Ha tudod ugyan, de nem érzed, hogy szeretlek, nem hihetsz teljességgel bennünk, nem lehetsz egészen az enyém. Ha tudod ugyan, de nem érzed, hogy szeretlek, talán úgyis mellettem maradsz, és alapjáraton boldoggá tesz a tudat, de nem leszel örvendező.

Aki tudja, hogy szeretik, annak célja van, és megy a cél felé, ha összeszorított foggal is, de aki érzi, hogy szeretik, annak szárnyai nőnek, az nevetve repül a cél felé, és észre sem veszi, ha vihar tombol körülötte.

Hogyan szeresselek, hogy ne csak elmédben gyúljanak ki a bizonyosság fényei, de belebizseregjen a szíved, és libabőrös légy az örömtől?

Ha minden búcsúzáskor percekig ölelnélek, minden találkozáskor mohón ragadnám meg a kezed, ha mosogatás közben átölelném a derekad, s ha megfordulnál, odaszorítanám erősen homlokodhoz a homlokom, ha öledbe bújnék délutánonként – éreznéd, hogy szeretlek?

Ha minden nemszületésnapodon is ajándékot vennék neked, ha meglepnélek apró kincsekkel, könyved lapjai közé jázminteás tasakokat csempésznék, ha illatosítót vásárolnék az autódba, mert láttam, hogy kéne, vagy ha rákölteném utolsó pénzem is a rég áhított szendvicssütőre – éreznéd, hogy szeretlek?

És ha kimondanám? Ha többször mondanám ki, és nem csak ezt, de azt is, hogy milyennek látlak, arcodat, szemeid, jellemed, stílusod, ismételgetném, hogy mit jelentesz nekem, vagy mindig másképp rajzolnám meg válogatott szavaimmal himnuszodat, ha így köszönném meg azt, hogy vagy – éreznéd, hogy szeretlek?

S ha nem szavakkal, de tettekkel bizonyítanám: kivasalnám az inged, megöntözném a virágaid, elmenőben levinném a szemetet, visszavinném a szomszédnak a csavarhúzót, amit kölcsönkértél, ha vastag habot bodorítanék a fürdővizedre, és megmosnám a hátad, kinyomnám a pattanásaid, akkor is, ha közben émelygek – éreznéd, hogy szeretlek?

Vagy ha mindig volna rád időm, ha együtt festenénk meg kedvenc helyeinket, majd elbuszoznánk oda, ha bújócskáznánk, sétálnánk, s miközben mesélsz, csak rád figyelnék, történeteiddel eggyé válnék, ha kikapcsolnám a telefonom is, miközben téged hallgatnálak, rád hangolódnék – éreznéd, hogy szeretlek?

Tehetetlen tettvággyal nézlek, nem tudom a választ – s te mintha meghallanád belőlem a kérdést – rámmosolyogsz, őszinte örömmel. Talán most érzed, hogy szeretlek.