Az utóbbi időben egyre több ország fenyegetőzik atomcsapással – immár olyan „törpeországok” is, mint Észak-Korea. Katonai szakértők szerint azonban kommunista állam még messze áll attól, hogy nukleáris összecsapást robbantson ki – a nukleáris nagyhatalomtól, Oroszországtól viszont annál inkább kell tartani.

A háborús fenyegetőzések kapcsán a Rutgers Egyetem és a Coloradói Egyetem professzora, Alan Robock és Owen Brian Toon New York Timesban megjelent közös tanulmányában a nukleáris összecsapás, a „nukleáris tél” veszélyeire figyelmeztetnek, bemutatva az atomháború utáni világot. A két professzor már régóta foglalkozik az atomháború potenciális fenyegetéseivel, előrejelzésük tehát mindenképpen helytálló.

Tanulmányuk szerint, ha két ország között törne ki az atomháború, amelynek során 100, a Hiroshimára ledobott bombának megfelelő töltetet használnának, akkor az olyan klímaváltozást okozna, amilyenre az emberiség történetében még soha nem került sor. Ráadásul a hiroshimai atombomba ma már „muzeális darabnak” számít, a jelenlegi atomfegyverek pusztító ereje nagyságrendekkel nagyobb.

A két egyetemi tanár nem becsüli le Észak-Korea fenyegetéseit sem, és felhívja a figyelmet arra a tényre is, hogy a nemrégiben az ország által fellőtt rakéta, amely – Phenjan állítása szerint – csupán egy műholdat helyezett pályára, igen nagy valószínűséggel ballisztikus rakétateszt volt.

Közel tizenhatezer nukleáris töltet

Jelen pillanatban a világon kilenc ország rendelkezik nukleáris arzenállal. A globális biztonsággal foglalkozó Ploughshares Fund adatainak megfelelően ezek az országok összesen 15 695 nukleáris töltettel rendelkeznek – a legtöbb természetesen az Egyesült Államokban és Oroszországban található. Ez a két ország a nukleáris töltetek 94 százalékával rendelkezik. A nukleáris arzenállal rendelkező többi ország fegyvertárában 100 és 300 közötti töltet található. Észak-Koreáról kevés az információ, nem tudni pontosan, hogy Phenján egyáltalán rendelkezik-e egyáltalán atomfegyverrel, és ha igen, akkor mennyivel.

Alan Robock és Owen Brian Toon tanulmánya szerint egy nukleáris háború esetén a robbanások és a sugárzás is rengeteg halottat okozna. Ez viszont még a „kisebbik” baj. A nagy veszély az lenne, hogy veszélybe kerülne az egész emberiség élelemforrása. A két professzor arra a következtetésre jutott, hogy például Indián és Pakisztán között kitörő esetleges nukleáris háború esetén, amelynek a során a hadviselő felek mindegyike 50-50, Hirosimára ledobott töltetet használna – ami igen „szerény” atomösszecsapásnak számítana –, a robbanások által a levegőbe kerül hatalmas füst- és pormennyiség miatt jelentősen lehűlne a klíma, amely veszélyeztetné a táplálkozáshoz szükséges nővények illetve állatok fejlődését.

A nukleáris összecsapás nyomán keletkezett portenger mintegy negyven kilométeres magasságba emelkedne, drámai módon megszűrve a napsugárzást.  Számításaiknak megfelelően mindez például a búza, a rizs, a kukorica és a szója termelés tíztől negyven százalékig való csökkenéséhez vezetne. Komoly veszélyt jelentene az emberiségre az is, hogy az amúgy is vékonyodó ózon-réteg tovább vékonyodna, sokfelé teljesen eltűnne, ily módon az ibolyántúli sugárzás akadálytalanul jutna el a Föld felszínére. Mindez beláthatatlan károkkal járna az emberek egészségére nézve.

„Nukleáris tél”

Alan Robock és Owen Brian Toon részt vett a „nukleáris téllel” kapcsolatos kutatómunkában is – a jelenség nukleáris összecsapás nyomán lépne fel. Véleményüknek megfelelően az ilyen helyzetekben bekövetkező, jelenleg előre jelzett klímaváltozás, a hőmérséklet számottevő csökkenése, teljes mértékben megfelelne az atomháborús valóságnak. A „nukleáris tél” minden valószínűség szerint több mint egy évtizedig tartana, hiszen a negyven kilométeres magasságba emelkedett port az eső már nem moshatja le.

A két egyetemi tanár meggyőződése, hogy az Egyesült Államok és Oroszország között, a nukleáris fegyvertár korlátozásáról 2010-ben aláírt szerződés kevés, nem képes megakadályozni a nukleáris összecsapást.

Ugyanakkor bármikor felmerülhet annak a veszélye is, hogy emberi tévedés vagy a nemzetközi helyzet alakulását követő pánikhangulat miatt kerülnek bevetésre az atomfegyverek. A veszélyt csak fokozza az körülmény is, hogy a hackerveszélyt sem lehet teljes mértékben kizárni.