„Magyar cigányok vagyunk, de mélyen együttérzünk önökkel” – fogalmazta meg a péntek délelőtti emléktábla-avatón egy házaspár, aki részt vett az eseményen és könnyezett, amikor a 341 gyerek nevét hallotta, akiket szinte az iskolapadból szállítottak a gázkamrákba. 

A Román Holokauszt Napján, a kétségbeesett családot ábrázoló Holokauszt Emlékműnél tartották a hivatalos megemlékezést a megye és a város elöljárói, illetve a kormány képviselője Marosvásárhelyen. Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke mondott halotti imát az elhunytakért, majd Șandor Vasile gimnáziumi történelemtanár ismertette röviden a múltnak e tragikus szeletét azoknak a hivatalból megjelent résztvevőknek, meg diákoknak, akik tanáruk biztatására vettek részt a megemlékezésen. A szónokok között Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat elnöke, Dorin Florea polgármester és Lucian Goga prefektus mondták el gondolataikat a múlt eseményeiről, figyelmeztettek arra, hogy többé ne történjen meg, ami a ’40-es években megtörtént.

Dub László azt a kérdést fogalmazta meg, hogy miért történhetett meg, hogy ártatlan embereket hurcoltak el faji, vallási másságuk miatt, hol voltak a bátor, nem zsidó emberek, miért nem tiltakoztak, miért nem léptek közbe, úgy ahogy megtette azt Márton Áron püspök és még néhányan. Félelem, közömbösség és gyűlölet – ez volt ez a három tényező, ami miatt elhurcolták a marosvásárhelyi zsidó közösséget – mondta, majd a ma egyre erősödő antiszemitizmusra figyelmeztetett, arra, hogy milyen könnyen felejt az emberiség.

Marosvásárhelyen sokan nem tudják, hogy volt egy zsidó elemi iskola, amelynek 341 tanulóját, 14 évesnél fiatalabb gyerekeket deportáltak Auschwitzbe. Az ő emléküket hivatott megőrizni az az emléktábla, amelyet a volt zsidó iskola homlokzatán helyeztek el, és lepleztek le csütörtök délben. Ferenc, Olga, Gyula, József, Erzsébet, Klára, Ágnes, Tamás, Miklós, László, Mária, Emma, Erika, Márton, Jenő, Éva, Enikő, Zsuzsa, Gizella, Edit, Ida, Tivadar és még sorolhatnánk a neveket, akik élete véget ért 6 évesen, 7 évesen, első osztályos, második, negyedik osztályos korban, nem szerepel az emléktáblán, ki hány éves volt, de elég csak belegondolni, hogy az 1-8 osztályosok közül, amikor megérkeztek a marhavagonokkal Auschwitzba, valamennyiüket egyenesen a gázkamrák felé irányították, esélyük sem volt a túlélésre.

„Marosvásárhelyen tudom, hogy sokan élnek, akik nem ismerik ezeket a történeteket. Most ha valaki itt feltekint e táblára, talán tudatosul benne, mi történt, emlékezteti ezekre a gyerekekre” – fogalmazott Dub László, a hitközség elnöke, aki felolvasta a márványtáblán szereplő összes gyerek nevét.