A kolozsvári Vallásszabadság Házában rendezett hétfői ünnepségen jelentette be Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, hogy a 2018. június 7-én megnyitott házban elkezdte működését Valláskutató Intézet. Az egyházi méltóság megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudomány és a vallás nem kizárja, hanem kiegészíti egymást, „így lesz kerek a világ” – fogalmazott. A rendezvényen elhangzott vallásszociológiai előadás is ezt erősítette meg.

 A vallásszabadság évének, az unitárius egyház fennállása 450. évfordulójának kiemelt projektje volt az egykori püspöki rezidenciaként szolgáló középkori ingatlan felújítása és közösségi célokat szolgáló intézménnyé való átalakítása. A patinás épületben létrehozott Valláskutató Intézet rendeltetése már az eredeti elképzelés alapján az volt, hogy egyházi múzeumként, közösségi színhelyként és valláskutató központként  segítse hivatásukban az egyházakat és szolgálja a vallásszabadság eszméjét – mutatott rá dr. Czire Szabolcs, teológiai tanár, intézetvezető. Ezzel az ünnepélyes megnyitóval teljesedik ki a Vallásszabadság Házának három pilléren nyugvó rendeltetése.

Az Intézet céljai között szerepel a kutatói tevékenység támogatása, a felekezetközti kutatások elősegítése, más intézmények és kutatók bevonása az intézmény munkájába, a közvéleményt is érdeklő vallási kérdésekben a médiával való kapcsolattartás és a korrekt tájékoztása az újságíróknak, mi több egyfajta médiafigyelő szerep felvállalása annak érdekében, hogy a vallási kérdésekben való félretájékoztatások, uszítások elkerülhetők legyenek. Továbbá a Babeș-Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem illetve a Protestáns Teológiai Intézet diákjai tudományos kutatásainak szakkollégiumi tevékenység formájában való elősegítése is szerepel az intézet céljai között.

Merre tart a vallásosság?

Kiss Dénes szociológus, a BBTE Szociológia Karának adjunktusa a Valláskutató Intézet kutatási igazgatója  az elmúlt évek európai, romániai és azon belül erdélyi magyar trendjeit vázolta fel a „Merre tart a vallásosság?” című előadásában.

A kvantitatív szociológia alapmódszerét, a kérdőíves felmérést használó kutatások összegzése alapján megállapítható, hogy az európai átlaghoz viszonyítva Románia az egyik legvallásosabb közép-kelet-európai országnak számít, megelőzve minden szomszédos országot. Hajlamosak vagyunk arra – figyelmeztet a kutató –, hogy mindezt a szekularizációs paradigmára vezessük vissza. Vagyis azt hisszük, hogy minél fejlettebbek egy országnak a gazdasági mutatói, annál kevésbé fontos helyet foglal el életükben a vallás.

Mi több, az is egy általánosan elterjedt vélemény, hogy a romániai román lakosság jóval vallásosabb az erdélyi magyar lakosságnál, hiszen az európai térképet nézve Magyarország alatta marad a romániai vallásossági hányadosnak. Egy következő felmérésből azonban, ahol a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy hányan imádkoznak naponta, illetve hányan járnak hetente templomba, kiderül, hogy míg Magyarországon a rendszeresen imádkozók száma 14,85 százalékot tesz ki, a templomba járók pedig alig érik el a 8,45százalékot, addig az erdélyi magyarok közül a megkérdezettek 59,1 százaléka imádkozik naponta és 32,3 százalék látogatja hetente a templomot. Ezekkel az értékekkel az erdélyi magyarok a romániai románokat meghaladják mindkét kategóriában, mivel a románok közül csak 53,9 százalék vallja magát  rendszeres imádkozónak és 32,3 százalék a templomlátogató.

A közép-kelet-európai vallásosság utóbbi évtizedekbeli változásának a modelljét természetesen sok tényező befolyásolja. Ilyen a korábbi politikai elnyomás mértéke, a korábbi vallási szocializáció (azaz hogyan hagyományozódtak át az előző nemzedékről a vallási, egyházi szokások), a modernizáció mértéke – amelyről korábban szó volt, azonban  innen kitűnik, hogy ez csak egyike a befolyásoló tényezőknek. A vallási monopolhelyzet egyik vagy másik országban szintén fontos, ugyanis azt hinnénk, hogy minél több felekezet él egymás mellett, annál inkább nő a vallásosság, azonban ez nem így van (gondoljunk csak arra, hogy a kommunista diktatúra időszakában egyetlen vallást ismertek el, és ez a Román Ortodox Egyház volt).

Ami az erdélyi magyarok vallásosságának változását nagymértékben befolyásolja az a vallás és a nemzeti identitás megőrzésének az erős kapcsolata. Azzal, hogy az erdélyi történelmi egyházak a diktatúra után egyre hangsúlyosabban tudtak felvállalni sajátos szerepeket az elmúlt évtizedekben, amelyek szoros kapcsolatban vannak a nemzeti identitás megőrzésével, a közösségépítéssel (óvódai, iskolai, sőt egyetemi támogatások, egyházi iskolák beindítása, kollégiumok létesítése, szociális gondozás, egészségügyi támogatások, stb.) egyre szorosabbá vált a kisebb és nagyobb közösségek kapcsolata egyházaikkal. Ennek tudható be, hogy 1993 és 2008 között folyamatos növekedés észlelhető az erdélyi magyarok vallásosságában.

 Kiss Dénes előadásának utolsó részében a társadalmi rétegződés alapján elemezte az erdélyi magyarok vallásosságát, és kiderült, hogy az az általános hipotézis, mely szerint a modernizáció fokozódásával a vallás társadalmi periférizálódása folytatódik, nem egy olyan modell, amely érvényes volna az erdélyi magyarokra is.  Nézzük meg az Amerikai Egyesült Államokat vagy Japánt – mutatott rá a kutató –, ahol a társadalmi fejlódés színvonala és a vallásnak a háttérbe szorulása egyáltalán nem érvényes, hiszen mindkét ország vezető helyet foglal el a vallásos országok rangsorolásában.

Kiss Dénes azzal a következtetéssel zárta előadását, hogy az erdélyi magyarságra egy olyan, Tomka Miklós vallásszociológus által felállított hipotézis érvényes, amely természetesen további kutatásokkal, illetve a beindult folyamatok nyomon követésével lesz igazolható, mely szerint elkezdődött egy elitesedési folyamat, azaz  új, magasan iskolázott egyháziasan vallásos csoportok jelennek meg, amelyek egyfajta  társadalmi kohéziós pontokként fognak működni.