Biodiverzitás, környezetvédelem, vadászat: együtt vagy külön? címmel, a medvék túlszaporodásával kapcsolatban tartottak pénteken worksohopot Hargita Megye Tanácsa szervezésében, a csíkszeredai megyeházán. A szakértők előadásai után vita is kibontakozott a különböző álláspontokat képviselő felek között. A tanácskozást eredményesnek ítélték meg.

 A workshopot a medveproblémával egyik legtöbbet foglalkozó politikus, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke nyitotta meg. Elmondta, hogy az intézmény 2008 óta hangsúlyosan foglalkozik a kérdéssel, már hat alakalommal szerveztek hasonló találkozót, ám azóta most először ennyire súlyos a helyzet.

Elégedetlenségének adott hangot, hogy az állatvédő szervezetek képviselői még mindig nem elég nyitottak a párbeszédre, ugyanis a jelen tanácskozáson sincsenek érdemben jelen. Kifejtette továbbá, hogy sajnos az Alkotmányban nem szerepel olyan cikkely, amely garanciát adna az emberek biztonságára. 

Változó szelek az ügy körül

Ezek után a bukaresti politikusok hozzáállását bírálta, miszerint többet adnak a közösségi médiában megjelenő néhány karakterben megfogalmazott véleményekre, minthogy az emberek valós problémáira keressenek megoldást. Mint mondta, a környezetvédelmi miniszter 140 egyed kilövéséről szóló – a székelyföldiek által kiharcolt – rendeletével kapcsolatban sem lehet biztosan tudni, hogy mikor gondolja meg magát és vonja vissza. Hozzátette, nem Brüsszelben kell keresni a hibát, hanem Bukarestben, hiszen 10 évvel ezelőtti uniós csatlakozáskor ők vállalták a feltételeket.

A megyeitanács-elnök nyitóbeszéde után Fodor István, a Kovászna megyei Sepsibodok polgármestere kapott szót. „Reggeltől estig azzal foglalkozunk, hogy a medvéket próbáljuk távol tartani a településtől. Lassan már nem is nevezhetem magam polgármesternek, sokkal inkább medvepásztornak. A bodoki vonatállomás ajtajában a vonat üti el a medvét” – fogalmazott Fodor István.

Európából másképp látszik

Csák László fejlesztési szakértő, aki Borbolyt segíti az Unió Régiók Bizottságában végzett munkájában, kifejtette, hogy Brüsszelből nézve a biodiverzitás fenntartása a legfontosabb szempont. Ugyanakkor a tagállamok – kevés kivételtől eltekintve – nem fordítanak elegendő pénzt a vadkárok megtérítésére. A jelenlévőktől azt kérte, hogy segítsenek megfogalmazni azt a 30 pontos javaslatcsomagot, amellyel Brüsszelben sürgethetik medveprobléma megoldási lehetőségeinek a megtalálását.

Ezek után Sárkány Árpád vadgazdálkodási szakember, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) alelnöke szólalt fel. A vadászat, valamint a vadgazdálkodás közötti fogalmi különbségeket tisztázta. Mint mondta, Romániában 2220 vadászterület található, amelyeken a vadgazdák a vadállomány védelmére összpontosítanak. A vadak elejtése a túlszaporodott vadállomány megfelelő szintre való visszaállítását jelenti. Hozzátette, a vadgazdálkodás évezredek óta űzött szakma, és az emberi beavatkozás nélkül már nem lehetne fenntartani az egyensúlyt a természetben.

Nyugat- és Közép-Európa országainak többségében kipusztult ez a nagyvad, Spanyolország és Franciaország határán, a Pireneusokban csupán mintegy 30 medve él, Szlovákiában 1000 egyedre tehető a számuk, Svédországban 3000-re, Finnországban 1500-ra, Szlovéniában 500-ra, míg Romániában 6500-7000-re. Az összes felsorolt országban – Romániát kivéve – kilövési kvóta van érvényben. Szerinte, ha minden így marad, akkor öt év múlva 10 ezernél is több medve lesz az országban, míg 10 év múlva 14 ezer.

Túlszaporulat

Farkas Attila vadgazdálkodási mérnök, a Soproni Egyetem kutatója előadást tartott, amelynek címe A Hargita megyei barnamedvekérdés reális vagy mesterségesen generált probléma? volt. A medve a hegyvidékhez kötődik – kezdte bemutatóját –, majd kifejtette, hogy kutatásai alapján, nincs összefüggés az erdők kiterjedése és medvepopuláció nagysága között. Továbbá a hegyvidéken és a dombvidéken tapasztalt állománysűrűség között nincs jelentős eltérés.

A kutató megvizsgálta, hogy 1950-től 2016-ig évente átlagosan 6 százalékkal nőtt a medvék száma, majd kiegészítette azzal, hogy míg 2006-ban 907, addig tavaly 1434 medvét tartottak számon Hargita megyében. Hozzátette, nincs olyan módszer – legyen az genetikai vizsgálat, vagy hőkamerás, drónos követés –, amellyel biztosan meg lehetnek állapítani a medvék pontos számát.

Ezután Hargita megye vadászterületeit ábrázoló térképen mutatta meg, hogy hol mennyi medve található. Tusnádfürdő kiemelkedett, ami azért furcsa és megmagyarázhatatlan, mert a hasonló természeti adottságokkal rendelkező Szencsed, Ivó vagy Székelyvarság környékén nem él ekkora medvepopuláció. Mint mondta, a medvetámadásoknak is megvan a maguk időszaka, ez idén még hátravan, mert augusztus a legveszélyesebb időszak.

Nem mindenben értettek egyet

Kelemen László, a sepsiszentgyörgyi Rara Avis Madártani Egyesület elnöke a 2018-ban megrendezendő Európai Medvefigyelő Napokról beszélt, Alexandru Gridan, a brassói erdészeti kutatóközpont mérnöke pedig arról, hogy a kvóta felfüggesztése nem volt a legszerencsésebb ötlet, az engedély megadása amúgy megyékre szabva lenne hatékonyabb.

Az előadások utáni vitában a felvetések között elhangzott, hogy még mindig nem tudják sokan, vezető pozícióban sem, ki felel a medvékért. Erre többen elmondták, hogy az állam, és a törvény szerint medvetámadás esetén a 112-es segélyhívó számot kell tárcsázni, amire a csendőröknek kellene a helyszínre sietni. Nem mindig érkeznek azonnal, az egyik hozzászóló szerint egy közelmúltbeli alkalommal két óra múlva érkeztek ki. De ha még ott találnák a medvét, akkor is tehetetlenek volnának, hiszen sem vadászpuskájuk, sem altatólövedékük nincs, géppisztollyal viszont tilos medvére lőni.

Persze a beavatkozás nem minősül vadászatnak, mint Farkas Attila kutató említette, de a lényeg az, hogy ilyen helyzetekben a hatóságok lényegében tehetetlenek, állapították meg a jelenlévők. Egy másik felvetés szerint a polgármesteri hivataloknak szerződést kellene kötniük egy vadászegyesülettel, hogy szolgáltatásként megoldják a problémát, ehhez viszont pénzt kell elkülöníteni a helyi költségvetésben. Szó esett a négykerekű terepmotorok, motoros szánok használatának szabályozásáról, valamint a pásztorkutyákról is.

Tervbe vették egy Hargita megyei menedzsmentterv elkészítését a medvékre vonatkozó vadgazdálkodásra, megfogalmazták azt az óhajt, hogy a medvék áthelyezését tegyék nyilvánossá, átláthatóvá, valamint hogy a vadkármegelőző tevékenységekre, például vadföldek – a vadak etetésére kialakított területek távol a településektől –létrehozására irányozzanak elő állami forrást.