Veszélyben a Szent Anna-tó – összefogást sürgetnek

Csak összefogással menthető meg a Szent Anna-tó, amelynek vízminősége a felborult ökológiai egyensúly miatt sokat romlott az elmúlt években. A napokban helyszíni szemlével egybekötött munkamegbeszélésen tárgyaltak Hargita megye egyik legjelentősebb természeti értékének a megóvásáról – derül ki Hargita Megye Tanácsának közleményéből. 

Az érintett intézmények szakemberei és a megyei tanács képviseletében Borboly Csaba tanácselnök a Szent Anna-tónál január 10-én tartott terepszemle során egyeztetett azokról a szükséges lépésekről és finanszírozási lehetőségekről, amelyek nélkülözhetetlenek a tó fennmaradásának érdekében.

A munkamegbeszéléssel és a tó vizéből való mintavétellel egybekötött eseményen jelen voltak a megyei tanács munkatársai, Dósa Levente, a Pro Szent Anna Egyesület képviselője, Demeter László biológus, a Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége Hargita megyei kirendeltségének (ANANP) – a terület kezelője – vezetője, dr. Máthé István, a Sapientia EMTE Biomérnöki Tanszékének docense, Imecs István halbiológus, Szmolka Péter erdőmérnök, Szántó László és Virág György, Csíkkozmás község polgármestere, illetve alpolgármestere.

Aggasztó folyamatok

A kutatók – nagyrészt önkéntes alapon folytatott – megfigyelései szerint az elmúlt tíz évben a víz minősége aggasztó mértékben romlott. A témával korábban részletesen foglalkoztunk a Maszolon itt és itt is.A tóban robbanásszerűen elszaporodtak az algák, úgynevezett vízvirágzás következett be, és megváltozott az algák fajösszetétele is. Ez annak tulajdonítható, hogy a tó szervetlen növényi tápanyagtartalma (nitrogén és foszfor) jelentősen megnövekedett az utóbbi évtized során, amelynek fő forrásai az emberi anyagcseretermékek (elsősorban a fürdőzéshez, piknikezéshez kötődően).

Emellett – és ezzel összefüggésben – az utóbbi évtizedben, valószínűleg szándékos betelepítés következtében, megjelent, majd mára túlzott mértékben elszaporodott a tóban az ezüstkárász. Ez egy térségünkben nem őshonos, ún. invazív halfaj, amely ahová bekerül, ott képes felborítani a fennálló ökológiai egyensúlyt. A halak kieszik azokat a mikroszkópikus, zooplanktonnak nevezett állatfajokat, amelyek az algákkal táplálkoznak. Ennek és a szervetlen növényi tápanyagok jelenlétének együttes hatására szaporodtak el az algák.

Ősi eszközökkel ritkítanák a halakat

Imecs István halbiológus szerint el kell kezdeni egy restaurációs folyamatot, aminek eredményeként valamilyen mértékben visszaáll a tónak a halak megjelenése előtti állapota. „Ha a halakat eltávolítjuk, vagy alacsony szintre csökkentjük a mennyiségüket, akkor van esély arra, hogy a zooplankton természetes módon visszaerősödjön, és az algákat elkezdje fogyasztani. A halak nem eszik az algákat, és egy ilyen krátertóban nem szabadna legyen semmiféle halfaj” – hangsúlyozta a halbiológus szakember.

„Egy egész éves munka szükséges, hogy a halakat kitermeljük a tóból. Nem lehet szokásos eszközökkel ezt megoldani, mert a halastavak esetében a tavat le szokták csapolni, és úgy halásszák le hálóval, itt pedig nincs erre lehetőség a tó zártsága miatt. Hagyományos, ősi magyar eszközökre bukkantunk, ami segíthet: a varsa, vejsze és különböző hasonló csapdahálók, amiket régen, több mint száz éve a magyarok használtak. Ezek segítségével szeretnénk a halakat folyamatosan kitermelni. Ugyanakkor a tóba bekerülő tápanyagmennyiséget is csökkenteni kell. A tó peremén, a kráterben és a tó vizében is sok munkát kell végezni ahhoz, hogy valamilyen szintű eredményt tudjunk elérni. Nyilván emellett nagyon sok felmérésre van szükség, hogy a tóban lezajló folyamatokat kövessük és megértsük. Ez egy kísérleti munka lenne, mivel hasonló mintánk nincsen” – fogalmazott.

Dr. Máthé István egyetemi docens, aki mintát is vett a tóból a terepszemle alkalmával, elmondta: „Mi elsősorban az algákat vizsgáljuk, és azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt három évben megjelent egy zöld alga a korábbi barna színű algák mellett, és ma már ez a zöld alga uralja a tavat. Ez a zöld alga a korábbi évekhez képest nemcsak csúcsidőben, augusztusban szaporodik el, hanem már a hóolvadást követően bezöldül a Szent Anna-tó, és azt követően csak erőteljesebb lesz az algaszaporodás. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg befagy a víz. A korábbi kék színről átváltott a tó színe zöldre.”

A kutató szerint ha sok alga pusztul el, akkor oxigénhiány alakulhat ki, és elszaporodhatnak a velük táplálkozó baktériumok, ami kellemetlen szaghatással járhat. „Jó lenne ezt megelőzni, amíg nagyobb baj nem lesz” – fejezte ki aggodalmát az egyetemi docens. Ugyanakkor reméli, hogy ha fel tudják mélyebben tárni a különböző behatások mértékét, illetve a halak számát sikerül alacsony szinten tartani, akkor javulhat a Szent Anna-tó vízminősége.

Felbecsülhetetlen érték a Szent Anna-tó

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a megbeszélésen hangsúlyozta: „Számunkra felbecsülhetetlen érték a Szent Anna-tó. Büszkék vagyunk rá, Székelyföld természeti sokszínűségének egyik látványos pontja. Ezt a tavat meg kell óvni, meg kell őrizni a gyerekeink, unokáink számára is”. A tanácselnök a közösségi összefogás szükségességét hangsúlyozta: „Ez a tó minket jelképez, sokszor használjuk akár térségünk termékeinek reklámozása során. Ezért is hiszem azt, hogy egy szélesebb körű összefogásra van szükség. Hargita Megye Tanácsának részéről igyekszünk megfelelő módon ebben szerepet vállalni. Azonban nemcsak a megyei tanácsnak a dolga, hanem mindannyiunk kötelessége, hogy ezt a tavat úgy adjuk át a jövő nemzedék tagjainak, ahogy megörököltük.”

Kapcsolódók

Kimaradt?