Az Eurostat adatai szerint Románia mindegyik lakosára 2,4 centiméter sztráda jut. Ez háromszor kevesebb a bulgáriai, és több mint nyolcszor kevesebb a németországi átlagnál. Az adat pedig idén sem fog jelentősen javulni, mert az Országutak és Autópályák Országos Társaságának (CNADNR) tervei szerint 2016-ban csak 95 kilométer sztrádát adnának át, de reálisan kevesebbre lehet számítani.

A 15 665 kilométer országút és 695 kilométeri autópálya fölött rendelkező CNADNR idén is csaknem egymilliárd euróból – 4,23 milliárd lejből – gazdálkodhat. Az összeg szakértők számításai szerint 200 kilométer sztráda megépítésére vagy 1800 kilométer országút felújítására volna elegendő.

A 4,23 milliárd lejből 1,73 milliárd lejt költenek sztrádaépítésre, csaknem 949 milliót országutak felújítására, karbantartására, több mint 740 millió lejt pedig kerülőutakra fordítanak. Országúti hidak, felüljárók építésére 145 millió lejt különítettek el.

A CNADNR elképzelése szerint idén átadnák a Szászsebes-Torda autópálya további két – 12,4, illetve 16,3 kilométeres – ütemét, újabb 21,24 kilométer készülne el a Lugos-Déva sztrádából (ez a 3. ütem lenne), továbbá 15 és 22,13 kilométer a 2. és 4. ütemből. Ha pedig a jelenleg még felmerülő környezetvédelmi gondokat sikerül megoldani, akkor elkészül a 8,7 kilométeres Gyalu-Magyarnádas autópályarész is.

467 kilométernyi tárgyalás, tanulmány?

A CNADNR folytatná a munkálatokat más sztrádaszakaszoknál is. Terveik szerint 467 kilométeren haladnának előre a munkával. Igaz, az autópályák nagy részénél ezt azt jelenti, hogy csak a versenytárgyalást hirdetnék meg, illetve a megvalósíthatósági tanulmányt készítenék el. A 467 kilométerből 196 kilométernyit koncesszióba adnának, egészen pontosan a bukaresti, déli körgyűrű 48 kilométeres szakaszáról lenne szó (amelynek már 2013-ban el kellett volna készülnie), valamint a 121 kilométeres Craiova-Piteşti sztrádáról.

További, csaknem 200 kilométernyi autópályát európai alapokból finanszíroznának. Ide tartozik egyebek között a 70 kilométeres Szászsebes-Torda, az 56,5 kilométeres Aranyosgyéres-Marosugra-Marosvásárhely szakasz is. Állami pénzből nem egészen 100 kilométeres sztrádarész épülne meg, így elkészülne a Bukarest-Moara Vlăsiei szakasz, amelynek szintén 2013-ra kellett volna elkészülnie, de az állam állná a Brassó-Bors autópálya 60,25 kilométeres Berettyószéplak-Bors közötti részének, a 8,7 kilométeres Gyalu-Magyarnádas, a 16,8 kilométeres Magyarnádas-Szentmihályfalva közötti szakasznak a költségeit is, és a tervek szerint szintén állami alapból épülne meg a Comarnic-Brassó sztráda Comarni-Predeal és Predeal-Keresztényfalva közötti része.

Az autópálya-építésre szánt 1,73 milliárd lejből a legtöbbet – 654 millió lejt – a IV. számú páneurópai útba fektetnék be: 453,55 millió lejt kap a Nagyszeben-Nagylak sztráda, 196,5 millió lejt fordítanak a Cernavoda-Konstanca pályára. További 574,9 millió lejből épül tovább a Brassó-Marosvásárhely-Kolozsvár-Nagyvárad sztráda, 210 millió lejt fektetnek be a Bukarest-Brassó pályába, 246,5 millió lejt szánnának a Szászsebes-Torda szakaszra.

A legkevesebb az Európau Unióban

Jóllehet a CNADNR idén is tekintélyes összeggel rendelkezik – hiszen szakértők szerint ebből a pénzből 200 kilométer autósztráda is megépülhetne –, Románia mindössze nem egészen 700 kilométer autópályával rendelkezik. Az Eurostat adatai szerint az ország lakosonkénti átlagban számolva a legkevesebb sztrádával rendelkezik az Európai Unióban. Ha elosztjuk a már megépült autópályákat a lakosság számával, kiderült, hogy Románia mindegyik lakosára 2,4 centiméter sztráda jut. Ez háromszor kevesebb a bulgáriai és több mint nyolcszor kevesebb a németországi átlagnál.

Annak, hogy viszonylag sok pénzből igen kevés autópálya épül több oka is van – a legfontosabb viszont a korrupció.

Ezt a korrupcióellenes ügyészség (DNA) adatai is bizonyítják, de minderről részletesen és hitelesen beszámolt egy bukaresti lapnak a CNADNR craiovai kirendeltségének munkatársa. Alig Goga beruházási aligazgató nem titkolta, hogy a társaság szerződéskötéssel foglalkozó több vezetője mesterségesen feltornászta a szerződések árát, olyan is akadt, aki 10 millió eurós költséggel kötött szerződést az autópályák kilométerének megépítésére. A tenderfüzeteket sokszor a csúszópénzt fizető vállalatokra szabták.