30 év telt el az 1989-es decemberi események óta, és még mindig nem tudjuk – legalábbis hivatalosan –, hogy kik felelnek az ártatlan áldozatok haláláért, kik is voltak a rejtélyes, „minden testhelyzetből tüzelő” terroristák. Voltak persze különféle perek, az elítéltek közül azonban sokan hamar szabadlábra kerültek. A három évtized alatt futószalagon születtek a felmentő ítéletek is.

A temesvári vérengzés bűnöseinek pere 1990. március 2-án kezdődött és 1991-ig tartott. Ekkor a kommunista pártnak a temesvári megmozdulások december 16-20. közötti leverésére kiküldött központi bizottsági vezetői, a Securitate és rendőrség tagjai fölött ítélkeztek. A hadsereg egyetlen tagja sem állt bíróság elé, bár később kiderült, hogy részük volt az ártatlan áldozatok legyilkolásában. Katonák ellen csak az 1996-os kormányváltás után indultak perek.

A 25-ös „temesvári csoportban” ott volt az RKP Központi Bizottságának tagja, a párt katonai szekciójának vezetője, Ion Coman tábornok, a párt Temes megyei szervezetének első titkára, Radu Bălan, a párt Temes megyei szervezetének vezetője, Cornel Pacoste, a kormány miniszterelnök-helyettese, továbbá a Securitate számos vezető tisztségviselője, közöttük Emil Macri tábornok, Ion Popescu ezredes.

A vádlottak padjára került a Temes megyei rendőrség vezetője, Iosif Veverca milicista őrnagy, Emilian Zamfir milicista őrnagy, annak a bukaresti krematóriumnak a vezetője, ahol titokban elhamvasztották a temesvári halottakat, valamint Gheorghe Ganciu szekus ezredes, a bukaresti krematórium ellenőre. 

A vádlottak közül Radu Bălan és Emil Macri még a per során meghalt. Nyolc vádlott – közöttük Ion Coman és Cornel Pacoste – börtönbüntetést kapott. A bíróság további tíz vádlottat szintén bűnösnek talált, ám amnesztiában részesültek a Nemzeti Megmentési Front (FSN) egyik dekrétuma alapján, öt személyt, pedig felmentettek, mivel esetükben hiányoztak a bizonyítékok.

Később Ion Comant Emil Constantinescu államfő kegyelemben részesítette, Ion Iliescu legutóbbi mandátumának idején pedig ugyanez történt Iosif Veverca milicista őrnaggyal is. A „temesvári csoport” elítéltjeinek jelentős része orvosi igazolványokat szerzett be, gyakorlatilag nem került rács mögé, a szociáldemokrata politikusok pedig maguk is amnesztiát kértek az elítélteknek, a „nemzeti megbékélésre” hivatkozva.

A temesvári forradalom elfojtására tett kísérlet miatti újabb per vádlottja a védelmi minisztérium két tábornoka, Mihai Chițac és Victor Atanasie Stănculescu volt. A legfelsőbb bíróság 1999-ben 15-15 év börtönre ítélte őket, 2000-es döntésével pedig a legfelsőbb bíróság kilenctagú bírói testülete megerősítette a rendkívül súlyos emberölés vádja miatt kiszabott büntetést. 2001-ben elfogadták a főügyész semmisségi keresetét, és a dossziét újra tárgyalták, 2008-ban viszont ugyanez az ítélet született.

Az ügyvédek orvosi okokra hivatkozva a büntetés felfüggesztését kérték. A by-pass műtétre szoruló Mihai Chițac esetében három hónapra helyet adtak az ügyvédek kérésének, Chițac pedig 2010-ben, bukaresti lakásában meghalt. Az Ilfov megyei bíróság 2014-ben feltételesen szabadlábra helyezte Stănculescut is, aki öt évet ült le a 15-ből. 2016-ban halt meg.

„Enyhe” életfogytiglanok…

Bukarestben tartották az RKP Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottsága tagjainak perét. Ők voltak azok, akik az 1989. december 17-i ülésen megszavazták a temesvári forradalom elfojtására irányuló akciókat. Tudor Postelnicu belügyminiszter, valamint végrehajtó bizottság állandó tagjai: Ion Dincă, Emil Bobu és Manea Mănescu ült akkor a vádlottak padjára.

A bukaresti katonai bíróság 1990. február 2-án népirtásért valamennyiüket életfogytiglani börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A vádlottak fellebbezését a legfelsőbb bíróság katonai részlege 1990-ben elutasította, majd később a legfelsőbb bíróság a népirtás helyett rendkívüli súlyos gyilkosság, illetve rendkívül súlyos gyilkosságra tett kísérlet vádjával enyhítette. Ennek nyomán Postelnicut 17, Dincát 15, Bobut és Mănescut 10-10 évre ítélték.

Emil Bobu orvosi okok miatt 7 év múlva szabadult, Dincă 5 év és 3 hónap múlva, Postelnicu 7 évet ült le, Mănescu viszont egészségi okok miatt 1992 novemberében került szabadlábra. „Betegsége” ellenére mindent megtett azért, hogy visszakerüljön a közéletbe. 1993-1994 között számos cikket ír Adrian Păunescu Și totusi iubirea című lapjába.

Nicolae Ceaușescu testvérét, a băneasai szekusiskola parancsokát, Nicolae Andruța Ceaușescut 15 évre ítélték, mivel parancsot adott arra, hogy a bukaresti tüntetőkre tüzeljenek és bizonyíthatóan legalább 30 lövést maga is leadott és hét személyt ölt meg. „Egészségügyi okok” miatt azonban jóval korábban szabadult. 76 éves korában halt meg.

A Securitate főnöke, Iulian Vlad tábornok fontos szerepet töltött be az 1989-es események elején, miután átállt a forradalom oldalára. 1989 előtti szerepéért 25 évre ítélték – négy év után kegyelemben részesítették, előrehaladott korára való tekintettel és azért, mert „mintafogolyként” viselkedett.  86 éves korában halt meg, 2017-ben.

Iulian Vlad helyettese, Gianu Bucurescu még enyhébben megúszta: mindössze 4 évet kapott, amiből csupán két évet ült le. A bukaresti Securitate vezetőjének két évre ítélt helyettese, Gheorghe Goran alig 11 hónapot töltött a börtönben

A bukaresti milícia parancsnokának, Marin Bărbulescunak öt évet kellett volna a rács mögött töltenie a forradalmárok bebörtönzéséért – két év múlva szabadult. Az otopeni-i mészárlásért – negyven katona és nyolc civil haláláért – felelős Dumitru Drăghin tábornok és Grigore Ghiță, a szeku tábornoka megúszta nyolc, illetve hat év börtönnel – Ion Iliescu azonban 2003 áprilisában megkegyelmezett nekik. És 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy maga Ion Iliescu is a vádlottak padjára kerüljön.