Egy doboz kóla volt a 16 hónap után partot ért hajótörött első kívánsága

Jose Salvador Albaniaga mexikói cápavadász 16 hónapot hánykódott a Csendes-óceánon, elejtett állatok nyers húsán és vérén élt, és folyamatosan imádkozott, míg végül 13 ezer kilométerrel arrébb, a Marshall-szigeteken partot ért. Az első fotókon, amik róla készültek, vidám és nagyon szőrös, és úgy tűnik, az első dolog, amit kért, egy doboz kóla volt.

„Élek. Élek, és ezt el sem tudom hinni." Ezek voltak Jose Salvador Albaniaga első szavai a Daily Mailnek, és azok után, amin a férfi keresztülment, ez tényleg elképesztő. Albaniaga nem sok mindenre emlékszik, csak a végtelen tenger egyhangúságára. Hosszú felépülés vár rá, főleg lelkileg: még azt sem tudta megmondani, hol lakott. Ez a hosszas napsütés káros hatásának is betudható.

A történet 2012. december 21-én kezdődött, amikor a két salvadori halász, Albaniaga és egy fiatalabb kimentek cápára vadászni, de elromlott a csónakjuk motorja. Az áramlatok pedig elsodorták őket. Hiába jeleztek a hajóknak, nem vették őket észre. A férfi kénytelen volt végignézni, ahogy 15-18 év körüli társa négy hónap alatt belehal a kegyetlen körülményekbe. Albaniagának egyedül kellett hát túlélnie: a saját vizeletét itta és az ímmel-ámmal elfogott sirályok nyers húsát ette.

Állítja, csak a folyamatos ima tartotta életben, no meg ha nem volt eső, megitta a teknősök vérét, a kifogott halakat pedig nyersen ette meg. A teknősvér kulcsfontosságú volt a túlélésben: amellett, hogy folyadék, tele van vassal és proteinekkel, ahogy a teknősök kivájt szemeit is a folyadék miatt érte meg elfogyasztania. Sok embernek hánynia kell a nyers ételektől, így az is szerencse volt, hogy a férfi gyomra bírta ezt. Az agyműködésének viszont a sok napsütés megártott: például nem emlékszik telefonszámokra, sem arra, melyik faluban lakott Salvadorban. Azt sem tudja, mennyi idős, 36-38 közé saccolja magát.

Albaniagát az Ebon-atollon vetették partra a hullámok, a helyiek nem is hittek a szemüknek a sótól szétmart pólójú, szőrmókká vált férfi láttán, de rögtön a segítségére siettek, elvitték a falujukba, megetették-megitatták, sőt egy helyben tanulmányokat végző norvég antropológus kézzel-lábbal még kommunikálni is tudott a hajótöröttel. A dolog érdekessége, előző értesülések ellenére, hogy a férfi nem tűnt lesoványodottnak, de az orvosok szerint ez azért van, mert felpuffadt a teste a körülmények miatt.

Végül egy hadihajó ment a férfiért, akit átvittek a Marshall-szigetek fővárosába, a Majuro-atollra. A szigetország bevándorlási illetékese szerint amerikai segítséggel megpróbálják felkutatni a férfi családját, hogy aztán oda tudják majd visszavinni, ahol lakott. Előtte azonban még fizikailag és – ami sokkal nehezebb lesz – lelkileg is rendbe kell őt hozni. Az, hogy látta a társát haldokolni, illetve hogy ő is folyamatos halálfélelemben élt, természtesen nagyon megviselte. Az orvosok szerint az elkövetkező nyugalom majd előhozza az emlékeit is. „Csak haza akarok jutni, de nem tudom még, hol vagyok most. Fáradt vagyok és szomorú. Kétségbeesetten haza akarok jutni, de nem tudom, hogyan" – nyilatkozta Albaniaga.

A Marshall-szigeteki hatóságok és az Egyesült Államok ottani nagykövete kissé hézagosnak találja a történetet, Thomas Armbruster nagykövet a hajótöröttel való találkozás után az AP amerikai hírügynökségnek azt mondta, nehezen tudja elképzelni, hogy valaki túlélhet 16 hónapnyi hánykódást a tengeren, ám azt biztosra vette, hogy az Ebon-atollon hirtelen partra vetődött, hosszú hajú, hosszú szakállú ember jó ideje lehetett már a vízen.

A helyi tisztségviselők is óvatosan reagáltak a hajótörött szavaira. Mint mondták, igyekeznek újabb információkat szerezni a rendkívüli eseményről, kapcsolatba lépnek Mexikó Fülöp-szigeteki nagykövetével is. Ha igaznak bizonyul, a férfi megmenekülése minden idők egyik legnagyobb tengeri túlélési története lesz - tették hozzá.

Az ausztrál Új-dél-walesi Egyetem óceánkutatója, Erik van Sebilleszerint Mexikó nyugati partjairól az áramlatok jó eséllyel egészen a Marshall-szigetekig sodorhatnak egy csónakot, a 8800 kilométeres út másfél-két évbe telik, bár 16 hónap alatt is megtehető, ha kedvezők a szelek és az óceáni áramlatok.

Kapcsolódók

Kimaradt?