Így megy ez már hetek óta. Előbb mindenkit megnyugtatnak a politikusok és különböző intézményvezetők, hogy nem lesz semmi baj. Hogy csak szivárog a víz, de nem kell aggódni, nem telik fel vízzel a bánya. Aztán mégis elnyeli a föld az egész patakot! Katasztrófa, mondják és nagy garral intézkednek. Vagy legalábbis úgy tesznek, mintha tennének valamit. Jönnek-mennek a szakemberek is, ki ezt mond, ki azt tanácsol, még az ország elnökök is beütik magukat, előbb a frissen megválasztott román elnök, ígérni és intézkedni, aztán a magyar is cseppett körülnézni és biztosítani a bajba kerülteket, hogy megtört szívvel, stb. stb. Ő legalább nem azt mondja, hogy nem lesz semmi baj, ellenkezőleg, azt állítja, hogy nagy a baj, de ne búsuljatok, mert megtört szívvel veletek vagyunk a bajban. Jó ha így van, különösen, ha nem csak a szavak szintjén nyilvánul meg az együttérzés, viszont a megtört szívet nyugodtan elhagyhatta volna, nem áll jól neki, és ez kizárólag a parajdiak és a környékbeliek „előjoga”. Nekik elhiszem, ha ezt mondanák, de nem mondják, csak némán szenvednek. Valamiért nem szeretem a politikusok megtört szívét, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül.

A katasztrófa pedig nem áll meg, ha egyszer ledőlt az első dominó jön utána a többi. A felelősök egymásra mutogatnak és gond nélkül folytatják legkevesebb szakszerűtlen, de inkább  kriminális tevékenységüket. A huszonnegyedik óra után sem képesek a helyes döntések meghozatalára és a tisztességes munkára, pedig most állítólag rengeteg pénzt folyósít a kormány a munkálatokra. Hiába: jó néhány napja tart már a helyi tragédia, és most már a kiterjedt ökológiai katasztrófa első jelei is mutatkoznak, mégsem mondott még le senki, senkit nem rúgtak ki „felelős” állásából, senki ellen nem indult eljárás, mi több ugyanazok az urak „teszik a dolgukat”, akiknek mindez a baj köszönhető. Hogy van ez? Persze, persze, fejek hullnak majd szép számmal, ígérik, ha egyszer a miniszterelnöki ellenőrző testület megteszi a jelentését. Jól van, de mikor?

Romániában ideiglenes kormány működik, ennek a garnitúrának már csak néhány napja van hátra. Sajnos húzódik a kormányalakítás, addig pedig semmi biztosat nem lehet tudni, közben a sós árhullám már tízezrek ivóvízszolgáltatását tette tönkre és a folyók felszínén ezrével lebegnek a döglött halak, nagy területen teszi már tönkre az élővilágot a folyóvíz megsokszorozódott sókoncentrációja. Ahogy terjed a baj, mikor már százezreket, milliókat érint kedvezőtlen hatása, valószínűleg sokkal nagyobb lesz a felháborodás, nem csodálkoznék, ha addigra a főbűnösök hirtelen szabadságra mennének, mégpedig olyan egzotikus országokba, melyeknek nincsen kiadatási egyezményük Romániával. Erre várnak, mire várnak a hatóságok? Nem tudom.

Ez a történet csakugyan olyan, mint a népmesei patkószög története: egy kis, hasznos időben, hanyagul be nem vert patkószög miatt végül elveszett az egész csata. Kiszámíthatatlan folyamatok indultak be, és még a szakemberek sem tudják pillanatnyilag a hosszútávú ökológia következményeket teljes mértékben felmérni és áttekinteni. Mi történik például a folyók medencéiben a mezőgazdasági talajokkal? - csak, hogy egyetlen hosszú távú problémát vessek fel. Persze, az ilyen kérdések nem érdeklik a politikusokat, rég nem lesznek funkcióban, mikor a gazdák még javában küszködnek a károkkal.

Az elhangzott ígéretekkel nemhogy a Korond-patakot, de Dunát lehetne rekeszteni. Ígéret volt az is, hogy sürgősségileg és szakszerűen eltérítik a Korond-patakot, de evvel is napok óta csak pepecsel egy teljesen ismeretlen, no name cégecske. Azt hinné az ember, hogy ekkora bajban és ennyi hirtelen felszabadított pénzzel a fiókban a legjobb, legképzettebb vállalkozókat hívják meg a munkálatokra, de nem így történt. Aztán az a néhány patakban cuppogó melós pont olyan szakszerűen megbontotta a vízlassító küszöböt, gátat, mint amilyen szakszerűen kiásták az udvarhelyi gimnázium bentlakásának fala melletti mély árkot…

Egy képet nem tudok, és semmiképpen nem is akarok elfelejteni: az elárasztott és bezárt parajdi bánya előtt álló, könnyeit törlő parajdi bányászt. Az egyetlen igaz, hiteles ember volt...