A Mikó-ügyről Kolozsváron: Három év börtön. Miért?
Romániában 2012-ben a jogállamiság vereséget szenvedett – hangzott el a Három év börtön. Miért? című kerekasztal-beszélgetésen, amelyre szombaton tartottak a kolozsvári Minerva Házban.
A Mikó-ügy hátterét taglaló, annak részleteit feltáró esemény meghívottja volt Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, Markó Attila államtitkár, Marosán Tamás jogász, valamint Bányai József ügyvéd. A Minerva Alapítvány és a Kós Károly Akadémia közös szervezésében zajló kerekasztal-beszélgetés házigazdája Tibori-Szabó Zoltán publicista volt.
Borbély: fel kell rázni a romániai magyar társadalmat
A nacionalizmus visszaköszöntével és a jogállam intézményeinek működésképtelenségével kapcsolatos aggályait fejezte ki Borbély László. A politikai alelnök szerint lehetetlen tétlenül nézni, szó nélkül hagyni azt, ahogyan ma az igazságszolgáltatás működik Romániában, azt, ahogyan három embert elítélnek azért, mert a munkájukat végezték.
A politikus szerint a Mikó-ügy elítéltjeinek helyzete az RMDSZ egyik legígéretesebb, legtehetségesebb politikusának, Nagy Zsoltnak az esetét idézi, akit hazaárulással vádoltak meg 2007-ben. „Azóta kiderült, hogy a vád teljes mértékben megalapozatlan, szó sincs bármilyen jellegű bűncselekményről, de tönkretették a karrierjét az egyik legtehetségesebb politikusnak. Nem beszélve mindarról, amit Nagy Zsoltnak át kellett élnie mindezek az évek alatt. Rendkívül veszélyes dolog az emberek életével, becsületével játszani" – mutatott rá Borbély, aki a passzivitás veszélyére is felhívta a figyelmet.
Mint mondta, fel kell rázni a romániai magyar társadalmat, mert ma Markó Attiláról és Marosán Tamásról van szó, de holnap, holnapután már másokról. „Álljunk ki a Mikó-ügy mellett, mert ez mindannyiunk közös ügye" - hangsúlyozta az RMDSZ alelnöke.
Marosán: a vád rozoga konsktrukció
Marosán Tamás jogász elmondta: az egész hamis vád ama „rozoga konstrukció" köré épül, miszerint a Mikó Kollégium egyházi ingatlan volt vagy független intézmény. Az Erdélyi Református Egyházkerület jogtanácsosa konkrét adatokkal támasztotta alá a vád hamis mivoltát.
Kifejtette: az ingatlan 1900-ban református iskolaként volt telekelve, ugyanakkor a Hivatalos Közlönyben megjelent igazolásokkal a román állam elismerte az egyház tulajdonjogát a teljes kollégiumi vagyon fölött. Marosán emlékeztetett arra is, hogy 1928-ban az új tanügyi törvény alkalmazása következtében Constantin Anghelescu tanügyminiszter aláírásával megjelent a 81. számú igazolás, amelyben nyilvánossági jogot kapott a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium.
Az igazolás jóváhagyja egy magyar nyelvű nyolc osztályos iskola működését, amelynek keretei között egy fiú líceum működik. Az iskola neve: Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium, mely az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. „Ez fehéren-feketén megjelent a romániai Hivatalos Közlönyben" – hangsúlyozta Marosán, hozzátéve, hogy az 1948-as államosítási dekrétum mellékletében is az ingatlan református fiú líceumként lett államosítva.
A jogász kiemelte azt is, hogy az 1937-38-ban megjelent Kollégiumi Értesítő az egyház és az iskola közötti kapcsolat magyarázatakor úgy fogalmaz: a Református Kollégium az egyház önfenntartásának eszközeként mindenestől az egyház testéhez tartozik, annak közigazgatása alatt áll. Marosán Tamás párhuzamot vont a kolozsvári Protestáns Teológia Intézetével is, amely hasonlóképpen a református egyház tulajdonát képezi, az intézetnek az egyházhoz való viszonyát rögzítő dokumentum ugyanúgy fogalmaz: az egyházi önfenntartás célját szolgálja, mindenestől az egyház testéhez tartozik, annak közigazgatása alatt áll. „Ezek szerint a Teológia sem az egyház tulajdona?" – vetette fel a kérdést az elítélt jogász.
Markó: szükség van a közösség erejére
További párhuzamokat vont Markó Attila államtitkár. Elmondta, a marosvásárhelyi Bolyai Líceum telekkönyvében, amelyet hasonlóképpen visszakapott a református egyház, az szerepel, hogy Marosvásárhelyi Református Főtanoda, a jogerős bírósági döntés szerint pedig ez az jelenti, hogy az egyháznak a tulajdonát képezi.
„Teljesen azonos a Mikó története, a marosvásárhelyi Bolyai Líceum vagy akár a nagyenyedi Bethlen Gábor esete" – mondta az államtitkár, aki ellenpéldaként említette a brassói Saguna Líceumot, amelyet visszaadtak az ortodox egyháznak. Markó Attila a Mikó-ügy két oldalára mutatott rá: az egyik a személyes, az embereket érintő oldala, a másik a visszaállamosításra tett kísérlet.
„Mind a kettőnek ugyanaz a következménye: ha a személyi oldalt nézzük, kiderül, hogy bárkit elítélhetnek, aki a munkáját végzi, ha az ingatlan visszaszolgáltatását vizsgáljuk meg, világossá válik, hogy ezentúl nincs biztonságban egyetlen visszaszolgáltatott ingatlan sem" – jelentette ki.
Markó Attila szerint a Mikó-ügy már rég nem három ember ügye, holnaptól hasonló helyzetbe kerülhet egy kolozsvári kollégium, vagy bárki más. Hangsúlyozta: nem elegendő csupán a jogi érveket felsorakoztatni, szükség van a közösség erejére is, arra, hogy szeptember 1-jén Sepsiszentgyörgyön azt mondjuk, hogy mi vagyunk azok, akik nem engedjük a vagyonunkat elkobozni, nem engedjük magunkat bezárni, megálljt parancsolnunk a jogtiprásnak.
Bányai: megdöbbentő a vádirat
2012 Romániájában egy ilyen határozatnak nem lett volna szabad megszületnie – fogalmazott Bányai József ügyvéd. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy a vádirat végén, a vádlottak jellemzésekor az ügyész mind Markó Attila, mind Marosán Tamás esetében megállapítja, hogy román állampolgárok, de jelzi, hogy magyar etnikumúak, hasonló, nemzetiségre vonatkozó megjegyzés viszont nem jelenik meg a harmadik vádlottnál Silviu Climnél. {loadposition OTP}
Bányai olvasatában egy ilyen típusú vádirat, ami egy megdöbbentő határozat alapját képezi, az emberi jogok védelméről szóló szerződés szempontjából mélyen aggályos és támadható. „Ha egy ügyész megengedi magának 2010 decemberében, hogy egy ilyen vádiratot aláírjon és kiadjon, nem tudni mit mondani a román jogállamiságról. Hogyan hagyhatja figyelmen kívül egy elsőfokú bíró azt a Táblabírósági jogerős döntést, amely egyértelműen megállapítja, hogy ez az épület kinek a tulajdona. A bíró sem volt képes magát túltenni egy bizonyos fajta elfogultságon, amit az a nem helyénvaló megjegyzés von maga után. Ilyen vádiratot nem lett volna szabad meghozni, kiadni" – állapította meg a kolozsvári ügyvéd.
Bányai reményét fejezte ki, hogy a jogállamiságnak ez a pillanatnyi veresége csupán múló pillanat, és egy lényegi felmentő határozat fog születni. „Amennyiben jogerőre emelkedik ez a határozat, a közösség szempontjából is tragédia, mert ennek a birtokában azok, akik az elmúlt 22 év ingatlanszolgáltatás eredményeit meg szeretnék változtatni, föl fogják használni ellenünk, szinte minden pillanatban" – összegzett Bányai József.