A Nature című tudományos folyóiratban megjelent cikket a Kelet-angliai Egyetem kutatói jegyzik, akik ötven generáción át tanulmányoztak lisztbogarakat. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy biológiai szempontból mi értelme van a szexualitásnak, illetve mi egyáltalán értelme van a férfi nem létezésének.

Ez utóbbi azért kérdéses, mert a férfiak szerepe sok faj esetén csak az örökítőanyag-termelésre korlátozódik. És ez összefügg az első kérdéssel, a szexualitás értelmével: a csupa női egyedből álló aszexuális populációk szaporodási módszere biológiailag racionálisabb, sokkal kevesebb “elvesztegetett” energiával jár - írja a HVG.

Az egyik magyarázat szerint a szex értelme a szexuális kiválasztásban rejlik: genetikailag jobb eredmény várható, ha az egyedek válogathatnak, az újabb és újabb “minőségi leválogatással” pedig nőnek a faj túlélési esélye is. Az angliai kísérletről beszámoló Washington Post beszámolója szerint a kutatók ezt a válogatási esélye vették ki a folyamatból. Az egyik csoportban a bogarakat monogámiára kényszerítve egy-egy párt zártak össze.

A másik csoportban pedig jelentős mértékben eltolták a hím-nőstény arányt, olyan is volt, ahol 10 nőstényre 90 hím jutott. Ez utóbbi csoportban a nőstények abszolút kedvükre válogathattak a rengeteg hím közül, míg az előbbi, kontrollcsoportként szolgáló egyedeknél egyáltalán nem volt választásuk.

Az eredmény meggyőző: a szexuális kiválasztást megengedő csoport 20 generáción keresztül élt túl, míg a kevés vagy semennyi választási lehetőséget kapó csoportnál a 10. generációra megtörtént a kihalás. A szexuális kiválasztás lehetősége tehát óriási előny volt a bogarak számára, mert – ahogy a Washington Post fogalmaz – a nőstény egyedek és az értük versengő hímek kevesebb eséllyel jöttek össze genetikai vesztesekkel.