Az első csillagnemzedék kémiai lenyomatát fedezték fel egy közeli napban, amely valamilyen szupernóva elrobbanásakor szennyeződhetett a vegyi elemekkel.

A nemzetközi kutatócsoport a hawaii Mauna Kea hegycsúcson működő, 8,2 méteres tükörátmérőjű japán Subaru-teleszkóp nagy felbontású színképelemzője segítségével végezte a vizsgálatokat. A kutatásokat Aoki Vako, a japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium munkatársa irányította – olvasható a Sci-News.com hírportálon.

A feltételezések szerint az első nemzedékben a csillagok tömege legalább százszor meghaladta a Napét, bár erre eddig semmiféle direkt bizonyítékot nem találtak a tudósok. Hidrogénből és héliumból álltak, minden más, nehezebb, a csillagászatban „fémnek” nevezett elem e csillagokban zajló termonukleáris fúzió eredményeként jött létre, majd szóródott szét a világegyetemben az első napok szupernóvaként való ellobbanása során.

A kutatócsoport nagyszámú fémszegény, alacsony tömegű csillag színképelemzését végezte el, ennek során figyeltek fel az SDSS J0018-093939 katalógusjelű csillag teljesen szokatlan vegyi összetételére. A második generációs csillag, amely a Nap tömegének felével bír, a Földtől mindössze ezer fényévnyire, a Cet csillagképben található. Fémtartalma 300-szor alacsonyabb, mint a Napé, de emellett olyan könnyebb elemekből is a vártnál kevesebbel rendelkezik, mint amilyen a szén vagy a magnézium. Utóbbi elemek alacsony mennyisége viszont arra utal, hogy ez az égitest közvetlenül egy olyan hidrogénfelhőből képződött, amely egy első nemzedékbeli csillag felrobbanásakor szétszóródott vegyi elemeket tartalmazott.

A kutatócsoport reményei szerint több más, az SDSS J0018-093939 katalógusjelű csillaghoz hasonló napot is sikerül felfedezniük. „Elemzésükkel közelebb juthatunk az első generációs szupermasszív csillagok létének bizonyításához” – hangsúlyozta Aoki Vako. Mint hozzátette, e csillagok kutatása azért is fontos, mert hozzájárulhattak a gigantikus fekete lyukak kialakulásához, olyanokéhoz, mint amilyen a Tejútrendszer központját uralja.