„Istenem én benned bízom” – ez a felirat áll a Fehér megyei Bethlenszetmiklós fölé emelkedő, kis unitárius templom bejárata fölött, amelynek tornya egy évvel ezelőtt megsemmisült egy tűzvészben. Mekkora hite van az ide betérő, szórványban élő magyaroknak? Ez a kérdés fogalmazódik meg bennünk a toronysisak nélküli, templomra csak alig emlékeztető épületet látva. Egy év után sem lehet megszokni ezt a látványt, egy idegennek sem, nemhogy a helybélieknek.

Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen kép beleégjen a retinánkba, a 15. században épült műemléktemplom körüli sírokkal pedig még hangsúlyosabb a mulandóság érzése. A több száz éves műemléképületet az egy évvel ezelőtti tűzeset nagyon megviselte. Kívül-belül lemálló vakolat, szétrepedezett falak, méretes vakolatdarab a megkopott padlón.

Eszünkbe jut, hogy a hitvallás görög szava a „symbolum”-ból származik, amelynek átvitt értelme arra az ókori szokásra nyúlik vissza, amikor úgy hívtak meg vendégségbe valakit, hogy a cserépből kitörtek egy darabot, a meghívottak pedig érkezéskor felmutatták, majd a két részt összeillesztve borultak egymás nyakába.

A műemléktemplomból számos darab hiányzik, a szó szoros értelmében töredezik. A magyarság egyik végvárának számító település alig 320 fős unitárius közössége azonban bizakodó, és hisz abban, hogy templomukat nem kell feláldozniuk, mint 1916-ban az azóta köddé vált orgona ónsípjait, valamint a kisebbik harangot. Az egy évvel ezelőtti tűzeset ugyanis ráirányította a figyelmet a kis templomra, amely eddig sem volt kitűnő állapotban, most azonban hangsúlyosabban látszik rajta az elhanyagoltság az idő és vasfoga.

„A jéghegy csúcsa a tűzeset során leégett toronysisak, a jéghegy nagy része azonban víz alatt van, nem azt mondom, hogy nem látjuk, de pontos képet csak ezután fogunk kapni róla. Az azonban nyilvánvaló, hogy nagy feladat áll előttünk” – mondja Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök, az unitárius egyház építészeti tanácsadója.

2019. október 2-án ugyanis az oltás sikerült, nem égett le a bethlenszentmiklósi unitárius templom tetőszerkezete, azonban a mentés során további károk keletkeztek. A könnyűfából készített tetőszerkezet esetében pedig, amelyben egyébként is jelentős károkat tett az elmúlt közel száz évben a szú, szintén jelentős állagromlással kell számolni. A tűzeset közvetlen következménye tehát, hogy minden bizonnyal a teljes tetőszerkezet újjáépítésére lesz szükség.

Az elmúlt egy évben nem sürgölődhettek mesteremberek a templom körül, engedélyek hiányában ugyanis tilos ez, de Furu Árpád állítja, nincs zárójelben a felújítás. Ami szerinte nagyon fontos, hogy a tűzesetet követően a sürgősségi beavatkozás két napon belül megtörtént, Gálfi Attila Maros megyei ácsmester önként vállalta, hogy elkészíti a védőtetőt.

„A hazai engedélyeztetési rendszert figyelembe véve, a műemléképületek esetében egy ilyen kaliberű munkálat lepapírozása 10-12 hónapba telik, a járványhelyzet, illetve előre nem látható körülmények miatt ez tolódhat. Én az egyház és a hívek fele is azt kommunikáltam, hogy jövőre kezdődhetnek el a munkálatok. Az előtanulmányokon nagyrészt túl vagyunk, az építészeti terv elkészítésével párhuzamosan jelenleg a statikai tervezés folyik, ezután következik az engedélyeztetési folyamat, de az megjósolhatatlan, hogy melyik hivatali fiókban mennyit fog állni” – válaszolja érdeklődésünkre a szakember.

Mint mondja, abban bízik, hogy „a téli hónapokban sikerül megoldani a lényegi kérdéseket”. A Kis-Küküllő jobb partján levő település műemléktemplomának helyreállítása tehát egy több éves folyamat lesz. „Ennél egyszerűbb helyreállítási munkálatok is el szoktak tartani évekig, így ebben az esetben is arra kell készülnünk, hogy a végleges szalagvágás még odébb van” – mondja Furu Árpád kiemelve, szakemberek egész sora fordult már meg a kis műemléktemplomban, régészek, művészettörténészek, tartószerkezeti mérnökök, építészek, geológusok, biológusok, topográfusok.

„Menet közben is változnak a dolgok, felmerülnek kérdések, amelyekre megoldást kell találnunk. A tartószerkezeti mérnök kérte, hogy a topográfiai tanulmányt terjesszük ki a templomnak helyet adó domb nagyobb területére” – mutat rá az előttük álló munka összetettségére. A templom tornya ugyanis „eleve dől, nem is keveset, ez a folyamat az elmúlt években gyorsult”, így nemcsak a föld felszínén van tennivaló, a templom alapját is meg kell erősíteni, ellenkező esetben tovább repednek a falak.

Egyelőre pénz nincs, csak ígéret

Pénz azonban egyelőre csak ígéret formájában van. A toronysisak elkészítésére van pénz, ennek megépítése önmagában nem is nagy összeg és nem is nagy munka. A többit azonban nemcsak a tulajdonképpeni munka volumene, hanem a finanszírozását illetően is kérdőjelek övezik.

Az Erdélyi Magyar Unitárius Egyház a tűz után elindított egy gyűjtést. Furu Árpád szerint ezt minden bizonnyal felerősítik, amint lehet tudni, hogy mennyibe kerülnek a javítási munkálatok. Másfelől a sürgősségi beavatkozást finanszírozó Teleki László Alapítvány ígéretet tett a helyreállítási munkálatok költségeinek a részbeni fedezésére is a Rómer Flóris-terv keretében, de a román kormány megfelelő pályázati lehetőségeit és az uniós forrásokat is kihasználják – részletezte a szakember, aki elismeri, nem lesz egyszerű előteremteni a felújítás költségeit.

A templom falának repedésében zöldellő növény szimbólumában akár reményt is adhatna, de ez valahogy nem tud a megmaradás, az élni akarás jelképe lenni. Ennél többre van most szükség. Az alig 320 fős közösség joggal és hittel ment „kopogtatni” a helyi Jövőnk a Szórványban Egyesületen keresztül, mert szükségük van valami kézzel foghatóra, hogy megmaradjon a szebb jövő reménye mindaddig, amíg a templomuk elkészül.

Hallani akarják a harang hangját, ezért az egyesület a magyar kormány anyagi támogatásával Székelyudvarhelyen öntet harangot, és hogy toronysisak hiányában legyen, ahol megszólaltatniuk, egy ideiglenes haranglábat is állítanak. Ezen harangozva azt is jelzik, konkrét, kézzelfogható eredményeket várnak az egyháztól, ahogy megkapták azt az alig félszáz kilométerre levő Héderfáján a hívek, ahol februárban égett le a harangláb.

A bethlenszentmiklósiak abban bíznak, hogy hamarosan az ő harangjuk is hívni fog a vasárnapi imára, és az Unitárius Püspökség azzal, hogy tematizálta és prioritizálta a bethlenszentmiklósi kérdést, figyel a gyülekezetre és annak igényeire. Mert bár a szórványban élők kevesen és csendben vannak, ugyanakkora figyelmet igényelnek, az egyház részéről is, mint a tömbben élők.