"Képesek vagyunk őrizni, megerősíteni és továbbadni azt, amit örökségül kaptunk!”– jelentette ki kedden Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a 250 évvel ezelőtti vérengzés helyi emlékművénél tartott megemlékezésen Madéfalván. Az ünnepségen részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke is.

 „A kétszázötven évvel ezelőtti történésekről, amikor ártatlan és védtelen embereket, férfiakat, nőket és kisgyerekeket gyilkoltak le bécsi parancsra magyar segédlettel az akkori idők hatalmasai még azt sem mondhatjuk el, hogy kudarc, vagy bukás lett volna. Egyszerű tömegmészárlásról beszélhetünk, cinikusan kiagyalt népirtásról a szó legszorosabb értelmében” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Kelemen Hunor. Kiemelte, a kétszázötven évvel ezelőtti véres történések drámaiságát az is pontosan jelzi, ahogy annak emlékét megőrizte és ápolta a közösség.

„Ennek legalább két oka biztosan van. Először is a kiontott ártatlan emberi életek nagyon nagy száma, a gyilkolás brutalitása, a hatalmi arrogancia. Másodikként említem, de ez a mi történelmünkben mindig is első helyen állt: azoknak az értékeknek a védelme, amelyek a legnehezebb időkben is megtartották a székelységet. A szabadság feltételek nélküli szeretete, az önálló közösségi vezetés elsőbbsége, a múlt és a jövő iránti egyidejű felelősség erőteljes jelenléte a családi és közösségi életben. Elődeink szerették gyökereiket, tisztelték és becsülték azokat, büszkék voltak rá. Tudták és tanították: csak így lehet szeretni a nemzetet, múltat, jelent és jövőt egybe szőve. Ez ma sincs másképp! Apáink, nagyapáink, dédapáink, ük- és szépapáink ennek a földnek őrzői voltak. Őrizték a szülőföldet, mert tudták azt, amit mi is tudunk: ha egyszer feladnánk, akkor örökre elveszne. De őrizték nem csak a földet, hanem a nemzet szellemi, kulturális és történelmi kincseit is” – mondta az RMDSZ elnöke

A politikus szerint a madéfalvi veszedelem felidézése ma is aktuális. „Ma, amikor nem ágyúval, nem puskával, nem karddal és nem tankkal törnek ránk, hanem a mai kor rafinált eszközeit vetik be ellenünk, látnunk kell, tudnunk kell, hinnünk kell, hogyha ők őrzők voltak, őrködtek e föld felett, és megőrizték minden időben, nekünk is csak ennyi a dolgunk, és ez nem kevés. Megőrizni és tovább hagyni, örökségül adni a mi gyermekeinknek. Ha erre képesek voltak a mi elődeink, nekünk is képesnek kell lennünk, ez kötelességünk és nagy-nagy felelősségünk. Ezért a mai emlékezés számunkra több mint az 1764-es vérengzés felidézése” – jelentette ki.

Kövér: nem leszünk többé hűtlenek a székelyekhez

Kövér László arról beszélt: Magyarország többé nem lesz hűtlen a székelységhez, a magyar állam többé nem fordul szembe nemzetével. Hozzátette: az ígéret betartására a határon túliak magyar állampolgársága teremt biztosítékot. Az emlékhelyen mintegy ezren hallgatták végig a megemlékező szónoklatokat.

Kövér László a hűség fogalmára építette beszédét. Az egykori osztrák császári-királyi katonaság által végrehajtott, a köztudatba madéfalvi veszedelemként bevonult vérengzés történelmi előzményei között említette, hogy a székelyek egyes vezetői behódoltak a császári hatalomnak, és hűtlenek lettek népükhöz.

Magyarország 2010-ben megválasztott vezetői nevében szólva kijelentette, a madéfalvi veszedelem után elmenekült székelyek emléke "arra kötelez, hogy soha ne bízzuk közösségi ügyeinket hűtlen vezetőkre". Úgy vélte, nem szabad megengedni, hogy "Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben mások döntsenek rólunk, nélkülünk".

A madéfalvi megemlékezés ünnepélyes pillanata volt a Bukovinai Székelyek Országos szövetsége által állított kopjafa leleplezése. A kopjafa mellett Potápi Árpád, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke a bukovinai székelyek leszármazottjaként mondott beszédet. Kijelentette: a megemlékezés is alkalom annak kinyilvánítására, hogy a bukovinai székelyek, a magyarországi magyarok, a nagyvilágban élő magyarok támogatják a székelyek politikai küzdelmét a Székelyföld területi autonómiájáért. Potápi Árpád hozzátette, hosszú távon ez az egyetlen lehetősége a történelmi hagyományok, a magyar kultúra megőrzésének e területen.

 Az 1764. január 7-ei madéfalvi vérengzés előzménye, hogy Mária Terézia császárnő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk, német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdokoltak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. Joseph Siskowich altábornagy utasítására a császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul rátámadtak a Madéfalván gyülekező székelyekre. A támadásnak hivatalos jelentések szerint mintegy kétszáz, más adatok alapján négyszáz áldozata volt, és megtörte a székely ellenállást.