Viorica Dăncilă a PSD a szervezettségének és mobilizációs csatornáinak köszönheti, hogy bejutott az elnökválasztás második fordulójába, de ehhez hozzájárult az is, hogy Dan Barna nem a legalkalmasabb államfőjelöltnek – véli Székely István politológus, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, akit a vasárnapi választási forduló eredményeinek gyorselemzésére kértünk meg.

Vasárnap a délutáni órákig a szavazási kedv meghaladta az előző választásokét, a nap végére pedig mégis az eddigi elnökválasztások leggyengébb részvételi arányát jegyeztük. Ez mivel magyarázható?

Két tényező is negatívan befolyásolhatta a választási részvételt. Az egyik a választásokkal kapcsolatos jogszabályok 2016-os módosítása oly módon, hogy megfosztották a pártokat több kampányeszköztől. Azóta mondhatni sokkal nagyobb szabadságuk van korteskedni a pártoknak a hivatalos kampányidőszak előtt, mint a választásokat megelőző 30 napban. A másik tényező pedig az, hogy Klaus Johannis végig „hűtötte” a kampányt. A felmérések 40 százalékos támogatottságot jósoltak az államfőnek, akinek az volt az érdeke, hogy konzerválja ezt a támogatottságot, és ne legyen magas a részvétel. Johannis mindent meg is tett ennek érdekében. Az exit poll adatok ismertetése után többet beszélt, mint az egész választási kampányban. Volt azonban olyan tényező is, ami erősítette a részvételt. Ez a korrupcióellenes küzdelem és az igazságszolgáltatás átszabása körüli állóháború volt, amely radikalizálta, fanatizálta a szűken vett szavazótáborokat. Tehát most két nagyon világosan körülhatárolható tábor feszült egymásnak, és ez látszott meg vasárnap a részvétel dinamikájában is: akik amúgy is elmentek volna szavazni, korábban mentek el, mert fontosnak tartották ezt. Ez a magyarázata annak, hogy a nap első felében nagyon magas volt a részvétel, de utána lecsökkent.

Rekord részvételt jegyeztek viszont a külföldi szavazókörzeteknél. Elmondható, hogy a háromnapos szavazás megoldotta a külföldi szavazatok kérdését?

Nem oldotta meg, olyan értelemben, hogy még mindig kevés szavazat érkezett külföldről ahhoz képest, hogy hány román állampolgár él vagy tartózkodik a határokon túl. Számuk szezonálisan változó, de legkevesebb 3 millióra tehető. Így a részvételi arány külföldön jóval elmaradt a romániaitól. De a háromnapos szavazás nyilván előrelépést hozott ezen a téren. Ami nem igazán jött be, az a levél útján történő szavazás volt, ezzel a lehetőséggel nagyon kevesen éltek.

A nagyszámú külföldi szavazat ellenére Dan Barna leszerepelt, jóval az USR EP-választási eredménye alatt teljesített. Mi történt?

Az USR szavazótábora nagyon aktív, az elmúlt évek PSD-ellenes tüntetéssorozatának az élén álltak. Ez volt az a téma, amire az USR jól ráérzett, erre tudták felépíteni és megerősíteni országosan a szervezetüket. Ezt a témát az elmúlt másfél évben átvette Klaus Johannis, aki azt mondta, hogy a parlamenti pártok gyengék ahhoz, hogy a PSD-vel felvegyék a harcot, azt állította, hogy erre a küzdelemre csak ő alkalmas. Az államfő exit pollok utáni nyilatkozatában azt láttuk, hogy továbbviszi ezt a kérdést, és már be is jelentkezett az USR szavazótáborára, ez pedig nem csak a második fordulóról szól, hanem a következő választásokról is. Dan Barna gyenge eredményéhez amúgy hozzájárult az is, hogy nem a legalkalmasabb államfőjelöltnek. Nem elég karizmatikus, nem kommunikál elég jól.

Viorica Dăncilă viszont nagyjából a pártja EP-választásokon elért eredményét hozta, annak ellenére, hogy frissen bukott kormányfő.

Szerintem Viorica Dăncilă ártatlan abban, hogy ilyen sok szavazatot kapott az első fordulóban, ez nem az ő érdeme. Árulkodó volt az exit pollok ismertetése után mondott beszéde is, amelyben elsőként a PSD területi szervezeteinek – vagyis a párt helyi báróinak – mondott köszönetet. A PSD társadalmi beágyazottsága és szervezettsége sokkal jobb, mint bármelyik parlamenti párté. Talán csak ennek a pártnak vannak az egész országban csúcsra járatható mobilizációs csatornái. Ezekre mindig lehet számítani, és még Viorica Dăncilă szerencsétlenkedése sem akadályozta meg, hogy ezekkel lehessen hozni a szavazatokat.

Elmondható, hogy a második fordulótól függetlenül Viorica Dăncilă konszolidálta helyét a párt élén?

A PSD-ben az elnökválasztás előtt úgy merült fel a kérdés, hogy ha az államfőjelöltjük nem jut be a második fordulóba, akkor Victor Pontáék visszaveszik-e a pártot vagy sem. Viorica Dăncilă konszolidálta valamelyest a hatalmát, de ne feledjük, hogy a miniszterelnöki tisztséget elveszítette. Ezt a pártot elsősorban a közigazgatási hatalom tartja egyben, ez élteti. Kérdés, mit jelent a PSD számára a kormányzás elvesztése. Öt évvel ezelőtt Victor Ponta visszaléptette a pártját egy évvel a választások előtt, és az egy év alatt a PSD meg tudott annyira erősödni, hogy 40 százalék feletti eredményt érjen el a parlamenti választásokon. Nem hiszem, hogy Dăncilă ezt most meg tudja ismételni. Annak ellenére nem, hogy a PNL nem egy technokrata kormányt tolt előtérbe, hanem elvállalta a kormányzást, olyan körülmények közt, hogy a költségvetés állapota katasztrofális, s sokak szerint a következő egy évet nem lehet megúszni megszorítások nélkül. Kérdés, hogy a PSD ilyen feltételek mellett mennyire tud visszaerősödni.

Kelemen Hunor szavazatarányban és abszolút számokban is jobban teljesített, mint az előző elnökválasztás első fordulójában. Ezt hogy sikerült elérni?

Én azért tartom kiemelkedően jónak ezt az eredményt, mert a korábbiakhoz képest teljesen más logikájú kampányon alapult. Az elnökjelöltek közül Dan Barna és Viorica Dăncilă tulajdonképpen miniszterelnöki programot hirdetett, Klaus Johannis a PSD ellenében határozta meg Románia jövőképét, Kelemen Hunor pedig a 21. század értékeiből rakta össze ezt a jövőképet. Az úgynevezett posztmateriális értékeket helyezte középpontba: az emberi méltóságot, a bizalmat, a tiszteletet, a környezetvédelmet. Jó döntés volt az oktatás és a környezetvédelem párba állítása. Az erdélyi magyar társadalom egyes számú problémája etnikai dimenzióban a magyar oktatás mindenkori helyzete. Ezt emelte be a kampányba az RMDSZ jelöltje, de ennek nem csak etnikai vonzata van, ugyanúgy meg lehet szólítani vele a többségi társadalmat is. Volt ugyan etnikai komponens Kelemen Hunor kampányában, de ez egy olyan téma volt, ami nem kizárólag a magyarok számára fontos, mint amelyen a nyelvi jogok, a szimbólumhasználat vagy az autonómia. Persze, az is fontos, hogy nem volt más magyar jelölt.

Mekkora volt Kelemen Hunor eredményében a szerepe az RMDSZ támogatottságának, a kampánynak, illetve a jelölt adottságainak?

Nehéz ezeket a tényezőket szétválasztani, de én úgy látom, hogy Kelemen Hunornak jobban álltak ezek a témák. Szokott látszani, hogy egy politikus mennyire tud azonosulni az általa képviselt programmal. Persze, Kelemen Hunor mindig azonosult az RMDSZ programjával, de azt látom, hogy ezt a kampányt valahogy szívesebben vitte végig, ennek következtében pedig meggyőzőbb volt.

És mi volt ebben a szerepe a negatív kampánynak?

Ezt csak később látjuk meg, a választások utáni mérésekkor. A negatív kampány a szükséges rossz, nem érdemes ezt vitatni. Persze kényes téma, csínján kell ezzel az eszközzel bánni. De nem elég kizárólag pozitív állításokkal kampányolni, mert egy kampány arról is szól, hogy a jelölt valakihez képest teszi azt, amit tesz. És akkor fel kell építeni egy ellentétet.

Veszélyezteti-e bármi Klaus Johannis győzelmét a második fordulóban?

Nem.