„Semmi rendkívülit nem tettem. Végeztem a munkámat, lehetőségeimhez, tehetségemhez mérten, akkor és ott, ahol voltam” – jelentette ki a Maszolnak Bara Ferenc csíkdánfalvi főesperes-plébános arról, hogy nemrégiben Áder János köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt díjjal tüntette ki.

A laudatio szerint a római katolikus lelkész Márton Áron és Jakab Antal püspökök mellett végzett elhivatott titkári munkájáért, valamint lelkipásztori és főesperesi szolgálatáért kapta a kitüntetést. Szerinte a díj elsősorban a Márton Áron mellett végzett tevékenységének az elismerése. „Én voltam a püspök úr utolsó titkára, életének utolsó két évében mindvégig mellette voltam, és végigkísértem őt betegségének útján. Most már egyedül vagyok életben, aki jelen volt a halálánál” – mondta Bara Ferenc.

A főesperes-plébános azonban úgy érzi: nem szolgált rá a kitüntetésre. „Életemben semmi rendkívülit nem tettem, semmi rendkívülit nem alkottam. Az egyetlen dolog, amit megtettem, hogy végeztem a munkámat, lehetőségeimhez, tehetségemhez mérten, akkor és ott, ahol voltam” – jelentette ki a lelkipásztor. Hozzátette: Márton Áronhoz sok emlék, tapasztalat fűzi, ezek életének meghatározó tényezői voltak. A püspök személyiségét szívében őrzi, szívesen és örömmel beszél róla.

A gelencei születésű plébános korábban szolgált Csíkszentdomokoson és Altorján is, Gyulafehérváron pedig maga Márton Áron püspök szentelte pappá. „ Nem szeretem, ha dicsérnek, de az emberek részéről történő őszinte visszajelzések megerősítést jelentenek számomra” – nyilatkozta a fogalmazott a lelkész, akit falujában, Csíkdánfalván is nagyon szeretnek és tisztelnek a hívek.

„11 év titkárság után kerültem Csíkszépvízre, a 89-es változás évében. Elkezdtük a hitoktatást az iskolákban. Nagyon szerettem a fiatalokkal, a gyerekekkel foglalkozni. Az is gyakran megesett, hogy az ifjúsági hittanórák a szobámban zajlottak, ahol a gyerekek egymás hegyén-hátán üldögéltek, és problémáikról beszélgettünk. Nagyon sok személyes kapcsolat, barátság alakult ki, amelyekre szívesen emlékszem vissza” – idézte fel Bara Ferenc.

Bár nem érzi megérdemeltnek a kitüntetést, meghatódva gondol rá, mert a múltjára, a megtett útra emlékezteti. „Nem érzem, hogy nagyobb felelősséggel vagy elvárással járna a díj átvétele. Számomra ez egy fajta serkentés, jel, hogy amíg Isten erőt ad, és elöljáróim arra alkalmasnak találnak, dolgoznom kell” – fogalmazott a főesperes-plébános.