„Szülőként legyünk repülőtér” - nevelésről Csíkban
A szülő-gyerek kapcsolat, mint a nevelés kulcsa volt a lényege Csíkszeredában a hétvégén a Csíki Anyák Egyesülete rendezvényének, melyen Brouwer Pálhegyi Krisztina budapesti szakembertől tanulhattak és kérdezhettek a részvevők.
Problémafelvetésben gazdag ötletelésnek is nevezhető az a találkozó, melyre a hétvégén egész Csíki medencéből, közel félszáz résztvevő látogatott el. A Csíki Anyák Egyesülete szervezésében, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége társzervezésében rendezett találkozó meghívottja a budapesti Brouwer Pálhegyi Krisztina gyógypedagógus, logopédus, nevelési tanácsadó volt, a népszerű KÉK Nevelés (Kapcsolatra Épülő Következetes) kidolgozója.
Az interaktív hétvége az ő élvezetes, interaktív előadása által testközelbe hozta azt a nevelési felfogást, mely szerint a gyerekeinkkel való kapcsolat minőségének megteremtésén és folyamatos fenntartásán múlik az, hogy kiépül-e életre szóló bizalmi kapcsolat kicsinyeinkkel, azaz, Brouwer Pálhegyi Krisztina megfogalmazásában: „a mi konnektorunba dugják-e be magukat”, avagy a szüleiken kívül találnak „tanácsadóra”, példaképre.
Az előadó ismerősként jött el ismét Csíkba - tavaly az egyesület meghívására a szakmában szintén tanácsadóként ismert szülei társaságában tartott előadássorozatot nevelésről, családról, házasságról.
Ami leginkább megragadta a figyelmünket, az a „repülőtér-hasonlat” volt. Eszerint a gyerekeinket akkor védhetjük meg leginkább, ha olyan kapcsolatot tudunk egész életére érvényesen kialakítani velük, hogy, a reptérhez hasonlóan, mindig biztonságosan felröppenhessenek - merjenek röpülni -, de mihozzánk mindahányszor, biztonságos talajként, visszatalálhassanak két röpülés között.
Brutális őszinteség - mentalitásváltáshoz
A nevelési elvek nem módszert, eszközöket adnak a kezünkbe - akár az elmélet szintjén is.
A „KÉK nevelés” könnyed, Brouwer Pálhegyi Krisztina előadói stílusának betudhatóan szórakoztató példákkal elemezte a játék, nyugalom, kapcsolat hármasát. Az ezek hármasán építkező elképzelést különben hasonlóan olvasmányos és praktikus tálalásban kínálja az előadó KÉKnevelés blogja is.
A hétvégi csíki találkozón olyan praktikus szülői lépések megtételére is adott gyakorlati tanácsokat az előadó, amelyet akár e cikk után, különösebb elmélyülés nélkül is lelkesen támogathatunk. Ilyen a reggeli, iskola előtti 10 percre összebújás gyerekeinkkel, „kaland-gyűjtés” a közös élmények révén, vagy akár az együtt olvasás.
„Ezek a dolgok, amiket mikrofonban elmondok, régebb természetesek voltak, tudták a szülők, mikor generációk éltek egymás mellett” - mondta az előadó a Maszolnak. Mint rámutatott: a születés és a halál is a család életének része volt, a teendőket és viselkedésmintákat, egymás közelségében sajátították el, akár ahogyan a fonóban is, egyazon zenére táncolt több generáció egymás mellett. „Látták egymást táncolni” - emelte ki a szakember – „ez ma nem így történik, külön, és zenékre táncolunk.”
A nevelési összefüggések egy elveszett egész részei eszerint, amit immár egyféle mentalitásváltással tudunk újból egésszé formálni.
A szemléletes előadássorozatot szabad beszélgetés zárta, mely során a közönség soraiból az a problémafelvetés is elhangzott: ma már a székelyföldi nőkre az a „társadalmi elvárás” nehezedik, hogy 100%-ban kisgyerekeiknek szenteljék életüket anyaként, ám ennek ellentettje, a sikeres szakmai teljesítmény „termelési” elvárása is szorongató. A szakember meggyőződésének adott hangot, miszerint az anyaság időszaka, a kisgyerek mellett minél huzamosabban tartó testközelben maradás gyakorlatilag „a legnagyobb szolgálat”, amit éppen a társadalomért, a jövő generáció lelkileg-szellemileg ép, kiegyensúlyozott tagjainak nevelésével tehet egy anya.