A jelentős ellenállás miatt valószínűtlen, hogy a néppárti Jean-Claude Juncker elnyerheti az Európai Bizottság elnöki tisztségét - vélekedtek keddi helyzetértékelésükben londoni stratégiai elemzők.

Az Eurasia Group nevű globális politikai-gazdasági kockázatelemző csoport szakértőinek véleménye szerint azonban nehezen lehetne teljes mértékben figyelmen kívül hagyni az európai parlamenti választások eredményét, ezért a valószínűbb kiút az, hogy Juncker nem az Európai Bizottság, hanem Herman Van Rompuy utódjaként az Európai Tanács elnöke lesz.

Az Eurasia elemzői lehetséges jelöltnek tartják a brüsszeli bizottság elnöki posztjára Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját, Enda Kenny ír kormányfőt, Pascal Lamy korábbi EU-biztost, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) volt vezetőjét, vagy Donald Tusk lengyel miniszterelnököt.

A ház szerint azonban az EU-ellenes erők előretörését hozó EP-választásoknak számos, ennél szélesebb körű következménye is lesz; ezek közül is a legjelentősebb az, hogy a további európai integráció egy időre mindenképpen lekerül a napirendről.

Ez hatással lesz az euróövezeti gondok megoldására, mivel az EU-integráció további mélyítéséhez hasonlóan lehetetlenné válhat a költségvetési integráció elmélyítése is. Ezzel viszont valószínűtlenné válik azoknak az intézményesített költségvetési transzfermechanizmusoknak a kialakítása is, amelyekre a közgazdászok szerint szükség lenne az euró működőképességéhez - áll az Eurasia keddi elemzésében.

A ház szerint a tagállami politikák "elmérgesedő jellege" hatást gyakorol a bevándorlási kérdésekre is, és ezt szintén a valutaunió szenvedheti meg, a bevándorlási szigorítások ugyanis az egyik legfontosabb euróövezeti kiigazítási mechanizmusnak, a munkaerő-mobilitásnak ártanának.

Az Eurasia Group londoni elemzői szerint mindezek következményeként valószínűtlen az EU költségvetés-politikai iránymutatási filozófiájának rendszerszintű változása, ehelyett eseti alapon kötött, ad hoc jellegű politikai kompromisszumok várhatók, amelyeknek gazdasági szemszögből nézve nem mindig lesz értelmük.

Konfliktus körvonalazódik

Az Európai Tanács és az EP között intézményközi konfliktus körvonalazódik: a parlamenti pártcsaládok úgy értelmezik az előírásokat, hogy az Európai Tanácsnak automatikusan a választáson a legjobb eredményt elért pártcsalád csúcsjelöltjét kell először felhatalmaznia arra, hogy igyekezzen többséget kovácsolni magának a parlamentben, és ha ez a személy nem jár sikerrel, akkor a második helyezett pártcsalád csúcsjelöltjén a sor. Ez a felfogás magyarázza, hogy a frakcióvezetők értekezlete után a szocialista Swoboda szenvedélyesen érvelt a néppárti Junckernek adandó konzultációs felhatalmazásért.

A tagországok vezetőinek körében ugyanakkor széles körben elterjedt nézet, hogy az EP-választási eredmény figyelembe vételének általánosan megfogalmazott kötelezettségéből a "csúcsjelölti" státus - amelyet egyébként a Lisszaboni Szerződés nem is említ - nem eredményez semmilyen automatizmust, és az Európai Tanács szabadon eldöntheti, kit jelöl európai bizottsági elnöknek.