Donald Trumpra 71 millió amerikai szavazott 2020-ban, többen, mint bármelyik korábbi elnökjelöltre, leszámítva természetesen mostani ellenfelét. Joe Biden soha nem látott mozgósítással és elsősorban az afroamerikai választók nagyarányú részvételével tudta csak legyőzni az elnököt. Ezért joggal merülhet fel – ismét – a rabszolgatartó korszak örökségeként fennmaradt választási rendszer radikális módosítása.

Aki távolról követte nyomon az amerikai elnökválasztásokat, könnyen azzal a benyomással maradhatott, hogy mindössze hajszálon múlott Donald Trump újrázása. A valóságban Joe Biden lóhosszal győzött. A hivatalban lévő elnök öt és félmillióval, 3,5 százalékkal kevesebb szavazatot kapott kihívójánál. Ez a világon bárhol másutt megkérdőjelezhetetlen vereségnek számítana, eszébe nem jutna senkinek vitatni az eredményt.

Ha csak a szavazatokat vesszük, Donald Trump a négy évvel ezelőtti választást is elveszítette, méghozzá nagyon: ellenfelére csaknem hárommillióval többen szavaztak. Hogy mégis elfoglalhatta az elnöki széket, az az amerikai demokrácia sajátos jellemzőivel magyarázható. Idén nem ezeknek köszönhetően, hanem ezek ellenében sikerült legyőzni Donald Trumpot – írja a Guardian.

Az elektori rendszer

Egy demokráciában a választásokat az nyeri, aki a legtöbb szavazatot kapja. Nem így az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az elnök személyéről 538 elektor dönt. Ez a rendszer egyszerre született az amerikai nemzettel, amikor is nem kimondottan tiszta szándékkal hozták létre. Az alapító atyák célja kettős volt. Egyrészt azt szerették volna, hogy a népnek minél kisebb befolyása legyen az elnökre. Úgy gondolták, hogy mivel az elektorok úgysem jutnak majd közös nevezőre, az elnököt rendszerint a kongresszus választja majd meg.

Magyarán a ma tartalékmegoldásnak tartott mechanizmus volt számukra az alapforgatókönyv. Nem számoltak – nem is számolhattak – azzal, hogy a pártok megerősödésével az elnökjelöltek száma erőteljesen lecsökken, és a mezőny lényegében kétszereplősre szűkül. Végül a kongresszus mindössze két elnökválasztásról döntött, utoljára 1824-ben, amikor Andrew Jackson annak ellenére maradt alul John Quincy Adams-szel szemben, hogy a legtöbb választói és elektori szavazatot kapta.

Az elektori kollégium mögött álló másik elgondolás – a faji érv – azonban nagymértékben bevált. A rendszert úgy találták ki, hogy a lakosságuk számarányát meghaladó súlyt adjon a déli rabszolgatartó államoknak, amelyek máskülönben nem ratifikálták volna az 1787-ben kidolgozott alkotmányt. A szisztéma ma is működik, 4-5 százalékos előnyt biztosítva a republikánus jelöltnek. Az Egyesült Államok történetében – a fent említett Andrew Jacksont leszámítva – négy alkalommal nyerte a választást a kevesebb szavazatot kapott jelölt, és az minden esetben republikánus volt.

Éppen ezért kevéssé valószínű, hogy a republikánusok belemennének az elektori kollégium felszámolásába, illetve az általuk dominált államok ratifikálnának ilyen értelemben egy alkotmánymódosítást.

Született ugyanakkor egy kezdeményezés, amely az alkotmány módosítása nélkül gyakorlatilag felülírná az elektori rendszert. Eddig tizenöt tagállam csatlakozott a koalícióhoz, és vállalta, hogy az összes elektori szavazatát annak a jelöltnek adja, aki országos szinten a legtöbb közvetlen voksot kapja. A megállapodás akkor lép életbe, amikor az abban megfogalmazott cél elérhetővé válik.

A koalíció tagjainak együtt összesen 196 elektora van, ami az elektori kollégium 36 százalékának és az elnökséghez szükséges 270 szavazat 73 százalékának felel meg. A kezdeményezés jelentőségéből sokan levon, hogy a koalícióhoz eddig csatlakozott államokban a demokraták kétharmados vagy ahhoz közeli támogatottságnak örvendenek.

A szavazás korlátozása

Az idei választáson mért rekord részvétel azért is rendkívüli, mert a világ legrégebbi demokráciájában számos akadályt kell leküzdenie annak, aki élni akar a választáshoz való jogával. Ez persze nem mindenkire érvényes, ami azonban még egyoldalúbbá, következésképp súlyosabbá teszi a problémát.

A Republikánus Párt többé-kevésbé nyíltan hatalmas erőfeszítést fektetett abba, hogy korlátozza a – többségükben a Demokrata Pártot favorizáló – afroamerikai vagy más kisebbségekhez tartozó választókat a szavazásban. Egyes szakértők szerint a szavazáskorlátozás volt a konzervatívok választási stratégiájának a legfontosabb eleme.

A választott taktikák a legváltozatosabbak: kezdve azzal, hogy egyes állampolgárokat egyszerűen töröltek a választói névjegyzékből, egészen addig, hogy Donald Trump elnök a postaszolgálat finanszírozásának csökkentésével próbálta meggátolni a levélszavazatok célba jutását a törvény által megszabott határidőig.

A „legleleményesebbek” a texasi republikánus kormányzó volt, aki elrendelte, hogy megyénként egyetlen helyen lehet leadni a korai szavazatot, azt is kizárólag személyesen.

A szenátus

Az amerikai szenátusban a szövetség minden tagállamának lakosságszámtól függetlenül két képviselője van. Így fordulhat elő, hogy egy wyomingi szenátor durván negyedmillió választót képvisel, miközben egy kaliforniai 20 milliót – 156-szor többet.

A szenátus felépítésének célja az volt, hogy biztosítsa az egykori fehér földtulajdonosok ellenőrzését a kormányzat fölött azáltal, hogy a föld prioritást élvez az emberekkel szemben – mondta Deirdre Schifeling, a Democracy For All 2021 nevű progresszív koalíció kampányigazgatója.

A „reprezentativitási szakadék” az idők folyamán – a népesség növekedésével – tovább mélyült. Ha a republikánusok megnyerik a januári második fordulós választásokat – mindkettőt Georgia államban rendezik –, a demokrata frakció 20 millióval több amerikait képvisel majd a megújuló szenátusban, mint republikánus társaik, és ennek ellenére kisebbségben lesznek. A Vox kiszámította, hogy ha mindkét voksolást a demokraták nyernék meg, akkor a „képviseleti szakadék” elérheti a 40 milliót, miközben a szenátusi mandátumokon fele-fele arányban osztozna a két párt.

Ez a rendszer felértékeli a kevésbé népes – és többnyire fehérek által lakott – vidéki államokat, és igazi csapdahelyzetet teremt, ugyanis a változásban érdekelt demokraták nem tudják keresztülvinni a szükséges reformokat a kevésbé reprezentatív republikánus politikusok – érthető – ellenállása miatt. Az egyik lehetséges megoldás az lenne, hogy állammá nyilvánítanák a jelenleg „terület” státusszal rendelkező Washington DC-t és Puerto Ricót. Ezzel négy új szenátori hely jönne létre, ám a javaslatnak a jelenlegi erőviszonyok mellett nem sok esélye van átmenni.

A bíróságok

A fent említett texasi szavazatkorlátozást a feketék és egyéb kisebbségek jogaiért küzdő szervezetek megóvták, azonban a texasi legfelsőbb bíróság Greg Abbott kormányzónak adott igazat, noha a napnál is világosabb, hogy a korai szavazatok leadására kijelölt helyszínek korlátozása megyénként egyre – különösen a jelenlegi világjárvány idején – végső soron egyet jelent a választójog korlátozásával.

A választásokat megelőző időszakban Amy Coney Barrett legfelsőbb bírói jelölése kapott nagyobb figyelmet, azonban az elmúlt négy évben Donald Trump három másik bírát nevezett ki az alkotmánybíróság szerepét is ellátó testületbe, ahol jelenleg 6–3 a konzervatív és a liberális bírák aránya. Emellett több mint kétszáz konzervatív bírót nevezett ki a kerületi (district) és körzeti (circuit) bíróóságokra.

Ezzel alighanem hosszú évekre elbillent az igazságszolgáltatás mérlege a jobboldal irányába, a lehetséges következményeket pedig a texasi eset szemlélteti. A döntés következtében például Harris megyében – amely Houstont is magába foglalja – egy szavazatleadási helyszínnek ötmillió választót kellett kiszolgálnia, és ezt a kilenc republikánus bíró rendben lévőnek találta.

Választókerület-manipuláció

Az alkotmány a tagállami törvényhozásokra bízza a választókerületek kijelölését, azok pedig kények-kedvük szerint húzogatják a határokat. Nem is olyan régen világraszóló botrány kerekedett, amikor Észak-Karolinában az egyébként ránézésre is „bűzlő” választókörzet-térkép republikánus előterjesztője nem is takargatta, hogy a ceruzáját a pártérdek vezette. Az ügy a legfelsőbb bíróságig jutott, és a szintén pártvonalak szerint megosztott testület (republikánus) többségi szavazattal igazat adott az észak-karolinai választókerület-manipulátoroknak.