Amerikai elnökválasztás: sokéves stratégiát mozgósít a csalást kiáltó Donald Trump

A Republikánus Párt (GOP) több vezető politikusa is meglepődött amikor Donald Trump előállt a választások elcsalásának vádjával, holott a szavazás tisztaságának megkérdőjelezésével a leköszönő amerikai elnök csupán valóra váltja többéves kampánystratégiáját, amelyet mellesleg nem is próbált titkolni.

2017. január 20-án Donald Trump egymondatos átiratban közölte a Szövetségi Választási Bizottsággal, indulni szándékozik a 2020-as elnökválasztáson. Ez a volt az a nap, amikor beiktatták hivatalába, és még aznap elkezdte az újraválasztási kampányát. Ebben jóformán a kezdetektől megjelent az a tézis, hogy ha 2020-ban nem ő győz, az csakis azért történhet, mert a választások eredményét meghamisítják.

Öngerjesztő folyamat

A „csalás-stratégia” korántsem szorítkozik az elnök személyes kommunikációjára. A választásokat megelőző időszakban kiterjedt médiagépezet lépett működésbe annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a vádaknak, amelyeket Trump nem is vonakodott megfogalmazni közvetlenül a választások után. Az NBC szerint a hálózatban szélsőjobboldali médiamanipulátorok mellett az elnök közvetlen munkatársai és családtagjai is részt vettek azzal a céllal, hogy felerősítsenek minden olyan üzenetet, amelyet az elnök a választások elcsalásával kapcsolatban megfogalmaz, és ezzel széles tömegek szemében legitimálják a későbbi csalásvádat.

A Trump-szavazók megnyilatkozásai alapján – a hagyományos és a „szűrő nélküli” közösségi médiában – úgy tűnik, ez sikerült is, hiszen sokan már a választások előtt késznek mutatkoztak „megvédeni a szavazatukat”, akár fegyverrel. „A narratíva gerjeszti a [szavazó]bázist, és a bázis táplálja a narratívát” – írta le a mechanizmust Kate Starbird, a Washingtoni Egyetem Tájékozott Nyilvánosságért Központjának docense, aki a választásokkal kapcsolatos dezinformációt kutatja a pártfüggetlen Választási Integritás Partnerség nevű csoporttal.

Starbird és kollégái 300 millió Twitter-bejegyzés elemzése alapján azonosították az említett csoport módszereit. Például egy régi, eldobott szavazócédulákkal kapcsolatos hírt „frissítettek fel” és „csomagoltak újra”, amit aztán jobboldali híroldalak és Twitter-influenszerek sokasága kezdett terjeszteni, míg végül a Fehér Ház tálalta az elkerülhetetlen választási csalás cáfolhatatlan bizonyítékaként. Az ilyen típusú „megelőző dezinformációs narratívák” – amelyek bizalmatlanságot keltenek általában a levélszavazásban – Starbird szerint megszaporodtak a választások előtti hetekben.

 

A magyar származású Gorka Sebestyén, Trump volt tanácsosa utcára vonulásra szólított fel

Nem a Republikánus Párt stratégiája

Több jel is arra utal, hogy a fent leírt stratégiát az elnök belső köre dolgozta ki és hajtotta végre – a konzervatívok radikális szárnyát képviselő médiaszemélyiségek és sajtóorgánumok támogatásával –, abban a Republikánus Párt entitásként nem vett részt. Nem véletlen, hogy Donald Trump ismételt kirohanását követően két felnőtt fia és közeli szövetségeseinek egy csoportja azzal vádolta a GOP vezetőit, hogy elárulták az elnököt, amikor nem álltak be a választások meghamisítását hangoztató kórusba.

„Hol van a GOP?! A szavazóink soha nem felejtik el…” – írta Eric Trump egy később törölt Twitter-bejegyzésben a Financial Times szerint. Ifj. Donald Trump, az elnök legidősebb fia ugyanott azon akadt ki, hogy a Republikánus Párt 2024-as elnökjelölt-aspiránsai nem ragadták meg az alkalmat, hogy „megmutassák, akarnak és képesek harcolni”, hanem „inkább behódoltak a média ostromának”.

Egyhangú kiállás helyett a republikánus vezetők közül többen is egyértelműen elhatárolódtak az elnök vádaskodásaitól. „Az elnök kijelentései védhetetlenek” – fogalmazott egyikük, Larry Hogan marylandi republikánus kormányzó. Voltak azonban olyan is, akik lovat adtak alája.

Békés hatalomátadás

„A legnagyobb problémánk az, hogy ha csalnak a szavazócédulákkal. Ez a legnagyobb problémám” – jelentette ki Trump október végén egy phoenixi kampányeseményen. Majd pontosított: „Ez az egyetlen gondom – ez az egyetlen dolog, ami aggaszt.”

Tőle eltérően másokat az aggasztott a választásokat megelőző hetekben, hogy hajlandó lesz-e átadni békés úton a hatalmat Donald Trump, amennyiben veszít. Az elnök maga fűtötte az aggodalmakat azzal, hogy nem volt hajlandó elkötelezni magát az erőszakmentes hatalomátadás mellett.

 

„Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok” – válaszolta az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre szeptember 23-i sajtótájékoztatóján a Fehér Házban. Trump korábban többször is megtagadta a választ arra a kérdésre, hogy elismeri-e a választások eredményét, ha ellenfele győz. Mi több, azzal viccelődött – legalábbis utólag ezt állította –, hogy az alkotmány által megengedett két mandátum után is hivatalban marad.

Még a 2016-os választások előtt pedig arról biztosította támogatóit, hogy akkor ismeri el a választások eredményét, ha ő nyer.

A CNN pénteki információi szerint Donald Trump a hozzá közel álló munkatársaival már közölte, hogy nem áll készen a választási vereség elismerésére.

Kapcsolódók

Kimaradt?