Filmművészet, színház, opera, sajtó szerepelt az idei kínálatban. Mivel mindent nem tudunk megmutatni, egy 100 éves történetnél időztünk el. 1918 decemberében néhány megszállott ember megalapított egy magyar nyelvű zsidó napilapot Kolozsváron, amelynek aztán 1948-ban Izraelben lett folytatása. Ma az egész világon ismerik. Innen indult. Kolozsvárról. Eseményismertető, sajtótörténet, nosztalgia, és egy kis kritika is benne van a beszámolóban, ugyanis a megemlékezésről a hivatalosságok elfeledkeztek.

Hetedik alkalommal szervezték meg Kolozsváron az Adalékok a kolozsvári zsidóság történetéhez elnevezésű konferencia-soroztatot. A főszervező természetesen a Kolozsvári Zsidó Hitközség volt, illetve annak néhány lelkes tagja, akik úgy gondolták 2011-ben, hogy a lehetőség függvényében megpróbálják minél gyakrabban megrendezni ezt a tudományos találkozót (végül két év kimaradt: 2013 és 2018).

Mivel kis közösségük napról napra fogy, öregszik, elsődleges céllé válik, hogy megmentsék azokat az emlékeket, amelyek a következő generációknak egyfajta útbaigazításként is szolgálhatnak arról, hogy mi mindent köszönhet a kincses város az egykor virágzó és életerős zsidó közösségének.

Erdélyi magyar nyelvű zsidó lapkiadás a 20. század elején

Az évente visszatérő alkalmak mindig egy fő tematika körbejárását célozzák meg, és a bemutatott tanulmányokat a hitközség magyar, illetve román nyelvű kötetetkben jelenteti meg. A legutóbbi alkalommal a kolozsvári zsidó iparosok, kereskedők volt fókuszban, egyszóval a közösségnek a helyi gazdaságra gyakorolt hatását vizsgálták meg a résztvevők, idén pedig a kiemelkedő kulturális személyiségek és az erdélyi, kolozsvári zsidó sajtó történetét mutatták be az érdeklődőknek.

Janovics Jenő színházigazgató-filmrendezőről, Szimberger Sándorról, a Kolozsvári Opera igazgatójáról, zeneszerzőről, Kovács György színészről és sok más érdekes személyiségről, például Vasile Grunea költőről, rádiós személyiségről születtek nagyon érdekes előadások, megemlékezések. Azonban nemcsak egyének és egyéniségek kerültek bemutatásra, hanem időket és tereket áthidaló intézmények, jelenségek is. Nagyi Orsolya egy teljes összefoglalóval érkezett arról, ami az erdélyi magyar nyelvű zsidó lapkiadást jelentette a 20. század első évtizedeiben.

Markovits Mária újságíró, szerkesztő pedig egyenesen az izraeli Haifából utazott ide, hogy a legendás hírű, kolozsvári alapítású és a már 100. évét betöltött zsidó napilapnak, az Új Keletnek a történetét mutassa be a hallgatóságnak. Segítőtársa a száz éves történet összefűzésében Zádor András nyugalmazott mérnök volt, a Kolozsvári Zsidó Hitközség tagja, aki az újság kolozsvári gyökereit és itteni működésének éveit ismertette.

Az Új Kelet kezdetei Kolozsváron

Az Új Keletet 101 évvel ezelőtt alapították a kincses városban, 1918 decemberének zivataros és bizonytalan napjaiban. 1940-ig működött itt, majd 1940-től, mikor az Észak-Erdélyt visszafoglaló magyar állam betiltotta, egy kényszerű nyolcéves szünet után Izraelben jelent meg újra. A cionista újság létrejötte világviszonylatban is kiemelkedőnek számított, de még inkább a magyar nyelvterületeken volt az, hiszen a magyarsághoz való asszimilációt hirdető neológ és ortodox zsidóság egyaránt elutasította a zsidó nemzeti eszmét.

A lapkiadás gyökereit annak az időszaknak a forrongó hangulatában kell keresni. Az 1918-as forradalmi események ugyanis a zsidóságot sem hagyták mozdulatlanul. Erdély néhány városában a zsidók egy része a nemzeti egység megteremtéséért szólalt fel. Kolozsváron a főszervezők Weisburg Chaim és Kohn Hillel voltak. Ők Glasner Mózes kolozsvári ortodox főrabbi támogatásával egy egységes cionista szervezet felállítása mellett kardoskodtak, elképzelésükbe beletartozott egy újság kiadásának ötlete is.

Weiszburg visszaemlékezése szerint az Új Kelet megalapítására a Kikaker kávéházban került sor. Elhatározták, hogy kiadnak egy, a cionizmust propagáló hetilapot, amely vállalkozáshoz Schwartz Ignác nyomdász saját nyomdáját ajánlotta fel. A főszerkesztő személyében azonban nem tudtak megegyezni. Míg Schwartz és köre Székely Bélát, egy ismert újságírót támogatott, addig Weiszburg régi barátját, Marton Ernőt javasolta, aki kvázi ismeretlen, mi több, nagyon fiatal volt.

Az erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség alakuló gyűlésére 1918. november 20-án került sor az Uránia filmszínházban. A gyűlést követően a maroknyi szerkesztőség hosszas tanácskozáson vett részt, ahol az első lapszám tartalmát és a lap programját vitatták meg. Az Új Kelet első száma, a háborús viszonyok között beállt papírhiány miatt csomagolólapra nyomtatva jelent meg 1918. december 19-én. A „Mit akarunk?” kérdésre válaszolva az első vezércikk a palesztinai zsidó állam felállítása mellett nemzeti önrendelkezést és a zsidó kisebbség jogainak alkotmányos garantálását követelte.

A hetilapként indult Új Kelet 1920-ban vált napilappá, ekkor ugyanis az említett Weisburg Hugó (fennebb Chaim, mert a korszakban így is, meg úgy is írták a nevét) Bécsbe utazott, ahol az emigrációban élő magyar zsidó újságírók közül toborzott munkatársakat a lap számára. Akik vállalták, hogy karrierjüket – Erdély már akkoron is kulturális fővárosának tartott – Kolozsváron folytassák.

A két világháború között

A két világháború között a visszaemlékezések szerint a mai Fogoly/Potaisa utcában, a középkori várfalak tövében működött a szerkesztőség, amely nagyon sok eseményt szervezett. Író-olvasó esteket szerte Erdélyben, meghívására nemzetközi művészek érkeztek Kolozsvárra, de támogatták a szociális kezdeményezéseket is, amikor a szegény zsidó diákok tandíjának kiteremtésére szerveztek eseményeket.

A két világháború közötti korszakban is voltak nehéz hetei a lapnak Kolozsváron, ugyanis román egyetemisták intéztek támadást a szerkesztőség ellen, szétrombolták a lap nyomdáját, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség irodáit, a zsidó menzát. Ennek következtében 1922-ben a lap hetekig nem tudott megjelenni. A fiatalnak és tapasztalatlannak tűnő Marton Ernő főszerkesztő mindeközben megállta a helyét, és a kibővült szerkesztőséget is megfelelően tudta kezelni.

Az 1940-es betiltást követően Marton Ernő levelet intézett a magyar országgyűléshez, amelyben hangsúlyozta a zsidó közösség elköteleződését a magyarság iránt. Nem járt sikerrel. A bezárás után a szerkesztők, újságírók nagy része Budapestre távozott, és ennek következtében sikerült elkerülniük a deportálást, ugyanis a budapesti zsidóság nagy részét nem vitték el.

Marton Ernő Bukarest felé menekült, a román konzul autója vitte át a határon. Erdély felszabadulása után, 1944 őszén, Marton Ernőt küldi a romániai zsidó szervezet, hogy tudakolja ki, mi történt az erdélyi zsidósággal. Marton eldönti, hogy a lapot, hiszen amúgy is cionista szellemiségben íródott mindvégig, Izraelben fogja újra kiadni.

Zádor András nem kis büszkeséggel mesél erről, hisz rokoni szálak is fűzik Marton Ernőhöz, aki édesapjának volt az unokatestvére, és akit ő személyesen is megismerhetett még 1946 előtt, fiatal gyerekként, mielőtt a legendás hírű főszerkesztő alijázott volna (a diaszpórából Izraelbe költözött).

1948: az újraalapítás éve

1948 az újraalapításnak az éve, amikor az új hazában, Izraelben jelenhet meg ismét a napilap. Innen Markovits Mária folytatja a történetet, aki annak ellenére, hogy 1988-tól újságíróskodik Izraelben, és mindvégig bennsőséges kapcsolatot ápolt az ottani Új Kelettel, csak néhány évvel ezelőtt, a lap vezetőségében bekövetkezett váltások után lett belső munkatársa, szerkesztője a lapnak.

Markovits Mária személyes története is rendkívül érdekes, hiszen a Petrozsényben született és ott iskolázott magyar anyanyelvű zsidó lány Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait, majd Csíkszeredábn telepedett le, ott kezdte újságíró karrierjét egy román nyelvű napilapnál. 1988-ban alijázott a család, azóta büszke állampolgára Izraelnek és nosztalgikus látogatója ifjúsága városának, Kolozsvárnak.

A vissza-visszatérő újságíró látja a város alakulását, fejlődését, örül annak, hogy felújítják az egyetlen működő zsinagógát, amelynek udvarára kulturális centrum létesítését is tervezi a lelkes csapat.

Az Új Kelet további, izraeli története is hullámhegyekkel, hullámvölgyekkel tarkított, mindenesetre olyan lelkes, magyar ajkú újságírók dolgoztak az évtizedek során a napilapnál, akiknek köszönhetően az újság közismert lett nemcsak Izrael, hanem világszerte is, hiszen még Dél–Amerikából is voltak előfizetői. Itt kell megmlíteni Újvári Péter, Kaczár Illés, Kasztner Rezső, Hátszegi Emil nevét. Akik már a kezdetektől csatlakoztak az újsághoz. De aztán nagyon sokan mások is voltak. Itt lett igazából egyetemesen magyar a napilap, hisz az ide verbúválódott újságírók a magyar nyelvterület minden sarkából érkeztek. Évtizedeken át a sok tízezres magyar ajkú izraeli közösség legfontosabb fóruma volt.

Marton Ernő halála után özvegye, Marton Gizella és Schőn Dezső vették át a lap szerkesztését, majd hosszú időn keresztül Dan Offry volt a főszerkesztő, akit 2010-ben váltott Erős-Hajdú Szilvia. A következő váltásra már a napilap krízishelyzetében került sor.

Történt ez amiatt, hogy a lap eredeti célközönsége elöregedett, gyerekeik pedig a héber vagy más nyelvű sajtót olvassák.

Az '50-es, '60-as és '70-es évek nagy sikerei után, amikor a lap több tízezres példányszámban jelent meg, az ezredforduló után kezdett veszíteni erejéből, lendületéből. George Edri, aki 2004 és 2015 között volt a lap tulajdonosa, egy évtizednyi működtetés után úgy döntött, hogy bezárja a szerkesztőséget.

Az új Új Kelet

Ám még mindig voltak lelkes emberek, akik ezt nem engedték megtörténni. Markovits Mária elmondása szerint egy teljesen önkéntes alapon működő fiatal csapat állt össze, amelynek ő is büszke tagja, és ez a csapat, Vadász Évával, Salamon Sárával és Steiner Kristóffal, akik meggyőzték az egykori tulajdonost, hogy adja át nekik a lapot, mert mindenek ellenére tudnak vele mit kezdeni, megmentették az enyészettől a száz évét betöltött újságot.

Az új csapat Kolozsváron is bemutatta az „új Új Keletet” a tavalyi Kolozsvári Magyar Zsidó Napok alkalmával, amikor buzgón és motiváltan meséltek arról, hogy önkéntesen végzik feladatukat, és az ügy miatt teszik, amit tesznek.

Ha az Új Kelet tartalmára kíváncsiak, akkor keressék meg a facebookon, illetve az ujkelet.com oldalon is megtalálhatják a tartalmak egy részét. Az új tulajdonosok magazinná alakították az újságot, kéthavonta jelenik meg, és a politikától a művészetekig sokféle témát felölel, illetve van egy-egy vezető témája is mindegyik kiadványnak.

A magyar nyelvet megőrizni akaró izraeli újságírók és olvasók számára fontos kiadvány, amely nekünk is sokat elárulhat arról, hogy hogyan élnek az innen, Kolozsvárról és Erdélyből eltávozott ismerőseink, barátaink.

Az egyik torokszorító pillanat a Holokauszt áldozataira való megemlékezés volt a zsidó deportáltakért állított emlékműnél, ahol sem a városi, sem a megyei tanács, sem a prefektúra hivatala, sem az RMDSZ nem képviseltette magát semmiféle szinten.