Eurómilliókat költöttek el az önkormányzatok és az állam emlékművekre az elmúlt egy évben. Mennyiségileg Nagyvárad az éllovas, értékben Gyulafehérvár viszi a prímet.

Példátlan hevességű szoborállítási láz tört ki tavaly az országban, s különösképpen Erdélyben, ahol a centenáriumi év jó alkalom volt arra, hogy a román közösség a szimbolikus térfoglalással is kinyilvánítsa dominanciáját.

Nagyváradon a sort I. C. Brătianu egész alakos szobra nyitotta, amelyet a XX. század legsikeresebb román politikusáról elnevezett parkban, a korábbi Bunyitay ligetben állítottak fel. Iuliu Maniut a Szent László (Unirii) térre rakták, akárcsak Roman Ciorogariu és Demetriu Radu püspököket, előbbit a Holdas Templom, utóbbit a görög-katolikus székesegyház elé, míg a trianoni határt meghúzó francia földrajztudós, Emmanuel de Martonne az egykori nagyvásártéri, jelenleg December 1. parkban kapott helyet.

Ilie Bolojan polgármester már kipaterolta a térről Mihai Viteazul lovasszobrát, amelynek helyét I. Ferdinánd király foglalja majd el, szintén lóháton. A rövid ideig Erdélyt is birtokló havasalföldi vajdát, a korábban szintén kipenderített kultúrapártoló mecénással, Emanuil Gojduval egyetemben a vár és a szakszervezetek művelődési háza közti térre helyezik át. A két püspök márványtalapzaton álló bronz emlékművéért 830 ezer lejt, 115 ezer eurót fizetett ki az önkormányzat, míg a királyi lovasszobor 4,1 millió lejbe, közel 1 millió euróba kerül.

Ehhez hozzáadódik még a Maniu, a de Martonne és a Brătianu emlékmű, valamint Mihai Viteazul költöztetésének költségei, vagyis a teljes szobrosdi számlája valószínűleg meghaladja a másfél millió eurót. Már-már abszurd, hogy a centenárium apropóján kap szobrot Rimler Károly, az impériumváltás idején regnáló kiváló polgármester, akinek büsztje a városháza épületébe kerül. Az persze vitán felül áll, hogy az egykori városvezetőnek méltán állít emléket az utókor.

Gyulafehérváron van a legnagyobb emlékmű

Kolozsvár sem adta alább, mint Nagyvárad, a Szabó bástya közelébe is került egy Iuliu Maniu szobor, míg a Deák Ferenc utcában Iuliu Hossu kardinális bronzalakja tekint a régi görög-katolikus székesegyházra. Az ortodox székesegyház elé, a magasban szédelgő Avram Iancu árnyékába egy püspök és egy mitropolita került, Nicolae Ivan és Bartolomeu Anania. A kincses város önkormányzata jóval visszafogottabban költekezett, mint a nagyváradi, a három egyházi vezető szobra 270 ezer euróba került, Maniuét pedig, amely 70 ezer eurót kóstált, egy magánszemély fizette ki.  

Szatmárnémetiben egytételes a centenáriumi év szobortermése, ismét felállították az ismeretlen román katona emlékművét, melynek eredetije 1922-ben készült el, ám Észak-Erdély visszacastolását követően a magyar hatóságok megsemmisítették. Az önkormányzatnak nem került egy lejébe sem a szobor, a költségeket egy civil szervezet állta.

A legnagyobb emlékművet, amint az várható volt, Gyulafehérváron állították. A 22 méter magas, mintegy 1400 tonnás monstrum több mint 10 millió lejbe, 2,15 millió euróba került. A négy egymásba fonódó keresztet ábrázoló alkotás egy-kettőre az élcelődés céltáblájává vált, Facebook-emlékműként emlegetik, mivel határozottan hasonlít az első számú közösségi médiacsatorna logójára.

Burebista, a román

A centenáriumi szobortermésnek a teljességtől távol álló leltárából nem maradhat ki Nagysarmás, ahol az ortodox egyház kezdeményezésére született meg egy 24 „nagy román” mellszobrait csokorba gyűjtő együttes. Kezdetben 12 darabosra tervezték a szoborparkot, de aztán rájöttek, hogy egy tucatnál jóval több olyan nagy fia van a nemzetnek, aki megérdemelné, hogy bekerüljön az elit társaságba.

Szobrot kapott többek között Eminescu, Ștefan cel Mare, Constantin Brâncoveanu, Mihai Viteazul, Horea, Bălcescu, Alexandru Papiu Ilarian, I.Károly, I. Ferdinánd, Burebista és Decebal. A koncepció megálmodóit és kivitelezőit, úgy tűnik, nem zavarta az a megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a két utóbbi, lévén dák, nem lehetett román.