Az ENSZ emberi jogi főbiztosa a 4. alkotmánymódosítás visszavonását követeli. Navanathem (Navi) Pillay üdvözli a Velencei Bizottság kritikáit, és hangsúlyozza, hogy maguk is hasonló következtetésekre jutottak márciusban. A módosítás újabb visszalépést jelent az emberi jogok védelmében Magyarországon - írja. Ez egy komoly ügy, nem kis részben azért, mert Magyarországot korábban az emberi jogok védelmének fejlettségéről lehetett ismerni.

Pillay különösen aggasztónak minősítette azt a Velencei Bizottság által ugyancsak kifogásolt módosítást, amely kizárja, hogy az Alkotmánybíróság saját korábbi, 2012 előtti határozataira hivatkozzék az ítéleteiben. Ezzel összefüggésben megemlítette, hogy sok emberi jogi alapelv az évek során alakult ki és jelent meg az Alkotmánybíróság gyakorlatában, köztük például a halálbüntetés eltörlése, amelyet világszerte üdvözöltek, és amelyet mintául vettek több más országban.

Idézte a bizottság véleményét, amely szerint az alkotmányosság elleni támadás negatív hatással van a hatalmi ágak elválasztására, az emberi jogok védelmére és a törvények uralmára.

Ugyancsak üdvözölte a főbiztos a Velencei Bizottság erős kritikáját a sarkalatos törvények széles körű alkalmazására vonatkozóan, amelyeket "gyakran a parlament tagjai egyénileg terjesztenek elő, elkerülve így a kormányjavaslatokra előírt vizsgálatot". 

Kifogásolta továbbá, hogy a sarkalatos törvényeket kétharmados többséggel fogadják el, amely a jelenlegi kormánynak megvan, de a jövőben komoly problémát jelenthet, mert kisebb parlamenti többséggel rendelkező kormányok képtelenek lesznek megváltoztatni a jelenlegi többség által elfogadott szociális, pénzügyi, családjogi és egyéb törvényeket. A főbiztos egyetértett a VB-vel, hogy ez súlyos fenyegetés a demokráciára nézve.

A főbiztos megjegyezte, hogy a magyar kormány által a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság bírálatára válaszul előirányzott további alkotmánymódosítások "túlságosan csekély" engedményeknek tűnnek. 

Pillay végezetül felszólította a magyar kormányt, hogy "komolyan foglalkozzon azokkal az észrevételekkel, amelyeket az elmúlt három évben nemzetközi emberi jogi szervezetek és olyan jelentékeny regionális testületek vetettek fel, mint amilyen a Velencei Bizottság".

A főbiztos közölte, hogy osztja a Velencei Bizottság aggodalmait a bírák függetlensége ügyében, megjegyezve, hogy az Országos Bírósági Hivatal politikai kinevezésű, rendkívül erős jogkörökkel bíró elnökének pozícióját a negyedik módosítás tovább erősítette, míg a bíróságok saját önkormányzó testületét, az Országos Bírói Tanácsot meg sem említik az alaptörvényben. A főbiztos véleménye szerint ez jelentősen aláássa az emberi jogok védelme szempontjából alapvető fontosságú bírói függetlenséget.

Hiányosság az alkotmányos rendszerben

Az Európa Tanács alkotmányügyi kérdésekben illetékes szakértői, tanácsadó testületének, a Velencei Bizottságnak (VB) értékelésében üdvözli ugyan a magyar kormány több lépését, viszont fenntartásai vannak az alaptörvény több előírásával kapcsolatban, amelynek több kitételét is bírálja.

Az angol nyelven harminc oldalt kitevő jogi elemzés következtetéseiben a VB egyrészt jónak találja például a kormánynak azt a szándékát, hogy az Országgyűlés szüntesse meg a magyar jogrendben az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének ügyáthelyezési jogkörét, viszont megjegyzi, hogy az alaptörvény negyedik módosítása alkotmányos szintre emelte az OBH-elnök „elsöprő” pozícióját.

A testület viszont egyértelműen helyesli azt, hogy a kormány kivenné az alkotmányból a passzust, amely kimondja, hogy különadó vethető ki, ha Magyarországnak egy bírósági ítéletből váratlan fizetési kötelezettsége származik. A VB meglátása szerint az alaptörvény márciusi módosítása mind az emberi jogok, mind az igazságszolgáltatás, mind az alkotmánybíróság tekintetében változtatott az alkotmányos kereteken.

„A negyedik módosítás önmagában hiányosságokat teremt, vagy állandósít a magyar alkotmányos rendszerben” – hangzik a testület megállapítása. A Velencei Bizottság legfőképp az alkotmánybíróságot érintő kérdéseket tartja aggályosnak, az emberi jogok tekintetében pedig általánosságban úgy véli, hogy a módosítás több kérdést is a korábbi alkotmánybírósági döntéseket figyelmen kívül hagyva szabályoz.

Ezeket a módosításokat nem pusztán azért tartja problematikusnak a bizottság, mert rendszerszinten iktatják ki az alkotmányos kontrollt, hanem azért is, mert a VB szerint ezek tartalmilag is ellentmondanak mind magának az alaptörvénynek, mind az európai mércéknek.

Alkotmánybírósággal kapcsolatos aggályok

A testület kifogásolja, hogy az alaptörvénynek a kommunista múlt bűneivel foglalkozó része csak általánosságban állapít meg felelősséget; hogy a módosított alaptörvény értelmében a parlament nem konkrét, előre meghatározott és precíz szempontok alapján dönt az egyházak elismeréséről, és hogy a döntés ellen ráadásul nincs is kihez fellebbezni.

A VB úgy véli, hogy a politikai hirdetések korlátozása aránytalan mértékben érinti az ellenzéki pártokat, valamint, hogy túl homályos vagy bizonytalan az a passzus, amely lehetővé teszi a szólásszabadság korlátozását egyes közösségek méltóságának megóvása érdekében, bár a testület üdvözli a jogalkotó szándékát a gyűlöletbeszéd visszaszorítására. A magyar nemzet méltóságának külön kiemelése viszont megteremti annak kockázatát, hogy Magyarországon a szólás szabadságát állami intézmények vagy tisztségviselők védelmére hivatkozva korlátozzák – olvasható a dokumentumban.

Az alkotmánybíróság jogköreit érintő változásokkal kapcsolatban megállapítja a VB, hogy több szabályozás márciusban az alkotmánybíróság döntésére válaszul került bele az alaptörvénybe. Annak kizárása, hogy az Ab saját korábbi határozataira hivatkozzon, szükségtelenül megszakítja a testület ítélkezési gyakorlatának folytonosságát – jegyzik meg a Velencei Bizottság szakértői. A negyedik alaptörvény-módosítás a VB szerint mindezeken túl ahelyett, hogy megszüntette volna az alkotmánybíróság jogköreinek korlátozását költségvetési kérdésekben, állandósította azt.

A testület emlékeztet: a kormány álláspontja az, hogy az Ab kötelezte az Országgyűlést az átmeneti rendelkezések közül a nem átmenetinek ítélteknek az alkotmányba emelésére. A VB szerint viszont az Ab mindössze arra kötelezte a jogalkotót, hogy vizsgálja meg: a megsemmisített rendelkezések melyikét óhajtja újraszabályozni és milyen jogforrási szinten.

Kétharmados törvények veszélye

A VB mindezek mellett vizsgálta a házasság fogalmának magyar alkotmány szerinti meghatározását, amiről kimondta, hogy a magyar hatóságok értelmezési határain belül van, vagyis nem sért európai normákat, ha azt férfi és nő kapcsolatára korlátozzák.
A dokumentumban a felsőoktatási intézmények autonómiáját, a hallgatói szerződésekre és a hajléktalanságra vonatkozó alkotmányos előírásokat is vizsgálták. Ezekkel kapcsolatban mindössze annyit állapít meg a testület, hogy ezeket nem az alkotmányban kellene szabályozni.

Azt is megjegyzi, hogy e kérdések alkotmányba foglalásával ezek kikerülnek az alkotmánybíróság ellenőrzése alól.
A VB a sarkalatos törvények alkalmazására is kitér és ismerteti, hogy a magyar kormány álláspontja szerint a sarkalatos törvények száma nem változott, amit a testület nem is vitat. Mindazonáltal nem a sarkalatos törvények száma a mérvadó, hanem az, hogy milyen kérdéseket, milyen részletességgel emel a jogalkotó a kétharmados szabályozás körébe – véli a bizottság. A VB felidézi korábbi állásfoglalását, miszerint minél több kérdésben teszik szükségessé a kétharmados jóváhagyást, annál kisebb a jelentősége az elkövetkező választásoknak.

Szavak – és alkotmányos összefüggés

A Velencei Bizottság a dokumentumban hangsúlyozza, hogy a magyar alaptörvényt nem szabadna politikai eszköznek tekinteni. „Az alkotmányozást külön kell választani a hétköznapi politikától, mert az alkotmány nem a politikai játszma része, hanem éppen ennek a játszmának a szabályait fekteti le” – fogalmaz a VB, amely arra is kitér, hogy alkotmányjogi kérdésekben nem elég csak az adott rendelkezés betűjét megvizsgálni, hanem annak alkotmányos kontextusát is elemezni kell.

Ha létezik is egy előírás valamely ország alaptörvényében, ez nem jelenti azt, hogy az a szabályozás beleillik egy másik ország alkotmányába is – fogalmaz az alkotmányügyi tanácsadó testület, amely szerint minden egyes alkotmány a fékek és az ellensúlyok összetett rendszere, amelyben minden rendelkezést a maga helyén kell értelmezni, figyelembe véve a hatáskörök egyensúlyának egészére kifejtett hatását.