A téli ünnepek – Mikulás napja, karácsony és újév – közeledtével sok gyermektelen házaspár vállalkozik arra, hogy otthonába fogadjon árvaházi gyereket, esetenként éppen azt a kiskorút, akit örökbe szándékoznak fogadni. Ám a lapunk által kérdezett szakemberek szerint a gyerek megszenvedheti a nevelőotthonba való visszatérést.

A pszichológus szerint ha csak egyetlen alkalomra viszi el az intézeti gyereket otthonába a házaspár, a kiskorúban könnyen kialakulhat az a téves elképzelés, hogy „megint elhagyták, megint nem méltó valakinek a szeretetére”. Ám ha rendszeresen foglalkozunk egy intézeti gyerekkel, még akkor is, ha ezek az alkalmak nem túl gyakoriak, a gyerek a rendszeresség alapján bízik a folytatásban, és a személyisége fejlődésében ez nagyon fontos pozitív élmény.

Annak szellemében, hogy a gyermek beilleszkedjen a társadalomba, nem feltétlenül rossz, ha lát egy igazi, működő családot, egy rendes otthont, akár alkalmi szinten is – magyarázta Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője a maszol.ro-nak. A szakember szerint ha a gyereknek örömet tudunk szerezni, nem szabad megvonni tőle, még annak a kockázata árán sem, hogy nem úgy sül el a szándékunk, ahogy szeretnénk. „Akkor mi se tegyünk semmi érzelmi beruházást az életünkben, ne legyünk szerelmesek, ne legyenek barátaink, mert csalódhatunk? Le lehet így is élni az életet, csak minek?” – fogalmazott a Hargita megyei igazgató.

Számtalan esetet ismer Elekes, amikor a gyermek külső személlyel tartja a kapcsolatot, és tudomása szerint általában ezek stabil kapcsolatok: meghatározott dátumokon viszik haza a kicsit, bizonyos hétvégéken, ünnepeken. Szerinte bármilyen jó is egy intézmény, teljesen más, amikor a gyerek saját bőrén megtapasztalhatja például azt, hogy együtt díszíti fel a karácsonyfát a családdal, és tanúja lehet annak is, hogy spontán elcuppan egy puszi a családtagok között – ezekért az élményekért megéri számára együtt lenni a családdal, még akkor is, ha tudja, hogy csak ideiglenes az állapot.

A román gyermekvédelmi törvény szerint a kiskorú kapcsolatot tarthat olyan személlyel, akihez érzelmileg kötődik, és akár otthonában is meglátogathatja. Viszont néhány napra hazavinni egy intézeti gyereket nem egyszerű: a kérelmezőnek a megyei szociális és gyermekjogvédelmi igazgatóságtól kell beszereznie a szükséges jóváhagyásokat. Továbbá szociális ankétra van szükség, ami bizonyítsa, hogy a család rendes, gyereknevelésre, gyerek-vendéglátásra alkalmas körülmények között él, és pszichológiailag alkalmas erre a feladatra. Erkölcsi bizonyítványra is szükség van, valamint egy nyilatkozatot is íratnak a személlyel, hogy amíg nála van a gyermek, vállalja érte a felelősséget. Mivel a törvénykezésben nincs arra vonatkozó kitétel, hogy hogyan kell ilyenkor eljárni, minden intézmény igazgatósága maga dönti el a feltételeket, amelyeket teljesítenie kell az alkalmi szülőnek, hogy hazavihessen egy intézeti gyereket. Ezért a szakemberek egyhangúan azt tanácsolják, ha valaki úgy érzi, hogy ünnepekkor árva gyerekeknek szeretne segíteni, jótékonykodni, akkor azt teljes felelősségtudatával, idejében készítse elő, ne kösse az engedélyeztetés idejéhez, hisz azt néhány hét alatt be lehet szerezni, ha minden rendben van. Rendszeresen látogassa, keresse, foglalkozzon vele, tanuljanak és játszanak együtt, minden alkalommal tartsa be a gyereknek tett ígéretét és a dátumokat, amikor találkozhatnak.

„Aki hazavisz egy gyermeket, annak tisztában kell lennie azzal, hogy ez hatalmas felelősséggel jár” – mutatott rá Elekes. Hozzátette, felnőtt embernek illik hosszabb távon gondolkodnia. „A gyermek életében rendkívüli jelentőséggel bírnak az új tapasztalások, ösztönzések, példák. Ha egy ilyen kapcsolat működőképes tud lenni, bár benne van a kockázat, hogy akár fájdalmas is lehet, hatalmas fejlődési lehetőséggé, örömforrássá válhat számára” – fogalmazott a szakember.

Az élmény, ha ritka is, akkor is élmény marad – véli Kacsó Erika pszichológus is. A marosvásárhelyi szakember szerint ha rendszeresen foglalkozunk intézeti gyerekkel, még akkor is, ha ezek az alkalmak nem túl gyakoriak, a gyerek a rendszeresség alapján bízik a folytatásban, és tudja, hogy mi következik.

Ha a gyerek tudja, hogy két hónap múlva például, vagy amikor ősszel lehullnak a falevelek, érte megy valaki és magához viszi néhány napra, akkor mindenképpen jó neki, várja azt a napot. „Csakhogy ezt az ígéretet késlekedés nélkül be is kell tartani. Ha valamiért nem tudom betartani, azzal óriási csalódást okozok a gyereknek, akiben az marad meg, hogy őt becsapták, újabb kudarcként éli meg és minden korábbi szép élményt, szép emléket, jót, amit vele tettem, elfelejt, kitöröl az emlékezetéből” – magyarázza a pszichológus.

Eredményes a szervezeti jótékonykodás

A civil szervezetek, alapítványok, egyesületek támogatása különböző programok révén nem kimondottan egy gyereket céloznak meg, hanem egész közösséget. A marosvásárhelyi Talentum Alapítvány tehetséggondozással, szociálisan hátrányos gyerekek támogatásával foglalkozik, ugyanakkor a Nyárádszeredában működő családi típusú házak lakói számára szervez heti rendszerességgel személyiségfejlesztő programokat, foglalkozásokat, játékokat, ünnepekre való készülődést, a gyermeknap, karácsony, húsvét, vagy más kiemelkedő esemény megünneplését. Így állandó kapcsolatban állnak az intézeti gyerekekkel, akik számítanak is rájuk, a rendszeresség az ő életükben egy biztonsági tényező.

Viszont ahhoz, hogy egy élő kapocs létesüljön az intézetben nevelkedő, tehát család nélküli gyerekek és a társadalom között, tevékenységeikbe rendszeresen bevonják az iskolát, óvodát, a település egész közösségét. Olyan fiatal felnőttekkel is tartják a kapcsolatot, akik valaha intézetben nevelkedtek, de koruknál fogva elhagyták ezeket az otthonokat és saját maguk útját járva gondoskodnak önmagukról. „Ha én beszélek arról, hogy milyen nehéz az élet, nem hisznek nekem. Ellenben, ha jön egy fiatal, aki innen került ki és elmondja, hogy vigyázzanak, mert nehéz az élet, neki elhiszik. Ha elmeséli az életét, azt, hogy hogyan tanult szakmát, hogy munkahelyet találhasson, hogy pénzt keressen és azt a pénzt beosztja, hogy lakása legyen és élelme, akkor neki elhiszik mindezt” – magyarázta a pszichológus.

Főként arra van szükség, hogy azok a gyerekek, akik állami gondozottak, akikről hivatásos nevelőszülők gondoskodnak, edzettekké váljanak és a személyiségük képes legyen az alkalmazkodásra: felismerjék azokat a lehetőségeket, amelyek előre, pozitív irányba mutatnak, de a csapdákat is, amelyek buktatót, akadályt jelenthetnek a számukra.