A magyar választók többsége nem a Fidesz-KDNP országos listájára szavazott, ennek ellenére a kormánypártoknak kétharmados többsége lesz a parlamentben. A paradoxon magyarázata javarészt a magyarországi választási törvényben rejlik.

Az adatok 98,96 százalékos feldolgozottsága szerint a Fidesz-KDNP az országos listákra leadott szavazatok 48 százalékát kapta április 8-án, ami azt jelenti, hogy az ellenük felsorakozó pártokat a választók 52 százaléka támogatta. A pártlistákra összesen leadott érvényes szavazatok száma 5 288 321 volt, ennek tehát kevesebb mint felét, 2 603 547 szavazatot kapott a Fidesz-KDNP, 1 029 604-et a Jobbik, 652 340-et az MSZP-P, 366 480-at az LMP és 294 848-at a DK.

Az országgyűlés összetétele azonban már teljesen más képet mutat: a kormánypártok megszerezték a kétharmadot, egészen pontosan a mandátumok 67,34 százalékát. Bár a Fidesz-KDNP "csak" két és félszer több szavazatot kapott, a képviselői száma 134, a Jobbik esetében ez a szám 25: azaz 5,36-szoros lett a különbség a parlamentben, a leadott szavazatokhoz képest.

Ahhoz, hogy jobban megérthessük a magyarországi választási rendszert, László Róbert választási szakértőt kerestük meg, aki segített az eligazodásban. Magyarázata szerint több elem azonosítható, amely a mindenkori relatív legnagyobb politikai erő abszolút többségét segíti elő: ilyen az egyéni választókerületek súlyának növelése, a második forduló eltörlése, a győztes egyéni jelöltek pártjának „győzteskompenzációja”, az 50 százalékos érvényességi küszöb eltörlése és a jelöltállítás feltételeinek lazítása.

Hogyan dől el, hogy ki hány helyet kap?

A magyarszági lakóhellyel rendelkező választók országos pártlistákra és egyéni jelöltekre is szavaznak, míg a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők (gyakorlatilag a határon túli szavazók) csak az országos listára. A pártok 199 parlamenti mandátumért versenyeznek.

Urnazárás után első körben kihirdetik a 106 egyéni választókerület győzteseit, ami meglehetősen egyszerűen történik: akié a legtöbb szavazat, az viszi a kerületet (ezért is volt fontos kérdés az ellenzéki pártok között, hogy ki lép vissza kinek a javára, melyik párt kit támogat és így tovább, illetve a kamupártok). Ennek alapján az április 8-i választások során a Fidesz szinte mindenhol győzött, leszámítva Dunaújvárost (Jobbik) és Szegedet (MSZP), Pécset (független), illetve Budapest nagyobb részét, ahol több ellenzéki párt is elvitte a különböző kerületeket.

A listás ágon legfennebb 93 parlamenti helyet osztanak szét, de előbb azt vizsgálják meg, hogy jogosultak-e jelöltek a különböző nemzetiségi listákról mandátumra? Minél több nemzetiségi listáról jutnak be (idén csak a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata részéről) a parlamentbe, annál kevesebb hely marad a többi pártnak.

A következő lépésben összeadják a magyarországi lakóhellyel rendelkezők és külhoniak szavazatait, és meghúzzák az 5 százalékos küszöböt: aki efölött van, annak az egyéni ágról származó töredékszavazatai a listás szavazásokhoz kerülnek át. A vesztes jelöltekre adott szavazatok részben újrahasznosulnak ekkor, ahogyan a győztesekre adott voksok is. A listás mandátumokat az így kapott értékek arányában osztják ki, és a korábban említett aránytalanságokat is ez okozza végül.

Az Index jól példázza azt, hogy a győztes- és veszteskompenzáció mit is jelent: "A választókerületben az A jelölt 8000 szavazatot, a B jelölt 4000 szavazatot kap. A vesztes B jelöltre adott 4000 szavazatot a pártja megkapja az országos listán. A nyertes A jelölt bekerül a parlamentbe, pártja pedig megkapja a győzelemhez szükséges szavazatai (4001) fölötti részt, azaz 3999-et. Ez utóbbi a győzteskompenzáció intézménye".

Az idei választásokon 3,7 millió voksot kapott a Fidesz, ebből 1,2 millió, azaz majdnem a harmada a töredékszavazat volt. Böcskei Balázs, az Idea Intézet elemzője szerint azért igazságtalan a rendszer, mert  "a győztes nem egyszerűen csak megkapja a mandátumokat, a győztes mandátumot, az azzal járó szavazatszámot, hanem egyúttal még a győzteskompenzáció révén, az továbbra is felmegy a listára. Így a második helyezettnek a töredékszavazata úgy, abban a formában nem érvényesül".

Kedvezni a mindenkori kormánypártnak

Fontos tényező volt ugyanakkor a Fidesz-KDNP győzelmében, hogy a kormányzati reklámok is megjelenhettek mint fizetett tartalmak a kereskedelmi médiában, a pártokkal ellentétben – ez a mindenkori kormánypártnak meglehetősen kedvező változás. Az szintén, hogy a közszolgálati médiumokban nincs időbeli korlát kormányzati hirdetésekre, a pártokat azonban köti a törvény: legfennebb 470 perc reklámidőt kell felosztaniuk egymás között.

Nem szabtak korlátot a civil szervezeteknek sem, és az elszámolási kötelezettségük is lazább a pártokhoz képest, így tehát azok a pártok, amelyek a legerősebb gazdasági háttérrel bírnak, aránytalanul nagy előnyhöz juthatnak, hiszen kiszervezhetik a kampány egy részét.

Kedvezni a Fidesznek

László Róbert szerint olyan feltételek is vannak a jelenlegi választási törvényben, amelyek a mindenkori jobboldalnak kedveznek. Az egyik ilyen változás a politikailag manipulált választókerületi térkép volt: a parlamenti létszám csökkentésével a választókerületek száma is megcsappant, és nőttek az aránytalanságok, 2,75-szörös volt az eltérés a legkisebb és legnagyobb lélekszámú választókerület között.

Ez sértette az egyenlő választójog elvét, ráadásul gyaníthatóan politikailag motivált módon változtatták meg a térképet: korábbi, nyilvános választási adatok és más, akár illegálisan használt adatbázisok is szerepet játszhattak a térkép átrajzolásában. A Political Capital elemzése szerint például „az ország számos régiójában szintén tetten érhető, hogy a korábbi választásokon billegőnek számító körzetekbe hagyományosan jobboldali többségű településeket olvasztottak”. A mindenkori jobboldalnak kedvez a külhoni magyar állampolgárok szavazati jogának megadása is – emlékeztetett a szakértő.