„Nem a drogokkal, a társadalommal van baj”

Minden év június 26-án tartják a kábítószerfogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napját. Kalóz János György, a Báthory Prevenciós Iroda vezetőjét ennek ürügyén kérdeztük a romániai drogfogyasztási mutatókról, arról a stratégiáról, amit a drogprevenciós szakember alkalmaz a kábítószer-használat visszaszorítása érdekében.

Milyen aktuális drogfogyasztási tendenciákról beszélhetünk Romániában?

Az látható, hogy még mindig növekvőben van a kábítószerek használata, Kolozsvár pedig harmadik helyen áll ilyen tekintetben. A növekedés nem csak a statisztikákban, hanem terepen is érződik, elsősorban a designer drogok miatt, amelyeket helytelenül „etnobotanice” néven ismerünk románul.

Amennyiben legalizálnák a könnyűdrogokat, milyen hatást érnének el?

Ez kiszámíthatatlan, mivel az országra inkább az jellemző, hogy menekvő stratégiákat alkalmazunk a problémáink megoldására, ezért az alkohol és a kábítószer is könnyen lehet ennek eszköze. Azt gondolom ezért, hogy a legalizálás ha vissza is szoríthatja a dealereket, növelheti a fogyasztást. Azt tartom, hogy nem vagyunk mi még felkészülve a legalizálásra.

Mire volna szükség ahhoz, hogy „felnőjünk” a legalizáláshoz?

Nekem erre egyszerű válaszom van: érzelmileg kell fejlődnünk, hogy tudjuk kezelni a kábítószereket. Egy jó példa az alkoholé, ami emberöltők óta legális pszichoaktív szer, és figyeljük meg, hogy a bulikon addig isznak az emberek, amíg totálkárosak lesznek. Vetítsük ezt át a komolyabb szerekre, vagy akár a marijuanára – szkeptikus vagyok, ha arra gondolok, hogy vajon mértékkel, jól élnének-e az emberek ezekkel a dolgokkal.

Ön egy lapon említette a szeszes italokat és a kábítószereket, ez mennyire pontos párhuzam?

Függőség szempontjából nincs nagy különbség, talán csak annyi, hogy az alkohol alattomosabb, finomabban viszi le az embert a függőségi útvonalon, míg a kábítószer látványosabban teszi ezt. A mechanizmus viszont majdnem ugyanaz, valamitől függünk, valaminek a rabszolgái leszünk.

Térjünk rá a drogprevenció kérdésére. Mi hat egy fiatalnál, az ijesztgetés, erős fotók megmutatása arról, hogyan eszi a krokodil nevű drog az ember húsát, vagy ezek sem működnek?

Rövid távú hatása van az ijesztgetésnek, de nem több. A hosszú távú prevenciót én más stratégiában keresem: abban, hogy tanuljunk meg nemet mondani,  fejlesszük az önbizalmunkat, a személyiségünket, tanuljuk azt meg például, hogy a problémák elől ne meneküljünk el, kérjünk segítséget stb. Nem is kell a kábítószerről konkrétan beszélni, a nevelésben látom a sikeres prevenciót.

Köztudott, hogy korábban ön is rabja volt a szereknek, ez a múlt mennyire segíti a munkáját?

Nem gondolom, hogy előnyöm volna ebben a tekintetben. Aki ezt a szakmát szívvel-lélekkel végzi, annál nem számít, hogy tapasztalt-e a drogfogyasztás terén, ennek ellenére én előszeretettel beszélek a saját történeteimről, hogy megerősítsem amit mondok.

Ön személyesen milyennek látná az ideális társadalmat: kábítószerektől teljesen mentesnek, vagy a szereket mértékkel, tudatosan használónak?

Nem beszélek a kábítószerek ellen, önmagukban hasznosak is lehetnek, gondolok itt arra például, hogy a marijuanát lehet használni orvosi célokra, ahogy a speedet, az ecstasyt, a heroint is. Rólunk van itt szó, mi élünk vissza a szerekkel, ezért a társadalmat kell felkészíteni arra, hogy ne éljen vissza a pszichoaktív szerekkel – amiket egyébként sem lehet teljesen eltüntetni, hiszen Dávid és Góliát harcáról beszélünk.

Kimaradt?