"Nem lehet egy nép szabad, amíg a vele élő más népek vagy etnikumok nem érzik magukat szabadnak" - fogalmazott Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szövetségi elnöke kedden Aradon, október 6-i ünnepi beszédében.

Kifejtette: az erdélyi magyarok számára a szabadság azt jelenti, hogy nemzeti identitását, nyelvét és kultúráját szülőföldjén megőrizheti. "Nem akarjuk másodrangú állampolgároknak érezni magunkat saját hazánkban" - hangsúlyozta, s hozzátette: a romániai magyarság szabadságától nem lesz kevésbé szabad a többségi nemzet. Az 1848-49-es események arra tanítanak, hogy minden nemzedéknek tudnia kell áldozatokat hozni, megújulni és előre tekinteni - mondta Kelemen Hunor.

"Ne a védelmi miniszter mondja meg, hogy miről beszélhetünk"

„Amit magunk számára kérünk, azt nem akarjuk mástól elvenni. Ma nekünk a szabadság azt is jelenti, hogy nem a honvédelmi miniszter mondja meg, hogy miről beszélhetünk, és miről kell hallgatnunk. Ezt nem tudjuk elfogadni, ebből nem kérünk! Neki, és a hozzá hasonlóan gondolkodóknak is üzenjük innen, hogy a mi szabadságunktól nem lesz kevésbé szabad a többségi nemzet” – mutatott rá az RMDSZ elnöke, ugyanakkor azt is hozzátette: 1849 és 1849 arra tanítja a közösséget, hogy kell tudnia áldozatot hozni, megújulni, és kell tudnia előre tekinteni. A magyar szabadságharc pedig azt példázza, hogy aki szereti a nemzetét, az annak nemcsak a múltját szereti, hanem tevékeny a jelenében, és felelősséget vállal a jövőjéért.

Az RMDSZ elnöke arra is emlékeztetett, hogy a magyarság ezer esztendős történelméből számos kudarc, bukás krónikáját jegyezték le. „A történelemkönyvekben ezekből van több, ám amit sokszor nem rögzítettek a krónikások, vagy felületesen letudták néhány mondatban, az a számos felemelkedés, talpra állás, az otthon újrateremtése, a szülőföld megőrzése. Ez az igazi dicsőség! Képzeljük el egy percre, hogy a 48-49-es szabadságharc kudarca után nincs talpra állás, nincs valamilyen újrakezdés. Képzeljük el, hogy magába roskad a nemzet és nem képes az építkezésre. Gondoljunk bele abba, hogy őseinknek hányszor és hányszor kellett újrakezdeniük a harcot, hányszor és hányszor kellett talpra állniuk, az otthont újjáépíteniük, az elkeseredést, a kishitűséget legyőzniük. És képzeljük el mindezt, mert ma pontosan 125 éve annak, hogy a Szabadság-szobrot köztéren felavatták. Gondolta-e azt valaki 1890-ben, hogy 1923-ban előbb bedeszkázzák, majd két évvel később lebontják a szobrot? És ki hitte volna 1925-ben, hogy a Szabadság-szobrot 74 év rabságra ítélik? És mindezek után, ki hitte volna a kommunizmus utolsó éveiben, hogy ez a szobor néhány év múlva kiszabadul a rabságból és ismét köztéren fog állni teljes pompájában?” – szólt Kelemen Hunor a 125 éves aradi szimbólum hányatott sorsáról és a magyarság reményeinek újjászületéséről.

Az RMDSZ elnöke szerint ma minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a 19. századi magyar történelemben az 1848-49-es forradalom a megújulásra tett kísérlet volt. „Bár nem volt sikeres abban az értelemben, hogy elérte volna azonnali célját, a modern nemzetté válás a magyar szabadságharc nélkül ma már nem képzelhető el. A megújulásra való képességét biztosította a nemzet, és a szabadságharc öröksége továbbra is ki nem apadó forrása a szabadság iránti vágynak, olyan hajtómű a nemzet testében és lelkében, amely még a húszadik század sötét évtizedeiben is kellő erőt adott a túléléshez” – nyomatékosította a történelmi pillanat jelentőségét a szövetségi elnök.

Összegzésként arról beszélt: az emlékezés látszólag a múltról szól, de igazából mindig a jövő felé tekint. „Kissé aggódva ugyan, de reménykedve tekintünk a jövőbe abbéli hitünket megerősítve, hogy a szabadság iránti szeretetünk hajtóműve lesz minden jövőbeli cselekedetünknek. Főhajtással tisztelgünk a tizenhárom aradi vértanú előtt, és bár a 21. században a mi harcunkat más eszközökkel kell megvívnunk, az ő példamutatásuk, áldozatkészségük, konok hitük, és kifogyhatatlan reményük segítségünkre tud lenni életünk minden napján” – jelentette ki végezetül Kelemen Hunor.

Semjén: minősíthetetlen stílusú támadások" érték Magyarországot

„A magyar-román sorsközösség tudatosítását, a nemzet megmaradását kell segítenie az aradi vértanúk kivégzésére való megemlékezésnek - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Kiemelte: természetellenesek és kontraproduktívak a politikai villongások, hiába vannak utak a két ország között, ha nincs szellemi nyitottság az autonómia, a nyelvi jogok biztosítása és a szimbólumok tiszteletben tartása iránt.

Semjén Zsolt hangsúlyozta: minél több összekötő kapocsra van szükség a 450 kilométeres, magyar-román közös határszakaszon, ezért szorgalmazta, hogy a tíz, már megépült közúti határátkelőt mihamarabb adja át a román fél a forgalomnak. Emlékeztetett: a magyar-román együttélés 2012-ig bizalmi alapú, gyakorlatias és eredményes volt, az együttműködést azonban az utóbbi években politikai szinten elutasították, az utóbbi hetekben pedig "minősíthetetlen stílusú támadások" érték Magyarországot.

Hangsúlyozta: ennek ellenére Magyarország továbbra is nyitott arra, hogy a két ország minél több szálon legyen összekötve. Ennek egyik jó példája az lenne, ha az osztrák és szlovák határhoz hasonlóan, "minél több határátkelő pont nyitna lehetőséget a mindennapi kapcsolatokra, hiszen csak így képzelhető el gazdasági együttműködés, az emberek között pedig minél szabadabb és szorosabb kapcsolat". Semjén Zsolt ünnepi beszédében szólt arról is, hogy a történelmi múlt nem szakítható el a jelentől és a jövő útkeresésétől.

A polgármester is koszorúzott

George Falcă Arad polgármestere az ünneplőkhöz szólva emlékeztetett: 15 éve ő volt az első román köztisztviselő, aki koszorút helyezett el a 13 aradi vértanú szobránál. Hiszünk az értékekben, s az egyik legnagyobb érték egymás tisztelete - mondta.

Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke szerint a magyarság - különösen Aradon és a szórványban - ideológiai és politikai törésvonalak mentén egyre megosztottabb, a megosztottság pedig gyengíti az erejét. "Szórványban élet-halál kérdése megmutatni, hogy vagyunk, és hogy bele akarunk szólni sorsunk irányításába" - mondta. Az ünnepi beszédek után közös imádkozás és a koszorúk elhelyezése következett.    

Aradon a megemlékezés délelőtt kezdődött, amikor Urbán Erik csíksomlyói ferences atya, erdélyi érseki helynök celebrálásával szentmisét tartottak a római katolikus templomban. Ezt követően Kelemen Hunor a Szabadság-szobornál helyezett el koszorút a vértanúk emlékére.