Tavaly, november 26-án hatalmas, országos sztrájkba fogtak az indiai farmerek, miután Narendra Modi elnök a szokásos neoliberális irányt követve megszavaztatta az indiai parlamenttel, hogy a nagy felvásárlásokkor kiiktathassák a mezőgazdasági közvetítőket. Ez azt jelentené, hogy a gazdák és nagy forgalmazók közötti alkukban az előbbieknek csökkent az ereje – azaz, ahogy azt a jobboldali populizmus tenni szokta világszerte, saját hazáját árusítja ki az elnök.

Később, január közepén a tüntetők már a fővárosba is betörtek, az ikonikus Vörös Erődöt is elérve, ahol összecsaptak a rendvédelmi erőkkel. A Twitter, ahogy az elvárható, a tőke oldalára állva tüntetők fiókjait blokkolta, aztán a felháborodás következtében visszaállította azokat.

Az Al Jazeera egyik legolvasottabb cikke szerdán az volt, hogy egy amerikai énekes mondott valamit az esetről. Ezúttal éppen Rihanna kérdezte meg, hogy „miért nem beszélünk erről?”, mármint az indiai történésekről, arról, hogy az internethez hozzáférést vonták meg tüntetőktől.

Örvendetes, hogy az egyik amerikai énekesig is eljutott a történet, jobb később, mint soha. Hátha ő megüti a romániai magyar sajtó ingerküszöbét, mégiscsak celeb…

Több nagy hazai magyar portált átnéztem, a Google-kereső romániai magyar nyelvű tartalmait is átfésültem novembertől február elejéig, és egy átmásolt MTI-híren kívül semmit nem találtam az indiai eseményekről. Lehetséges, hogy tévedek, de úgy tűnik, hogy a történelem legnagyobb megmozdulásáról nem számoltak be az otthoni magyar lapok.

Ennek fényében Rihanna legalább mondott valamit.

Egy gyors számítással látható, hogy a jelenleg nagyjából 7,8 milliárdos világnépességnek az erdélyi magyarság nem jelentős összetevője: minden erdélyi magyarra 6536 ember jut a világon. Ez csak arról jut eszembe, hogy az erdélyi magyar sajtóban a Külföld rovat mostohább, mint a bulvár, miközben az ország sorsát előbb határozzák meg globális folyamatok, mint a celebek (vagy a beszavazott tisztségviselők).

Pedig a Külföld rovatoknak – amelyeket ma az MTI meglehetősen… hatalomkompatibilisen megfogalmazott hírei töltenek fel – több hasznuk is volna.

Például, hogy kiderülne: mások is vannak a bolygón. Sőt: nemcsak, hogy vannak, de hasonló globális folyamatoktól szenvednek (például a neoliberalizációtól), hasonló vágyaik vannak, törekvéseik, eszközeik a törekvéseik elérésére. Kiderülne, hogy sokkal inkább hasonlítunk, mint amennyire a bezárkózás miatti téveszmék engedik megérteni. Kiderülne, hogy inkább hasonlítunk egy indiai farmerhez, mint a zakós vagy megoldómellénykés, jólfésült politikushoz. Kiderülne, hogy nemcsak szunnyadni vagy petíciózni lehet, hanem barikádokat emelni is.

Az a klasszikus válasz, hogy „nincs rá igény”, nem elfogadható. Már csak azért sem, mert amíg nem próbáltuk, nem tudjuk. Másrészt pedig, az igényt teremtik, nem kiszolgálják: a kapitalizmus igényteremtő, nem igénykielégítő rendszer, és tulajdonképpen hasonlít ebben hozzá a minőségi újságírás is (csak az tudást állít elő, nem világító cipőt, takonylabdát meg ipari hulladékból gyártott hamburgert).

Addig persze marad Rihanna. Ha a hideg ráz is attól, hogy celebeken keresztül jut el emberekhez a valóság egy szelete, legalább ő mondott valamit. Most a hazai sajtón a sor.