Románia régiósításának szükségességében az RMDSZ kivételével valamennyi párt egyetért – lépések azonban gyakorlatilag még nem történtek ebben az irányban. A tét viszont nagy: a régiók körültekintő, gazdasági, szociális szempontokat, kulturális hagyományokat szem előtt tartó megszabása egyrészt jelentősen hozzájárulhat Románia fejlődéséhez, másrészt megkönnyítheti az európai pénzalapok lehívását, amiben Románia az utolsó helyen áll. A román sajtóban „helyi báróknak”, politikai kiskirályoknak nevezett megyei önkormányzati elnökök számára azonban mindennek egyetlen tétje van: annak a 39 milliárd eurónak a megkaparintása, amely az Európai Uniótól várható.

Maradnak a megyék

A kormánypárti koalíció, a Szociál-Liberális Szövetség megtartaná a jelenlegi nyolc fejlesztési régiót, holott azok felosztásánál semmiféle tudományos szempontot nem vettek figyelembe; az egyetlen nézőpont legfeljebb az volt, hogy magyar többségű régiók ne alakuljanak ki.

A régiósítás „főfelelőse” a szociáldemokrata Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter. Elképzelése szerint a megyék a tartományok mellett továbbra is megmaradnának, azok ugyanis jelentős hagyománnyal rendelkeznek, az ország közigazgatását már 1862 szerint a megyék alapján szervezték meg. Eddigi tervének megfelelően a helyi és megyei tanácsok a régiósítást követően a helyi és megyei tanácsok elsősorban közigazgatási hatáskört látnának el, a regionális tanácsok hatásköre a fejlesztés lenne, központi szinten pedig az országos politikákkal, az ellenőrzéssel foglalkoznának. Igaz, a régiók fejlesztési pólusát a régióközpontok alkotnák.

A „szétosztott” kormány

A megyei tanácselnökök elsősorban azonban attól tartanak, hogy a régióközpontok létrehozásával kiskirályi hatalmuk megszűnik. Ezt persze titkolják, ehelyett arról beszélnek, hogy a régiósítással megszűnnek megyei intézmények, ami munkanélküliséget jelenthet a megyékben.

Dragnea szerint ettől nem kell viszont tartani, hiszen a kormány alárendeltségéből számos intézmény kerülne át a megyei tanácsokhoz, közöttük például a közegészségügyi igazgatóság, az egészségbiztosítási pénztár, a munkanélküliségi, a fogyasztóvédelmi, a környezetvédelmi, a közúti felügyelőség, a Romsilva erdőgazdálkodási vállalat, a művelődési, a mezőgazdasági igazgatóság, a kataszteri hivatal, a lakosság nyilvántartás, az iskolák. Ezek az intézmények nem csak különálló entitásként, de a személyzetet illetően is átkerülnének a megyei tanácsokhoz. Mindez 3-5 ezer munkahelyet teremthet megyénként.

A regionális fejlesztési tárcavezető szerint mindezt már idén augusztusig tisztáznák, hogy a jövő évi költségvetésben már ennek megfelelően alakíthassák ki a megyei tanácsok számára leosztandó összegeket.

Kerek megyék

Dragnea szerint a régióknak legalább négy megyéből kellene állniuk, valamennyiben léteznie kellene egy regionális egyetemi központnak, regionális kórháznak, egy repülőtérnek, a tartományoknak megfelelő közúti hálózattal kellene rendelkezniük. A tárcavezető véleményének megfelelően többé-kevésbé kör alakú régiókra kellene törekedni, az elnyújtott tartományok megnövelik a szállítási költségeket, a központba történő eljutás idejét.

A régiósítás folyamatában a legnehezebb feladat a régióközpontok megállapítása lesz, amely már most igen sok vitát vált ki. Dragnea szerint a legjobb megoldás az lenne, ha minden régióban két-három regionális intézmény is helyet kapna. A tárcavezető elképzelésének megfelelően a régiósításnál háromféleképpen lehetne kialakítani a tartományokat. Elképzelhető az egypólusú régió, amelyben egyetlen egy igen fejlett város létezik. Ennek hátránya viszont az lenne, hogy a fejlődés „megáll” ennél a városnál, nem fogja át a tartomány többi részét.

Létrehozhatók kétpólusú megyék is, ahol két fejlett városközpont létezne, ám a tartományok perifériái ebben az esetben is lemaradnának a fejlődésről. A harmadik modell a többpólusú tartomány lenne, ezek esetében minden egyes megyében erős várost alakítanának ki, szavatolva ezzel a tartomány minden területének egyenletes fejlődését.

Egy felmérésnek megfelelően például a régióközpont státuszának elnyeréséért a legnagyobb a  verseny a központi régióban a szavazatok 28,7 százalékát összesítő Brassó és a voksok 25,7 százalékát megszerző Nagyszeben között, de a versenybe a 15,2 százalékra esélyes Marosvásárhely is beleszólhat. A délkeleti régióban a 23,8 pontos Konstanca, a 14,8 és a 14,4 százalékos Galac és Braila vetélkedik a régióközpont státuszért.

Az északnyugati tartomány esetében viszont tiszta a helyzet: a szavazatok 63,2 százalékával Kolozsvár vezet, messze lekörözve a második és a harmadik helyen álló, egyaránt 9,5-9,5 pontot szerző Nagybányát és Szatmárnémetit.

Csata a régióelnökségért

A tartományok élére kinevezett régióvezetők tisztségéért már most beindult a verseny. A tisztségek elnyerői várhatóak 39 milliárd euró fölött gazdálkodhatnak.

Az északkeleti régió esetében a tisztségért a szociáldemokraták esetleges jelöltje, Iasi polgármestere, az önmagát Moldova vajdájának nevező Gheorghe Nichita valamint a nemzeti liberálisok embere, Cristian Adomnitei, Relu Fenechiu közlekedési tárcavezető embere, a Iasi megyei tanács elnöke készül megmérkőzni. A délkeleti régióban Konstanca polgármestere, Radu Mazăre emberének, Nicusor Constantinescunak egyelőre nincs ellenfele. Igaz, ő egyben közel áll Victor Ponta miniszterelnökhöz is, akit segített a Szociáldemokrata Párt elnöki tisztségének megnyerésében. Constantinescu neve több kétes ingatlanügyben és privatizációban is felmerült, de továbbra is pártja igen befolyásos személyisége maradt.

A nyugati régióban a demokrata liberálisból nemzeti liberálissá lett Sorin Frunzăverde esélyes a posztra. A Krassó-Szörény megyei kiskirály 53 éves, eddig négy alkalommal volt miniszter, egyszer a környezetvédelmi, egyszer az idegenforgalmi, kétszer pedig a honvédelmi tárcát töltötte be.      

A dél-havasalföldi régióban Adrian Gâdea lehetne régióvezető, aki Liviu Dragnea jó barátja. Gâdeát furfangos politikusként ismerik, aki győzelme érdekében semmiféle eszköztől nem riad vissza.  A középső régióban a dolgok jelenlegi állása szerint ismét szociáldemokrata és nemzeti liberális jelölt, Constantin Niță és Aristotel Căncescu, a Brassó megyei tanács elnöke között dúl majd a párharc. Nita a szociáldemokraták viszonylag diszkréten meghúzódó kiskirálya, hatalmát mindenekelőtt az Adrian Năstaséhoz, Liviu Dragneához, Mircea Geoanához s Victor Pontához fűződő baráti szálainak tudhatja be.

A Bukarest-Ilfov megyei régió esetében a megyei tanács elnöke, Marian Petre tekinthető a legesélyesebbnek. Igaz, visszhangos dossziéban szerepelt a neve: állítólag közvetített az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú tisztségeibe történő kinevezések kapcsán a Legfelsőbb Bírói Tanács két tagja, Marcel Simpetru és George Bălan, valamint a belügyminisztérium belső hírszerzési és védelmi biztosa, Mihai Vlad között.

Az észak-nyugati régióban egyelőre biztos befutónak látszik Horia Uioreanu, Kolozsvár egyik legbefolyásosabb üzletembere és politikusa, aki a tisztség elnyeréséért máris megtette a fontosabb lépéseket. Üzletemberként viszont több botrányos ingatlancsere esetében is felmerült a neve, ez azonban nem zavarja, mi több, tavaly második feleségét, Elena Ramona Uioreanut is bejuttatta a parlamentbe.

A délnyugat Olténiai régióban Victor Ponta embere az esélyes. Az 58 éves Ion Călinoiu immár harmadszorra szerzete meg Gorj megye tanácsának elnöki tisztségét és évek óta vezeti a szociáldemokrata párt megyei szervezetét is.