatt sok helyütt nem tudtak annyit költeni fegyverkezésre, mint korábban. Az európai hadikiadások összege például 2,8 százalékkal csökkent, az ottani kormányok így tavaly csak 382 milliárdot költöttek fegyverre, miután ezzel is kordában kívánták tartani megbokrosodott költségvetésüket. A haderők a legjobban Közép-Kelet-Európában és Görögországban szenvedték meg a kényszertakarékosságot.

Növelte viszont hadikiadásait az Irakban és Afganisztánban költséges missziót folytató Egyesült Államok, mégpedig 2,8 százalékkal, 698 milliárd dollárra – ami körülbelül hatszor annyi, mint a sorban következő kínai, brit, francia és orosz kiadás együttvéve.

A növekedés mértéke azonban így is visszafogott, hiszen Amerika 2009-ben még 7,7 százalékkal költött többet fegyverkezésre, mint 2008-ban. A 9/11 miatt fordulópontnak számító 2001 óta pedig a növekedés 81 százalékos.