Egyre többen osztják meg és lájkolják „a világ legszegényebb elnökéről” szóló írásokat a Facebook közösségi portálon. José Alberto Mujica Cordano, Uruguay politikai vezetője valóban sokakat meglepő módon éli napjait.

A jeleleneg 77 éves elnök azzal sokkol illetve ejt ámulatba sokakat, hogy fittyet hány azokra a lehetőségekre, amelyek pozíciójából adódóan fényűző körülményeket biztosítanának neki és családjának. Mujica nem költözött be az elnöki palotába, a megüresedett intézményt felajánlotta a hajléktalanoknak téli időszakban menedékhelyként. A tengerparti elnöki rezidenciát pedig eladatta, mert haszontalannak tartotta azt.

Minden vagyona a farmja, három traktor és egy 1987-es Volkswagen (ezzel jár, nem pedig limuzinnal) - ezek együttes piaci értékét 44 millió forintnak megfelelő uruguayi pesoban állapította meg az uruguayi adóhivatal. Elnöki fizetésének 90 százalékával karitatív alapot támogat, egy szegények számára létrehozott lakásprogramot, a maradék 10 százalék kb. 800 dollárt tesz ki.

Elnöki mandátumának lejártával az ex-államfőknek járó tiszteletdíjból iskolát kíván építtetni: „Nincs szükségem a fizetésemre, így is bőven megtermelem, amire igény tartok".

Nem tartja méltatlannak magához, hogy egy farmon éljen, egy lelakott házban Montevideo peremén. Nagyon boldognak mondja magát, szeret virágaival és zöldségeivel foglalkozni. Megválasztása utáni első napon azzal sokkolta a parlamenti parkoló őreit, hogy „elnökhöz nem méltóan” egy robogóval érkezett.

Az egyszerű életviteléről és a fogyasztói kultúrát mélyen elítélő magatartásáról híres elnök összesen 15 évet töltött embertelen körülmények közt a börtönben mint politikai fogoly, ezek az évek szabták meg életfilozófiáját:

„A börtönben rájöttem, hogy rengeteg fölösleges problémát gyártottam saját magamnak. Szabadnak lenni annyit jelent, hogy az ember a lehető legtöbb időt azzal tölti, amivel igazán szeret foglalkozni. Persze ehhez rengeteg időre van szükség. Ha sokat fogyasztanék, és nagy igényeim lennének, az egész életemet arra pazarolnám, hogy pénzt gyártsak az igényeim kielégítésére, így pedig nem lenne időm szabadon élni" – foglalta össze Mujica.

A 60-as években Pepe néven vált először ismertté, amikor a Tupamaros nevű, kommunista filozófiát követő gerilla csoporttal megpróbálkoztak valami hasonlót véghezvinni, mint a kubai forradalom. Mujica állítása szerint a csoport mindig igyekezett erőszak nélkül eljárni, ám ez nem volt minden esetben lehetséges. A szervezet igyekezete kudarcba fulladt, és Pepét többször is letartóztatták, volt, hogy megszökött a börtönből, hatszor meg is lőtték a rendőrség emberei.

1972-ben újra letartóztatták, majd 14 évet töltött szigorított katonai börtönben, gyakran egy földbevájt lyukban tengetve a napjait. A 80-as években Uruguayban változások mentek végbe. A demokratikus kormány amnesztiát hirdetett a politikai rabok számára, így 14 év után José Mujica új esélyt kapott az élettől, amit nem akárhogy használt ki.

Több régi gerilla társával belépett a politikai életbe. Idővel bekerült a parlamentbe is. Baloldaliként járta meg a szamárlétrát, majd 2004-ben földművelésügyi miniszter lett. 2009-es megválasztása előtt az akkori elnök, Luis Alberto Lecalle barlangnak nevezte a házat, ahol mindmáig él.