Az RMDSZ-ben a nagy többség belátja, hogy a szövetségi érdekeket is érvényesíteni kell a partikuláris érdekek mellett, és a későbbiekben gondolkozni kellene azon, miként lehet ezt az elvet az alapszabályzatban is rögzíteni – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Kelemen Hunor. A szövetségi elnököt a parlamenti jelöltlistákkal kapcsolatos döntések hátteréről és tanulságairól kérdeztük.

Hétfőn adja le az RMDSZ a parlamenti választásokon történő induláshoz szükséges támogató aláírásokat. Hány aláírás gyűlt össze?

Kétszáztíz és kétszázhúsz ezer közötti számú aláírást készülünk leadni Bukarestben. A törvény szerint a választói névjegyzékben szereplő polgárok 1 százalékának támogatását, 189 ezer aláírást kell gyűjtenünk. Mi ennél több, legalább 200 ezer aláírás gyűjtését tűztünk ki célul, hogy az ellenőrzések után se legyenek fennakadások. Mindig így jártunk el egyébként, a törvényben előírtnál nagyobb számú aláírást gyűjtünk, és ez most is így lesz.

Az RMDSZ valamennyi megyében teljes jelöltlistával indul a parlamenti választásokon. Hogyan sikerül ezt a listát összeállítani az október 27-ig határidőig például Suceava megyében?

Az SZKT által elfogadott határozat szerint a MIÉRT, a Nőszervezet és a megyei területi szervezetek javasolnak jelölteket a képviselőházi listára, és az ügyvezető elnökség a szenátusi listára. El kell mondanom: sokkal nehezebb ma teljes listát összeállítani, mint volt ezelőtt négy, nyolc évvel. Most mintegy 600 olyan személyt kell javasolnunk, akiknek nagyon nagy hányada úgy vállalja a jelölést, hogy tudja, nem jut parlamenti mandátumhoz. Többségük nyilván nem is akar képviselő vagy szenátor lenni, egyszerűen vállalja azt, hogy a listán való jelenlétével segít összegyűjteni azt a plusz néhány ezer szavazatot, ami a Kárpátokon kívül össze szokott az RMDSZ számára gyűlni. Tulajdonképpen a nevét adja ahhoz, hogy nekünk legyen mindenhol listánk. Ám egyrészt időközben sokat romlott a politikusok megítélése, másrészt a törvény szerint azoknak is le kell tenniük a vagyonnyilatkozatot és az összeférhetetlenségi nyilatkozatot, akik nem jutnak parlamenti mandátumhoz, és nem is akarnak honatyák lenni. Ennek ellenére vagyoni helyzetük nyitott könyvvé válik. Az emberek úgy általában az ilyesmiktől szoktak ódzkodni. Sok köztiszteletben álló személyiség akar segíteni abban, hogy erős parlamenti képviselete legyen a magyar közösségnek, de nem ilyen áron. Ezt nem tudják elfogadni. Azt egyébként természetesnek tartom, hogy az önkormányzati vagy parlamenti tisztségviselők vagyonnyilatkozatot tegyenek le, de miután megválasztották, nem miután jelölik őket.

A befutónak számító helyekre került jelöltek névsorát legutóbbi ülésén véglegesítette a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT). Ha végignézünk a listát, azonnal kiderül, hogy alaposan felfrissülnek majd az RMDSZ parlamenti frakciói. De teljesül-e az a többször emlegetett kritérium, hogy minél több területről kerüljenek be szakértők a parlamentbe?

A jelöltállítás előtt – semmiféle titok ebben nincsen – a kollégáimat arra kértem, hogy a szakbizottságoknak, a frakció működésének a szempontját, kritériumát figyelembe véve szakképzett politikusokat javasoljanak jelölteknek. Ez szövetségi érdek, amely a partikuláris érdekeket fölül kell hogy tudja írni, és úgy érzem, hogy ez nagy mértékben teljesült. Ám azt is látni kell, hogy az RMDSZ-re, főleg a szenátusi frakciójára sokkal nagyobb teher kerül, mint mondjuk egy nagy román párt frakciójára. Nyolc-tíz szenátorral le kell tudnunk fedni az összes szakbizottságot, ami azt jelenti, hogy minden embernek két szakbizottságot kell vállalnia. A román pártok 50-80 fős frakciójában ezt sokkal egyszerűbb megoldani. Ennek ellenére úgy látom, hogy a fontos felületeket le tudjuk fedni, és ha vannak aggályaim, ezek a szenátus oktatási szakbizottságával kapcsolatosak. Jövő évben kerül a parlament elé az államfő által is szorgalmazott új oktatási törvény tervezete, a szenátus pedig a döntő ház. Így nem mindegy, hogy ki kerül az oktatási szakbizottságba, milyen gyorsan tanul bele abba a munkába, amit ez a testület és a parlamenti tevékenység is feltételez.

A SZÁT döntésének előzményeként az udvarhelyszéki RMDSZ tiltakozott az ellen, hogy Biró Zsolt MPP-elnök a Hargita megyei lista befutó helyére kerüljön. Biró Zsolt végül a Maros megyei listára került, de Udvarhelyszék jelöltje nem egy helyi jelölt, hanem a szórvány jelöltje, Benedek Zakariás lett. Hogyan sikerült meggyőzni az udvarhelyszékieket, hogy fogadják el ezt a megoldást?

A döntéskor a közösségi érdeket, a szövetségi érdeket kellett előtérbe helyezni, a partikuláris és sokszor személyes érdekeket zárójelbe kellett tenni. Az RMDSZ elnökeként nekem ez a feladatom. Nyilvánvaló volt, hogy mindenünnen lesznek bírálatok. Olyanok bírálnak, akik eddig azt mondták: milyen rossz, hogy aluról jön a döntés, és a helyi kisérdekek érvényesülnek, most meg ugyanazok azt mondják, hogy milyen dolog ez, hogy felülről belenyúlunk a helyi döntésekbe. A két vonat azokban a fejekben most összeütközik, vagy pedig egyetlen egy szempont volt fontos a számukra: rúgjanak, vágjanak egyet belénk.

Évek óta találkozunk ezzel a mindennapokban, illetve a szociológiai felmérések is visszaigazolják: a választók elvárják, hogy alapvető kérdésekben a magyar politikusok ne vitatkozzanak. Azt mondják, fogjatok össze, találjatok ki megoldást a gondjainkra. Erre az igényre nekünk választ kellett adnunk. 2014 óta próbáljuk ez a választ megadni, megnyitottuk az együttműködés lehetőségét azzal, aki erre hajlandó. Az MPP erre hajlandó volt, aláírtunk egy megállapodást az európai parlamenti választások előtt éppen azért, hogy a közösségi érdeket tudjuk érvényesíteni. Az együttműködéssel eljutottunk a 2016-os önkormányzati, majd a parlamenti választásokig. Befutó helyet ajánlottunk az MPP-nek, és az összefogást, az együttműködést, az emberek elvárásának megfelelő politizálást próbáltuk a magunk szerény eszközeivel megvalósítani. Erről is szólt a SZÁT döntése.

Másrészt a belső szolidaritást is erősíteni akartam, és az erre vonatkozó javaslatomat elfogadták a kollégák. Lehet azt mondani, hogy Maros, Bihar vagy Hargita megye nélkül nem érhető el az 5 százalék a választásokon, de szórvány nélkül sem érhető el. A tömb és a szórvány egymásra van utalva, egymás nélkül nem tudunk politikai értelemben sikeresek lenni. Négy éve az RMDSZ közel 52 ezer szavazatot kapott olyan megyékből, amelyek magyar közösségeinek nincs esélyük mandátumszerzésre. Előbb-utóbb valamilyen módon ezt a helyzetet kezelni kellett. Ezért kértem azt, hogy Hargita megye adjon most a szórványnak egy befutó helyet. És azért esett most a választás egy Szeben megyei jelöltre, mert Aradnak a választások után lehet képviselője, Temesnek éppen most van képviselője, Hunyadnak van EP-képviselője, Máramarosnak szintén van képviselője, és ha minden jól megy, a következő ciklusban is lesz. Fehér megyének és Beszterce megyének valamikor a kilencvenes években szintén volt képviselője, Szebennek azonban nem volt soha. Most Szeben megyére esett a választásunk. Ezzel azt is üzenjünk, hogy nem csak retorikai fogás, hogy egymásért felelősek vagyunk.

Persze ezt a megoldást senki nem tudja könnyen elfogadni. Nem könnyű elfogadni, hogy befutó helyeket engedünk át az MPP-nek, és az együttműködést így próbáljuk megvalósítani, és a belső szolidaritást így erősítjük. A közérdeknek ezt a két elvét akartam figyelembe venni, és sikerült is érvényesíteni.

Milyen érv szólt amellett, hogy Maros megyében induljon Biró Zsolt?

Erről is sok vitánk volt. Amellett, hogy egy gyors közvélemény-kutatásunk szerint Biró Zsoltnak nagyobb az elfogadottsága Maros megyében, mint Hargita megyében, Maros megye az elmúlt másfél évben csúcsra járatta az együttműködést az MPP-vel. Ez ellen senki nem tiltakozott korábban a Maros megyei RMDSZ vezetői közül. Mindenki elfogadta, jónak tartotta. Összmagyar előválasztást szerveztünk a marosvásárhelyi polgármesterjelölt személyéről, az önkormányzati választásokon pedig az MPP jelöltjei felkerültek az RMDSZ megyei listáira. Két megyében volt ilyen együttműködés, Kolozs és Maros megyében. Maros megyében korábban 13 képviselőnk volt a megyei tanácsban, most van 15. Kolozs megyében volt öt önkormányzati képviselőnk, az MPP a mi listánkon indult, lett hét tanácsosunk. Tehát nem lehet azt állítani, hogy az együttműködés ne hozott volna valami pluszt. Ugyanakkor az együttműködést Maros megye kipróbálta, nem volt ellenállás, nem volt feszültség, nem volt olyan verseny, amit sebeket hagy, így Maros megye politikailag sokkal inkább elbír egy ilyen együttműködést, mint mondjuk Hargita megye.

Az MPP-elnöke a harmadik helyre került a Maros megyei képviselői listán, a korábbi harmadik helyezett Császár Károly pedig elfogadta azt a javaslatot, hogy a szenátusi jelöltlista második helyét foglalja el. Valóban van esélye mandátumra?

Az önkormányzati választások eredményeit nézve igen. A korábbi választási törvény előírásaiból fakad az, hogy négy éve a Maros megyei RMDSZ elvesztette az egyik szenátorát. Frunda György akkor nagyon sok szavazatot kapott, szinte azt mondanám, hogy méltánytalanul nem jutott mandátumhoz. A SZÁT javaslata az volt: a Maros megyeiek döntsék el, beszéljék meg, hogy a képviselőjelölti lista harmadik helyén lévő Császár Károly – ha elfogadja – kerüljön át a szenátusi jelöltlista második helyére. A listák újragondolását ők maguk is felvetették. Császár Károly és a Maros megyei RMDSZ is elfogadta a SZÁT javaslatát, és így véglegesült a lista.

A SZÁT ajánlata azt is tartalmazta, hogy ha Császár nem fogadja el a szenátusi lista második helyét, akkor a korábbi második Jakab István a harmadik helyre csúszik, helyére pedig Kozma Mónika kerül. Ez azt sugallja: a SZÁT nem értett egyet azzal, hogy Jakab befutó helyre kerüljön. Miért?

A SZÁT ülésén sokan emlékeztettek arra, hogy évekkel ezelőtt, amikor Jakab István államtitkár volt, több okból is le kellett őt váltani. Ezekre az okokra én most nem kívánok visszatérni. Nem voltam akkor a kormány tagja, leváltásáról sem én döntöttem. Ugyanakkor Jakab István egy brüsszeli állást hagyott ott a jelenlegi tisztségéért, és semmilyen bizonyosságunk nem volt arról, hogy a szenátusi mandátuma alatt nem tér vissza a belga fővárosba. Az is szempont volt számunkra, hogy az utóbbi években az RMDSZ-ben ki milyen munkát végzett. Ám Jakab István helye a jelöltlistán nem téma ma számomra, mert a Maros megyei kollégák döntése értelmében Császár Károly kerül a szenátusi lista második helyére. Egyébként ő a rangsoroló küldöttgyűlésen több szavazatot kapott Jakab Istvánnál. Nyilván, sokan ezt kifogásolják, de sokan azt kifogásolják, hogy Jakab egyáltalán hogyan került a második helyre. Ezt a döntését a SZÁT-nak helyeslem és vállalom, ugyanakkor ez nem minősít senkit: sem Jakab Istvánt vagy Kozma Mónikát, mint ahogy az sem minősíti Brassai Zsombor megyei elnököt, hogy a saját szervezete a negyedik helyre rangsorolta. Olyan döntés született a SZÁT-on, amely a közösségnek szólt, nem egy személyről.

Maros megyénél maradva: a rangsoroló küldöttgyűlésen alulmaradt Balogh József a SZÁT döntése után közölte, hogy több társával együtt kiléphet az RMDSZ-ből, és fontolgatja a függetlenként indulását. Ez hogy kommentálja?

Nem kívánok erre reagálni. A Maros megyei szervet dolga ezt rendezni. Aki 25-26 éven keresztül a szervezetben dolgozott, az bármennyire dühös, egy ilyen lépésre nem szánja könnyen el magát, és nem is hiszem, hogy erre sor fog kerülni.

Ugyanaz a Balogh József a Maros megyei rangsoroló küldöttgyűlést színjátéknak nevezte, szerinte a küldötteket a háttérből manipulálták az RMDSZ veterán politikusai. Erről mi a véleménye?

Olvastam magam is arról, hogy a küldöttgyűlésen fényképezték a szavazócédulákat. Elvártam volna, hogy erre vagy Brassai Zsombor vagy Péter Ferenc reagáljon. Egyébként a szavazatok fényképezését egyetlen törvény sem tiltja. A parlamentben a titkos szavazást filmezi az összes televízió. Tény, hogy valamit mondaniuk kellett volna a vezető Maros megyei RMDSZ-es politikusoknak erről, én nem voltam ott a küldöttgyűlésen. Másrészt nekem is sokan mondták a rangsorolás után, hogy ők nem erre számítottak. Erre én azt mondtam: ti szerveztétek meg, a panaszkodó Balogh József maga is tagja a Területi Állandó Tanácsnak, nem mondhatja, hogy ettől idegen. Alapvetően nem látom olyan súlyos problémának a küldöttgyűlésen történteket, de elvártam volna egy gyors reakciót.

Elégedetlenséget szült a SZÁT határozata a bukaresti szervezetben is. Elnökük, Buday Richárd elfogadhatatlannak tartja, hogy az udvarhelyszéki Birtalan József kerül a helyére a képviselőlista élére. Buday ezt antidemokratikus eljárásnak nevezte, és meglebegtette, hogy a szervezet visszavonja a bukaresti jelöltlistáit. Történt-e valamilyen fejlemény ebben az ügyben?

Az eljárás nem volt antidemokratikus, mert a Szövetségi Képviselők Tanácsa döntötte el, hogy a SZÁT véglegesíti a listákat. Buday Richárdot a szenátusi lista élére javasolta a SZÁT, ami semmivel sem kevesebb, mint a képviselői lista élén lenni. Másrészt biztosan lesz RMDSZ-lista Bukarestben. Jónak tartom, hogy Birtalan József vállalja a bukaresti lista vezetését, majd meglátjuk, hogy a visszaosztásból parlamenti mandátumhoz jut-e.  Ma azt biztosra állítani, hogy Bukarestből lesz képviselőnk, nem lehet. Ezt nem lehet kiszámolni, mert nem csak tőlünk függ, hanem a román pártok szereplésétől is. Az arányos választási rendszer azért jó, mert minden szavazatból mandátum lesz, de hogy honnan lesz ez a mandátum, azt most még nem lehet megmondani.

A fentiekből is egyértelmű, hogy a SZÁT nem volt könnyű helyzetben, mert szinte lehetetlen olyan döntéseket hozni, amely mindenki számára elfogadható. Össze lehet-e egyáltalán békíteni a képviselet hatékonyságát növelő szándékot a területi szervezetek autonómiájával?

Azért a kollégák nagy többsége belátja, hogy a szövetségi érdekeket is érvényesíteni kell a partikuláris érdekek mellett. Nem lesz egyszerű, de végig kell beszélnünk, hogy ezt hogyan lehet akár alapszabályzatban szentesíteni. Annak idején, a választási törvény megszavazása előtt azért is tettem többek között azt a javaslatot a parlamentnek az országos lista bevezetésére a megyei listák mellett, hogy lehessen az ilyen szempontokat – a szórvány képviseletét, a szakmai megfontolásokat – érvényesíteni. Azt hiszem, van elég tapasztalatunk és felelősségünk ahhoz, hogy ezek az érdekek egymást kiegészítsék, és ne sértsék.