banner_LYJAJgUi_banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_whe5WvtP_banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Óriási nyomás nehezedik a szervezett „házasságban” élő roma fiatalokra

Tudta, hogy egy erdélyi roma közösségben generációkon át az a családnak a legfontosabb célja, hogy egy fiúgyermek érkezzen közéjük? Hogy szervezett „házasságok” köttetnek, és sokszor már gyermekkorban eldől, ki kinek a hitvese lesz? Hogy a szülők alkudoznak, egyezkednek gyermekük jövendőbeli apósával , és a folyamatban hatalmas szerepe van a féltve őrzött családi pohárnak? A Román Paraszt Múzeuma (MNȚR) kutatójának, Cătălina Tesăr szemfelnyitó előadásán jártunk Kolozsváron. 

Az antropológus hosszú éveken át tartó kutatásának alanyai a Nagyküküllő mentén (Valea Târnavelor) és a Fogarasföldön (Țara Oltului) élő cigányok (románul: cortorari). Romani nyelven beszélnek, felismerhetők a viseletről, egymást rokonoknak tekintik, és endogámiát gyakorolnak, azaz csak egymás között „házasodnak”. Gyakran koldulnak, főként Olaszországba járnak pénzt keresni, tudtuk meg.

Ezek az egybekelések azon kívül, hogy szervezettek, és nem szerelemből történnek, nem tekinthetők szó szerint házasságoknak, mert semmilyen jogi alapjuk nincs. A két család (a kiszemelt fiú és lány családja) alkudozásainak eredményeként dől el a fiatalok sorsa, sokszor már igen zsenge korban megköttetik az egyezség.

Taxtaja: sorsok múlnak rajta, de láthatatlan

A leendő „vőlegény” édesapja zálogba adja az apáról fiúra öröklődő családi értéktárgyat, a poharat/serleget (cigányul taxtaja), ami csak az első fiúgyermek születésekor kerülhet vissza – immár – a nagyapához. A lány családja hozományt fizet, Cătălina Tesăr vetített képes előadásából kiderült, hogy ez a pénzösszeg nagyobb, ha a „menyasszony” nem szűz lányként kél el, ennek értelmében a lányos családok egyik félelme, hogy a „házasságban” gyermekük elveszíti szüzességét, majd haza küldik például azzal az indokkal, hogy nem szült gyereket.

Érdekesség, hogy ezeket a poharakat annyira féltik, hogy a falubéli románoknál őrzik őket, valamiért bennük jobban megbíznak, mint egymásban. A láthatatlanság is jellemzi az értéktárgyat: sokan és sokat beszélnek róla, de nem mutogatják. Értéke pedig önmagában nem nagyon van a pohárnak, attól fog sokat érni, hogy a férfiak dicsérik, büszkélkednek vele más férfiak társaságában. A nyilvános tér egyébként elsősorban a férfiaké, tette hozzá később a kutató, ezeken az egyezkedéseken ők a főszereplők.  

A fiatal párokra óriási nyomás nehezedik a szülők részéről, a „házasság” bármikor felbomolhat, ha például nem sikerül fiúgyermeket a világra hozniuk. Az ideális, vágyott állapot, hogy a párnak egy kisfia és egy kislánya szülessen, mert így egy másik családdal „kicserélhetik” a lányokat, és így máris eldőlt a jövendőbeli „vőlegényeknek” a sorsa. Ugyanakkor ha az első lány után újabb kislány készül a világra jönni, akkor az anya sokszor abortuszon kell hogy átessen.

Film is készül

Az antropológus egy filmen is dolgozik, amelyben egy roma család példájával szemlélteti mindazt, amiről az előadáson beszélt. Cătălina Tesăr elmondta, hogy a családot – amelyet készülő filmjében is bemutat – régóta ismeri, közvetlen a viszonyuk, tehát nem okozott problémát számukra az ő jelenléte, sőt, leginkább csak előtte tudtak megnyílni, a produkcióban dolgozó más operatőrök előtt nem.  

Cătălina Tesăr a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka tanszék oktatóinak meghívására tartott előadást Kolozsváron.
banner_5wMnizP8_webbanner_300x250.gif
banner_LsIDgb8C_webbanner_970x250.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?