Felemás érzés fogja el az embert, ha belép a Maros megyei kórház épületébe: egyik épületszárnyból a másikba lépve vagy egyik emeletről a másikra haladva az ultramodern, nyugati színvonalú kórházi osztályról egy ajtónyitással rendkívül elhanyagolt körülmények közé kerül. A legkorszerűbb berendezéssel, a folyosón éjjel világító lámpákkal, puha szőnyeggel, korszerű mellékhelyiséggel találkozhatunk az egyik osztályon, míg a másikon rozsdás a vaságy kerete, az éjjeliszekrény fiókját alig lehet kihúzni, a vécé és a zuhanyozó szinte használhatatlan, a padlót is egykor jobb napokat látott linóleum borítja.

Kevés a szakember a sürgősségi osztályon

A sürgősségi rohammentő szolgálat a legprofibb felszereléssel, a legrátermettebb szakemberekkel fogadja a betegeket, külön részlegen a felnőtteket és külön a gyerekeket. Mindenki kedves, segítőkész, türelmes, azonban kevés a szakember, egy gipsz-cserére, vagy egy röntgenre órákat is kell várakoznia annak, akinek nem élet-halál közötti az állapota.

„Hamarabb, mint éjfél előtt ne is számítsanak arra, hogy sorra kerülnek” – magyarázza egy fehérköpenyes egészségügyi alkalmazott kedvesen, miután az ötéves páciens és hozzátartozója délután óta várakozik, hogy kicseréljék a gipszet a gyerek karján. Az illetékes ugyanis ép egy életmentő műtéten vesz részt, amikor lesz egy kis ideje, jön és megoldja a gipszcserét.

Annak ellenére, hogy a szolgáltatások nem túl gyorsak, több helyen is ott a háromnyelvű táblácska, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy itt nem fogadnak el hálapénzt.

Életmentő műtétet végzett az egyetemista

Műtétre készülve B. Sándor a sebésztől az altatóorvosig mindenkit megkeresett. „Utóbbi meg is lepődött, mondta, hogy csak legritkább esetekben szoktak a betegek az altatóorvosra is gondolni, a pénzt elvette, megköszönte, de allergiás tesztet nem végeztetett” – meséli kórházélményeit olvasónk, aki ennek következtében altatáskor lassan kezdett elfeketedni, mert az altatókoktél egyik komponensére allergiás volt. Az altatóorvos ettől szinte elájult, gégemetszést képtelen volt csinálni, mert másfél évtizede nem végzett ilyen műtétet. A sebész sem állt a helyzet magaslatán: ő bárhol vág, de torkot nem.

A műtőben ott téblábolt egy utolsó éves egyetemista, aki felajánlotta, hogy, ha senki nem csinálja meg a gégemetszést, ő megpróbálhatja – habár addig csak hullákon végzett ilyen beavatkozást. „A sebész erre úgy válaszolt, hogy ennek a betegnek már úgy is szinte mindegy, s a diák megcsinálta, és jól, így maradtam életben” – meséli olvasónk.

Sz. Géza rutinműtétre került kórházba. Azt mondták, hamar elvégzik, egy napig megfigyelés alatt még maradnia kell, aztán mehet haza. „A műtét előtt az altatóorvos 1500 lejt kért. Nekem egyhavi nyugdíjam alig ezer lej, inkább hazamegyek, aztán lesz ami lesz velem. Mire az orvos visszakérdez: elnézést, 150 lejt akartam mondani” – mesélte a volt beteg.

Hálapénz nélkül is lehet

A betegek között vannak, akik egyáltalán nem gondolnak arra, hogy hálapénzt adjanak az orvosnak. Erről mesél E.B., aki a neurológián feküdt két hétig, mialatt különböző vizsgálatokat végeztek, egyik szakrendelőből a másikba kísérték, a legújabb technikákat is kipróbálták rajta, mágneses rezonanciát egy hét alatt kétszer is végeztek, – anélkül, hogy mindezért bármennyire is „hálás” lett volna bármelyik orvosnak, nővérnek, ápolónak.

„Kedvesek voltak, segítőkészek, megalázónak éreztem volna, ha borítékot csúsztatok az orvos, vagy az ápoló zsebébe” – osztotta meg élményeit az egykori beteg, aki mindennel meg volt elégedve, „csupán” a mellékhelyiségekben érezte úgy, mintha ott megállt volna a fejlődés. „Úgy látszik, senkinek nem jutott eszébe, hogy a kórházban ápoltak is tisztálkodnának, mintha 30 évet repültem volna vissza az időben, mikor beléptem a zuhanyozóba” – mesélte.

Rendkívül jó körülmények vannak ellenben a Maros megyei kórház újszülött osztályán: kétágyas szobákban fekszenek a kismamák babáikkal együtt. Tisztaság, este diszkrét megvilágítás, éjjeli lámpa mindkét ágy fölött, külön fürdőszoba nyílik minden kórteremből, modern ágy és kiságy a kisgyereknek, mosdókagyló, szappan, fertőtlenítőszer. „Mindez olyan, mintha nem is Romániában lennénk” – magyarázta az anyuka, akit éppen meglátogattunk.

„Szégyellem magam a kollégáim helyett”

„Orvostársaim lejáratják a szakmát, hiteltelenné teszik az orvostársadalmat, megszegik a hippokratészi esküt. Szégyellem magma helyettük, felháborítónak tartom, ami nap mint nap történik” – fogalmaz érdeklődésünkre egyik orvos. A névtelenségét megőrizni óhajtó K.A. a megyei kórház alkalmazottja. Úgy látja: a betegnek elég a saját gondja, nem szabadna még hálapénzt is várni, vagy egyenesen kérni tőle.

„Nagyon jól tudom, mi folyik, hallom, hogy egyik-másik orvosnak mi a tarifája, és ha nem kapják meg rá sem néznek a betegre. Még megdöbbentőbb, hogy egyesek el is küldik a pácienst azzal, hogy csak akkor jöjjön vissza, amikor megvan a pénze” – magyarázza az orvos. Hozzátette: édesapja és nagyapja is orvos volt, mindkettőtől azt látta, hogy a hozzájuk forduló betegen segíteni kell a legjobb tudásuk szerint, anélkül, hogy fizetséget várnának.

Nagyberuházások a fejlesztések érdekében

2012 és 2016 között 5,45 millió lejt ruházott be a Maros megyei tanács a fennhatósága alá tartozó egészségügyi intézményekbe. Ebből 4 664 000 lej jutott a Maros megyei, 789 ezer lej pedig a dicsőszentmártoni kórháznak. A megyei kórházat különböző vizsgálati eszközökkel, orvosi felszereléssel látták el, a dicsői intézményben különböző korszerűsítéseket végeztek, illetve orvosi műszerekkel szerelték fel – tudtuk meg a Maros megyei tanács sajtóosztályától.

Egy másik beruházás, amire 2009-ben pályázatott a megyei önkormányzat és 2013-ig be is kellett fejezni, a megyei kórház felszerelését, az egészségügyi szolgáltatások bővítését célozta. A megítélt, több mint 11 millió lejt az orvosi szolgáltatások minőségének a javítására, a minőségi szakvizsgálatokra, orvosi eszközök beszerzésére, szakrendelők kialakítására és felszerelésére fordították.